A szent füzettel a kezében gyarapítja Bálint a gazdaságot

A nagypapától tanulta a precíz gazdálkodás alapjait, és ma már a no tillnél tart. A kortárs hazai agrárium egyik legbölcsebb közhelye, hogy a precíziós gazdálkodás nem a sokszor méregdrága műszaki berendezésekkel, technológiákkal kezdődik, hanem például az okszerűséggel és a folyamatos adatrögzítéssel.

Az már kevésbé helytálló közhely, hogy ez a pontosság inkább a fiatal mezőgazdasági generációra jellemző. Rudics Bálint ugyanis mindezt – némileg rendhagyó módon – a nagypapájától tanulta el. A fiatal gazda ma már lényegében egymaga műveli a család szántó- és szőlőterületeit, és sikerrel ötvözi a nagyapai szellemi örökséget a korszerű agrotechnológiai megoldásokkal.

Minden hasznot a földvásárlásba fektettek

Rudics Bálint a bonyhádi kistérségben, Aparhanton, durván 150 hektáron a klasszikus szántóföldi főnövényeket, illetve 35 hektáron szőlőt művel. A földeket a szó szoros értelmében a nulláról vásárolgatta össze a család az elmúlt 20 évben. A kezdetek Bálint nagypapájához kapcsolódnak, aki a téesz-idők után forgóeszközhitellel fogott bele a gazdálkodásba. Vett egy MTZ-t, néhány alapvető talajművelő eszközt, és 15 hektár szántón meg 5 hektár szőlővel indult, és lépésről lépésre vásárolgatta össze a földeket. – Minden hasznot, amit termelt, ebbe fektette, így apránként, sokszor 1-2 hektáronként gyarapodott a birtok. Igyekezett mindig a településhez közel, lehetőleg egybefüggő vagy közel fekvő területeket vásárolni. De főleg arra törekedett, hogy ebben a kis helyi mezőgazdasági közösségben sose legyen viszály a földvásárlásokból. Szerencsére majdnem minden esetben őt keresték meg eladó földekkel, sosem kellett neki erőltetni a dolgot – mondja a kezdeti gyarapodásról Bálint.

A precízió alapja és kezdete: a kockás spirál

A fiatal gazda sokáig alapvetően támaszkodott a nagyapai útmutatásokra. – Nem is kellett, hogy rábeszéljenek, milyen pályát válasszak: kiskoromtól fogva egyértelmű volt, hogy mezőgazdasággal akarok foglalkozni. A középiskolában még traktoros akartam lenni, permetezőgépekkel, rakodókkal szerettem foglalkozni, aztán az érettségi után, a technikumban már a növényvédelem, a növénytermesztés is érdekelni kezdett. Kicsit bánom, hogy végül nem mentem egyetemre, de egyrészt nem volt túl sok kedvem latin nevekkel bajlódni – mondja mosolyogva –, másrészt, főként korán volt lehetőségem kipróbálni gyakorlatban is az addig megszerzett tudást.

A szükséges alapvető tudást persze családi vonalon kellett hogy megszerezze, közte a legértékesebbet: a precíz nyilvántartás, adatrögzítés szokását. – A nagypapámnak volt egy, ahogy ő nevezte: ’szent füzete’. Ez egy kockás spirál volt, amit csak ő foghatott meg, és amibe hosszú évek óta pontosan beleírt mindent. Milyen vetőmagot hová, milyen módon vetett el, hol és milyen növényvédelmi, tápanyag-kijuttatási beavatkozás történt, mely táblán milyen hozamok születtek, és így tovább. Amikor én is bekapcsolódtam a gazdálkodásba, egyszer könnyedén kijelentettem: tudom, mit hová vetettem, két év múlva is fogom tudni a részleteket… Nagyapámnak volt igaza: már egy év múlva sem tudtam volna visszaidézni a táblaadatokat, az agrotechnológiát.

No-till: hiszek benne

Miután Bálint analóg módon megtanulta azt, amit a szakemberek is a digitális technikákra-technológiákra épülő precíziós gazdálkodás alapjának neveznek – vagyis a minden részletre kiterjedő és folyamatos adatrögzítést –, ma már más kortárs elemeket is adaptál a gazdálkodás gyakorlatába. – Nálam 5 éve nincs szántás. Ebben volt és néha még ma is van némi vita köztem és a nagypapa között, de én hiszek ebben a szemléletben. Nem mondom, hogy gyorsan ment, és azt sem, hogy egyszerű, de megtanulható, és egészen biztosan tudom, hogy ez fog működni. Tavaly már sikerült a mulcsba vetés – ráadásul hagyományos vetőgéppel! –, mert kialakult az a felső mulcsos réteg, ami ezt lehetővé tette. Idő kell-kellett ahhoz is, hogy a korábban intenzíven forgatott táblák regenerálódjanak.

Talán ennek is szerepe volt abban, hogy a tavalyi, katasztrofális aszály idején sem zuhantak be a hozamok. A kukorica például a körülmények ellenére 5,5 tonnát hozott. Igaz, Bálint híve annak, hogy a hagyományos műtrágyák mellett vagy helyett innovatív startereket, talajfertőtlenítőket, lombtrágyákat alkalmaz. – Amióta átvettem a nagypapától a növényvédelmet, a tápanyagozást is, sok mindent kipróbálok. Néha érzem a hiányát, hogy nincs kiépült rendszere az alternatív, újszerű talajművelésnek, de azért a szaksajtóból, az internet komolyabb forrásaiból lehet sokat tanulni. A napraforgóban például bór-, a kukoricában cink-, kén- és nitrogénalapú lombtrágyával erősítem a növényt, a repcében a kalciumhiányt pótló növénykondicionálót, a búzában szuszpenziós lombtrágyát, a szőlőben pedig ugyancsak intenzíven alkalmazok biostimulátor lombtrágyákat.

Szívügye a hazai-helyi gazdaság

Bálint emellett a szőlőben sem híve a tarra művelt termőtalajnak: a sorközök fűvel takartak, nem is tárcsázza azokat, csak kultivátoros vagy egyenes késes lazítással javítja a talajt. A szőlő ápolása után mulcsozással gondoskodik a venyigéről, törzstisztítóval, azaz mechanikai megoldással takarítja el a gyomokat.

A szőlőben különösen szükség van rá, hogy gépesítsen a gazdaság, mert egyre kevesebb a hadra fogható munkaerő. Emellett a gyümölcs jövedelmezősége sem olyan, hogy tömegével lehetne megfizetni az akár napi 15-20 ezer forintot jelentő napszámosbért. Felvásárló azonban fixen van, olyannyira, hogy némelyik vevőjük direkt a náluk termő fajtát rendeli és veszi át. – A vevőink között nagy francia pezsgőgyár ugyanúgy van, mint például szekszárdi borház. Nekem ez utóbbi különösen szívügyem, mert szeretném, ha a gazdaságunk áruja a helyi feldolgozást, kereskedelmet szolgálná ki – vall gazdasága morális céljairól Bálint.

A munkája a szenvedélye

Talán látszólagos csak az ellentmondás, de megkérdem Bálinttól: ha nem egyetemen, korszerű oktatásban, akkor hol ismerte fel az innovatív, új tápanyag-utánpótlási, talajművelési megoldások fontosságát, fogásait. – Ez a szenvedélyem. A feleségemnek és nekem az a hobbink, amit minden nap csinálunk: a gazdálkodás. Nekem az a kikapcsolódás is, ha délután vagy este, miután megfürdettem, lefektettük a kislányunkat, a munka után előveszem a szaksajtót vagy az internet valamely komolyabb forrását, szakmai videókat, előadásokat, gépes vagy technológiai bemutatókat nézek. És tanulok, nagyon sokat tanulok ezekből, sokat el is „lopok”.

Boldog ember – mondhatnánk rá, hiszen még az ókori bölcseletek szerint is áldás az, ha valakinek öröm az, amiből él. És Bálint szerint a felesége, Karolina is partner mindebben, hiszen ő is arra vágyott, hogy családi házban, természetközeli életet éljen – a családi farm mindezt biztosítja. – Nekünk nem az a célunk, hogy még nagyobb autókat, széles képernyős tévét vásároljunk, vagy drága nyaralásra mehessünk: mi ezt szeretjük, ezt csináljuk, ez érdekel bennünket.

Kohout Zoltán