Agrárpiaci elemzők szerint Kanada nagyon belehúzott, itt számítanak kimagasló, 15 millió tonnát meghaladó repcetermésre, ami az előző évinél 1,1 millió tonnával több. Az EU közössége hiába a világ legnagyobb repcetermelője, képtelen kielégíteni saját igényeit. Idehaza ugyancsak nagy a baj, az őszi 272 ezer hektárnyi vetésből a gazdák a rendkívül rossz kelés és a fagykár miatt 100 ezer hektárt kényszerültek kiszántani.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) legutóbbi gyorsjelentése felidézi az Oil World elemzését, miszerint nehéz lesz enyhíteni az olajnövény-termelés ez évi deficitét.
A szakma a „hetekről” beszél, vagyis a szójababról, földimogyoróról, kopráról (kókusz), gyapotról, repcéről, napraforgóról és a pálmaolajról.
A hét legfőbb olajnövény globális zárókészletének soha nem látott mértékű, 21 millió tonna körüli csökkenését becsülik, amelyből 20 millió tonnát a szójabab, 1 millió tonnát a repcemag tesz ki.
Ahhoz, hogy a 13-15 millió tonnával emelkedő keresletet zavartalanul ki lehessen elégíteni a következő, 2012/2013. gazdasági évben 35-40 millió tonnával kellene növelni a kibocsátást.
Ennek megfelelően a szójabab és más olajosmag, illetve ezek termékeinek ára tartósan magas lehet a terménypiacokon mindaddig, amíg nem várható kielégítő árumennyiség.
Termésbecslés negatív irányban
Potori Norbert, az AKI agrár- és vidékpolitikai igazgatója és Garay Róbert, az intézet munkatársa érdeklődésünkre kifejtette, hogy az EU, a világ legnagyobb repcetermelőjének rekordja 21,7 millió tonna, ehhez képest évről-évre csökken a termelése.
A mostani gazdasági évben a kedvezőtlen időjárás miatt az EU és Ukrajna repcetermése valószínűleg csökkenni fog 17,6-18,2 millió tonnára, illetve 1 millió tonna alá.
Alig néhány esztendeje Ukrajnának sokan nagy jövőt jósoltak.
Érdemes megemlíteni, hogy észak-keleti szomszédunkban a jövőben kormányrendelettel kívánják szabályozni többek között az olajos növények termesztését.
Szankcionálnák a vetésforgók megsértését, szélsőséges esetekben a gazdálkodás jogát is megvonhatják.
Ez visszafoghatja valamelyest a repce területének növelését. Igazán nagy potenciállal Oroszország rendelkezik, 5-6.00 hektár a vetésterület, amelyet akár háromszorosára is bővíthetnek.
Azonban számolni kell ott is az óriási kitettséggel és a hozamingadozással.
A Magyar Agrárkamara szerint idén mintegy 150-160 ezer hektárról tudnak majd repcemagot betakarítani a gazdák.
Már a decemberi közlés sem volt biztató, hiszen repceterület 19 százaléka jó, 25 százaléka közepes és 56 százaléka gyenge állapotban volt az előző év végén.
Az enyhe téli időjárás sokáig kedvezett a repce számára, de az egyenlőtlen, túl- vagy kevésbé fejlett állományok sorsa a februári fagyokban megpecsételődött.
A műholdas termésbecslés hektáronként 2,2 ezer tonna hozamot jelez, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) ennél kisebb mennyiséggel számol, így 300 ezer tonna körül valószínűsíthető az idei termés.
EU-csatlakozásunk óta utoljára 2006-ban volt hasonló kilátás.
A szántóföldek királynője
Az EU legnagyobb repcetermelő országainak (Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Lengyelország) nagy részén viszonylag kedvező volt az őszi időjárás a repce vetésekor.
Az október a szokásosnál szárazabb volt Franciaországban és az Egyesült Királyságban, illetve nedvesebb Csehországban és Németország észak-nyugati területein, ahol helyenként a folyamatos esőzések hátráltatták a munkákat.
Az aszály elsősorban Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, Olaszországban és Dél-Franciaországban okozott problémákat a repce kezdeti fejlődése során.
Potori Norbert és Garay Róbert emlékeztet rá, hogy az EU saját forrásból képtelen kielégíteni belső igényeit, mind repcemagból, mind repceolajból behozatalra szorul.
Az árak előreláthatóan magasak maradnak, hiszen a készletek alacsony szintre estek vissza.
Európában, az élelmiszeriparban a napraforgóolaj válthatja ki leginkább a repceolajt.
Míg az EU-ban az eddigi repcetermelési csúcs 21,73 millió tonna, addig a magyar csúcs 650 ezer tonna volt.
Hazánk termésmennyisége szerény a nagy termelőkhöz képest, ahol évente 3-5 millió tonna terem.
Magyarország uniós csatlakozása előtt a kutatások annak idején úgy fogalmaztak, szerencsés esetben, hazánkban akár 900 ezer tonna feletti termés is lehetséges – azzal a megjegyzéssel, hogy korlátozott a repcetermelésre alkalmas terület és felénk az időjárás sem mindenben kedvező.
Sokan állítják, a repcetermesztés a szántóföldi kultúrák királynője, a repce igényli a legnagyobb hozzáértést.
Leszámítva a rossz időt: a mi átlagunk hektáronként 2,5 tonna körüli, messze elmaradva a nyugati 4 tonnás átlagtól.
Ez függ a fajtától és az időjárástól, a gazdák szaktudásától.
Foktő befogadta a feldolgozót
Tény, a repcemagot mindig jó áron tudtuk eddig értékesíteni.
A legnagyobb felvásárlóink között megjelent Szlovákia is. 2009-11 között a KSH adatai szerint Németország és Olaszország volt a legnagyobb piacunk, valamennyit Hollandia is vásárolt, újabban Szlovákia lépett elő a harmadik helyre.
A repcét döntően magként, alapanyagként értékesítettük.
Nagyobb feldolgozóüzem Martfű mellett Sajóbábonyban és Visontán működik, de hamarosan Foktőn kezdi meg a működését a svájci központú Glencore cég olajütője.
Az olajgyár mellé egy biomassza tüzelésű erőművet is építenek.
A foktői olajgyártás a repcére, a napraforgóra és a szójára alapoz.
Az AKI kutatói úgy ítélik meg, jelenleg és a következő tíz évben, aki olajnövény termelésre adja a fejét, rosszul nem fog járni.
Nemcsak Európa, de a világ termelése is alig tart lépést az igényekkel, az élelmiszeriparban nagy a növényi olajok iránti kereslet.
A nagy olajtermelők a repcéről áttérnek a napraforgó olaj sajtolására, hogy kielégítsék az élelmiszeripar igényeit.
Ez a napraforgósoknak jó hír, akik rekordnagyságú területet, 617 hektárt vetettek be most tavasszal, többet a tervezettnél.
A repcedarát itthon kevésbé hasznosítjuk, etetni valónak eladjuk a lengyel, olasz, szlovák állattartóknak.
Míg az olajnövények feldolgozásánál a szójadara ikertermék, addig a repce- és a napraforgódara inkább melléktermék.
Ha lenne az országban több szarvasmarha, hízó és juh, sokkal több repcedarát lehetne etetni.
A Nemzeti Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv alapján a 2020. évi biodízel termeléshez mintegy 500 ezer tonna olajos mag kell és ebből 200 ezer tonna növényi olaj.
A gyenge repcés évek miatt esetenként a napraforgóra is rá kell állni, hiszen az 500 ezer tonna olajos mag még éppen csak elég az EU felé közölt biodízel előirányzathoz, ami a Magyarországon 2020-ban várhatóan felhasznált dízelolaj mintegy 6 százalékát váltaná ki energiatartalomban számítva.
A bioüzemanyagoktól elvárt 10 százalékos részarányt a tervek szerint úgy érnénk el, hogy a benzinbe 16 százalék etanolt tennénk.
A törekvésekből kitetszik, hogy a hazai igények miatt a repcére itthon is nagy szükség lesz a jövőben.
A jelenlegi növényi olaj észterező, biodízelgyártó kapacitásunk 190 ezer tonna, s ha épülne még egy olyan üzem, ami esetleg a foktői növényi olajat észterezné, már jelentősen meghaladhatnánk az unió által elvárt kapacitást.
Érdekünk a hazai bizonylatolás
A repce számára Magyarországon a legjobb feltételek a Kisalföldön, Dél-Dunántúlon teremthetőek meg, de a vetésforgó nyújtotta előnyök és a jó átvételi árak miatt az Alföldön is gyakori, sőt még Nógrádban is.
A magyar kormányzat szeretné elérni a magyar bizonylatolás nemzetközi elismertetését.
A termelők most kettős bizonylatolást végeznek, mert a legfőbb vásárlók, a németek és az osztrákok csak az övéiket fogadják el.
Az itthoni bizonylatolással több ismeretet és pontosabb képet kaphatnánk a repcetermesztésről, a termés minőségéről, s akkor talán érdemben összevethetnénk, mennyire is vagyunk elmaradva Nyugathoz képest.
Egyes állítások szerint hamis következtetésre juthatunk a mai adatokkal, a tényleges termelés a hivatalos statisztikákban megjelenő adatoknál valamivel magasabb lehet.
Bálint Tóth János
