A zöld növényeket nemcsak tavasztól őszig, hanem télen is szeretnénk zölden látni, legyenek a kertben térelválasztók, kerítés gyanánt, hogy a szomszéd ne kukucskáljon át, vagy csak egyszerűen gyönyörködni szeretnénk az ültetett növényeinkben.
Erre a feladatra az a pár hazai őshonos fafaj, a közönséges boróka (Juniperus commnis) (1. kép), a tiszafa (Taxus baccata) (2. kép) és az őshonosnak mondott erdei fenyő (Pinus sylvestris) (3. kép) nem elégséges. Ezek a fajok itt, a Kárpát-medencében akklimatizálódtak, a mai időjárási körülményekhez. Minden más faj vagy fajta más klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodott, így annak, aki arra szánja rá magát, hogy ilyen örökzöld növényt – legyen az cserje vagy fatermetű – ültet a kertjébe, biztosítania kell a megfelelő körülményeket ahhoz, hogy szép, hosszú életű, nagy díszítőértékű növénye legyen. Örökzöldek telepítése esetében fontos előzetes tennivalók a következők: mielőtt megvesszük a kiszemelt örökzöld növényt, tájékozódjunk, hogy milyen környezeti igényei vannak. A növényfajok számos faja érzékeny a talaj pH-értékére, ezért célszerű a növények telepítése előtt talajvizsgálatot végeztetni. Érdemes megnézni az elmúlt évek csapadékeloszlását, a hőségnapok számát stb. Ezek mind nagyon fontos tényezők, mert az örökzöldek tűrőképessége kis határok között mozog. Növényeink életben maradásának sikeressége sok, talajjal kapcsolatos tényezőtől függ: humusztartalom, termőréteg mélysége, kémhatás (pH), víz-, levegő- és hőgazdálkodás, tápanyag-szolgáltató képesség.
1. kép. A közönséges boróka (Juniperus communis) nagy díszítőértékkel bír. Fotó: internet
2. kép. A tiszafa (Taxus baccata) őshonos örökzöld növényünk. Fotó: internet
3. kép. Az erdei fenyő (Pinus sylvestris) szép térállású fa. Fotó: internet
A semleges vagy gyengén lúgos pH-s, kiváló vízgazdálkodású, jó tápanyag-szolgáltató talajok esetén nagyobb a növények túlélési esélye. A vásárlásnál figyeljünk arra, hogy ép törzsű, ép levelű, a fajra vagy fajtára jellemző lombszínű legyen a megvásárolni kívánt növény. Ne legyen rossz szaga, nyálkás réteg a törzsön. Csak földlabdásat vásároljunk, így az év bármely szakában ültethető lesz. Ne feledjük el, hogy legalább 1 m3-s ültetőgödröt ajánlott ásni minden fás szárú növénynek.
Az örökzöldek ápolása tavasszal:
Vegyük elő a slagot, és alaposan mossuk ki az örökzöldek ágai közül az elhalt levélzetet, ágacskákat. Másnapra az örökzöld növény felszárad, és akkor jöhet egy kiadós permetezés, gomba- és rovarkártevők ellen. A rezes-kénes készítménnyel alaposan mossuk át a növényeket! A réz a gombás betegségek megelőzésére kiváló, míg a kén az atkák gyérítésére alkalmas. A növények permetezését ismételjük meg minden hónapban, és arra mindig ügyeljünk, hogy reggel vagy estefelé permetezzünk. A Leyland-ciprus az egyik legideálisabb sövénynek való növény: erős megjelenésű, élénk színű, magas termetű cserje. Akár kerítés is helyettesíthető vele. A közelmúltig nem volt olyan kártevője, amely gondot okozott volna, azonban az utóbbi években kialakult csapadékhiányos időszak nem tett jót a Leyland-ciprusok kondíciójának. Ezek a legyengült növények ideális szaporodóhelyet biztosítanak a tujamolynak (4. kép), a tujaszúnak (5-6. kép) és a borókatarka-dísz- bogárnak (7. kép). Aki ma Leylandciprust vásárol, annak tudnia kell, hogy folyamatos inszekticides védekezés nélkül pár éven belül elpusztul a fa. Az öntözés is nagyon fontos télen, fagymentes napokon is öntözni kell. A borókatarka-díszbogár előrejelzésére alkalmas a sárga színű ragacslap (8. kép). Nyugati tuja, brabant tuja, smaragd tuja és egyéb fajták estében (9. kép) a kártevőik és az azok elleni védelem megegyezik a Leyland-cipruséval. A tujaszú nemcsak azzal okoz problémát, hogy a fa veszít díszítőértékéből, hanem azzal is, hogy egy kártevő gombafaj micéliumait is bejuttatja a fa belsejébe. A normál vízellátottságú fák esetén termelődik elegendő gyanta a fákban, ha viszont a csapadék mennyisége csökken, akkor a gyanta mennyisége is csökken, és így már a kártevők meg tudják támadni a növényeket. A rossz helyre ültetett fák (10. kép) veszítenek díszítőértékükből, és sokkal érzékenyebbek a kártevőkre és a kórokozókra. A babérmeggy (11. kép) a Balkán-félszigetről származó örökzöld faj. Közkedvelt kerti növény, mivel lombjával egész évben díszít.
4. kép. Jelentős kártevő a tujamoly. Fotó: Takács Attila
5. kép. A tujaszú eladhatatlanná teszi a fát. Fotó: internet
6. kép. A tujaszúnőstény telelőhelyén elhal az ág. Fotó: Takács Attila
7. kép. A boróka-tarkadíszbogár súlyos károkat okoz. Fotó: internet
8. kép. A boróka-tarkadíszbogár előrejelzésére alkalmas a sárga színű ragacslap. Fotó: Takács Attila
A koronaalakítást/nyírást jól bírja, ezért előszeretettel telepítik sövénynek is. 2-3 méteresre megnövő cserje, ami májusban hozza fürtös, fehér virágait. A termése feketés-lilás színűvé érik be. A kártevők közül a kis farontó (12. kép) a nagy téli araszoló (13. kép) és egyes sodrómolyok azok, amelyek számottevő kárt tudnak okozni. Az ellenük való védekezés felszívódó inszekticidekkel, feromoncsapdás előrejelzéssel történik. A buxus/puszpáng közkedvelt örökzöld szoliter növény, mivel sűrű, tömött lombot nevel, amit könnyen és jól alakíthatunk. Akár a 3 méteres magasságot is elérheti, fényes, bőrnemű levelei vannak, amik a fő díszítőértékét adják. Ideális körülmények között szépen fejlődik, ami számára a tápdús, nedves talaj, párás klíma és a félárnyékos környezet. Az utóbbi 10 évben jelent meg egy nagyon veszélyes kártevője, a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) (14. kép). Rövid idő alatt vált a buxus legjelentősebb kártevőjévé. A kártételt a hernyója okozza. A fiatal egyedek a levelek védelme alatt telelnek át, majd tavasszal a leveleket hámozgatják, míg a fejlettebb hernyók már nagy karéjozó rágást végeznek. Így a teljes levéllemezt elfogyasztják. A lerágott növényi részeken látható a lárvák által hagyott szövedék és ürülék. A károsított növények ki fognak hajtani, de a hernyók kártételére is újból számítani kell. Évente 3 nemzedékük fejlődik. Az első nemzedék június elején, a második július végén-augusztus elején, a harmadik pedig szeptember második felében rajzik. A harmadik nemzedék hernyó alakban, az általuk szőtt levelek között, többnyire a hajtásvégeken telel át, melyek tavasszal, a 9-10 o C körüli hőmérséklet elérésekor kezdenek aktivizálódni. Ez általában a március végi és április eleji időszakra tehető.
A védekezés alapja, hogy minél hamarabb észleljük a lárvák kártételét, mert ilyenkor még lehet ellenük tenni. Az eredményes védekezés érdekében nagynyomású gépek alkalmazása ajánlott. Amennyiben a védekezés nem megfelelő, idővel a növény el fog pusztulni. A puszpángszúnyog (Monarthropalpus flavus) tápnövénye a puszpáng és változatai. Kizárólag a puszpángot károsítja. Apró, narancssárga imágói alig néhány napig életképesek, amíg lerakják a tojásaikat. Ezeket a levelek fonákába süllyesztik bele. Az imágókat általában csak a reggeli órákban láthatjuk. Rosszul repülnek, ezért a terjedésüket a szél is segítheti. A petéből kikelő lárvák levélgubacsokat hoznak létre. Itt telelnek át. Kártételük a gubacsok alapján könnyen felismerhető, ami a levél fonáka felé kiemelkedő duzzanatként, míg a levél színén sárgás-barnás foltként jelentkezik. Kémiai védekezés ellenük felszívódó szerekkel lehetséges, de ha az amúgy is szükséges koronaalakítást (nyírást) elvégezzük, a lehullott levelekben a lárvák nem képesek kifejlődni.
9. kép. Nyugati tuja, brabant tuja, smaragd tuja és egyéb fajták estében a kártevőik és azok elleni védelem megegyezik a Leyland-cipruséval. Fotó: Takács Attila
10. kép. A rossz helyre ültetett fák veszítenek díszítőértékükből, és sokkal érzékenyebbek a kártevőkre és a kórokozókra. Fotó: Takács Attila
11. kép. A babérmeggy a Balkán-félszigetről származó örökzöld faj. Fotó: Takács Attila.
12. kép. A kártevők közül a kis farontó súlyos kártevővé válhat. Fotó: Takács Attila.
A puszpánglevélbolha (Psylla buxi) kizárólag csak a buxusokon károsít, nem jelentős kártevő, és a kártétele is könnyen felismerhető. Általában tavasszal jelenik meg, amikor a növény hajtásnövekedése megindul. Ez az időszak kedvez a levélbolhának, mivel a fiatal, erőteljes növekedésű hajtásokat szokták szívogatni. A kártétel hatására a levelek a színük felé kanalasodnak, és egymásra borulnak. Jellegzetessége még, hogy a lárvák fehér viaszos váladékot termelnek. Kémiai védekezés nem indokolt ellenük, esetleg nyár végén, ősszel a károsított hajtásokat eltávolíthatjuk. A puszpángráknak széles a gazdanövényköre, számos fás szárú növényen károsít, de az örökzöld puszpáng (Buxus semperviren) a fő tápnövénye. Levélhullást és hajtáselhalást okoz. Mielőtt a puszpáng újra növekedésnek indul tavasszal, a fertőzött ágakon a levelek csúcsa először pirossá válik, majd bronz, végül szalmasárga színű lesz. A fertőzött ágak hamar elhalnak. A nedves, párás időjárási körülmények kedveznek a betegség terjedésének. Érdemes rendszeresen ritkítani a bokrot, mert a fertőzés fellépését segíti a sűrű állomány, a permet bejutását viszont megakadályozza. A fertőzött ágakat el kell távolítani, majd meg kell semmisíteni. A sérüléseket, sebeket mindig ápoljuk fasebkezelővel! Súlyos fertőzés esetén kora tavasszal, a friss hajtások megjelenése előtti időszaktól egészen a hajtásnövekedés befejezéséig réztartalmú szerekkel védekezhetünk a betegség ellen, így megakadályozhatjuk a kórokozó terjedését.
A japán kecskerágó leggyakoribb és leglátványosabb kártevője a kecskerágó-pajzstetű (Unaspis euonymi). Ez a faj a kecskerágó egyik leggyakoribb és legkellemetlenebb kártevője. A nőstény pajzstetveké kerekded barnás, míg a hímek pajzsa inkább hosszúkás, fehér színű. Két nemzedékük van. Az egyik májusban, a második augusztusban rajzik. A kémiai védekezést nagyjából ez időtájra kell időzíteni, hogy még a lárvákat el tudjuk érni. Ha nem figyelünk oda, nagyon gyorsan fel tud szaporodni a kártevő, aminek következtében általában már nem éri meg a védekezés, hanem célszerűbb eltávolítani a beteg növényeket. Ha azonban még nem jelentős a kártételük, ilyenkor a védekezés még eredményes lehet. Drótkefével, esetleg vizes szivaccsal próbáljuk megtisztítani a hajtásokat, illetve a fás részeket! A fekete répalevéltetű elleni fellépést a lárvák rajzásához igazítsuk, aminek az elvégzéséhez mindenféleképpen felszívódó szert alkalmazzunk! A kezelést nagy valószínűséggel többször meg kell ismételni. Olajos lemosás esetén figyeljünk arra, hogy az erős fertőzés esetén nem biztos, hogy teljes védelmet ad.
A fekete répalevéltetű (Aphis fabae) elsősorban napraforgón és répaféléken fordul elő, de az őszi nemzedéke az áttelelő tojást kecskerágókra rakják le. Ezért ennek a fajnak tavasszal jelentős a kártétele a friss és gyors növekedésű hajtásokon. A levelek fonákán kolóniákat alkotnak, és szívogatásukkal a levelek torzulnak. A kecskerágó lisztharmat (Microsphaera euonymi) általában a leveleken és hajtásokon jelentkezik, ahol foltokban szürkés lisztszerű bevonat képződik. A károsítása hatására a hajtásnövekedés gyengül. Célszerű a fertőzött leveleket és hajtásokat eltávolítani és megsemmisíteni, mivel a kórokozó ezeken telel át.
13. kép. A nagy téli araszoló hernyója számottevő kárt tud okozni. Fotó: internet
14. kép. A selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) az utóbbi években óriási kárt okoz. Fotó: Takács Attila
Ajánlott hatóanyagok, a teljesség igénye nélkül:
- színcsapda: aknázómolyok, boróka tarka díszbogár és levéltetű ellen;
- szexferomoncsapda: selyemfényű puszpángmoly, tujaszú;
- inszekticid hatóanyagok: tiakloprid, deltametrin, acetamiprid;
- tapadásfokozók: Nonit, Silwet Star;
- kecskerágó-lisztharmat ellen:
- penkonazol, fluzilazol, difenokonazol, tebukonazol, azoxistrobin.
Fontos a munkaegészségügyi várakozási idő betartása, illetve az előírásoknak megfelelő védőöltözet hordása. Motoros háti permetező használata esetén a telekszomszédokat a kezelés előtt 24 órával értesíteni kell. Fontos az okszerű növényvédőszer-használat, mellyel elkerülhető a növényvédőszer-rezisztencia kialakulása.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
