Betakarítástól a végső felhasználásig – szemes termények anyagmozgatási és minőségi kérdései II. rész

Az „Agrárágazat” előző számában részletesen foglalkoztunk a szemes termények anyagmozgatási kérdéseivel, kezdve a tárolótelepre történő szállítástól, a tárolótelepen belüli anyagmozgatáson, a be- és kitárolás anyagmozgató rendszerein és a tárolás közbeni szükségessé válható anyagmozgatáson át, a tárolt szemes termények végső felhasználási helyére történő szállításig. A következőkben e hosszú technológiai lánc egyes fázisaiban előforduló, ill. az azt mérséklő mennyiségi és minőségi veszteségek kérdéseit foglaljuk össze.

Betakarítással összefüggő veszteségek

A betakarításkori mennyiségi és minőségi veszteségek kérdéseit alapvetően a szántóföldi technológiák, a betakarítás ideje, a betakarító gépek korszerűsége és a szállítási technológia határozza meg. Amíg a mennyiségi veszteségek várható értéke általában a 0,5-1,0 %-ot nem haladja meg, a minőségi veszteségek csak később, a tárolás során, ill. a felhasználásnál jelentkezhetnek. Ezeket alapvetően a fuzárium fertőzöttséggel lehet kapcsolatba hozni. A búzaszemek fuzáriumos fertőzöttsége az egyes években jelentősen eltérőek voltak, és jelentős szórást mutattak az egyes megyék között is. Az MgSzH Központ felmérései szerint 1997 és 2008 között 4-28 % volt az országos átlag, míg pl. 2008-ban a megyei átlag 3,6-39,0 % szélső értékeket mutatott.

A fuzáriumos fertőzöttséget jelentősen befolyásolja a fajta, a megfelelő talajművelési technológia, a tőlünk független csapadékellátottság (sajnos az idei évben ez jelentős veszteségeket fog okozni), a megfelelő idejű és minőségű védekezés. Kedvező időjárási körülmények és az adottságoknak megfelelő szántóföldi technológia alkalmazásával búzánál a fuzáriumos szemfertőzés 5% alatt maradhat.

A szántóföldi fertőződések megítélését nehezíti azok felismerhetősége, mivel a beszállított szemes termények átvételénél a fertőzöttség egyszerű eszközökkel nem mutatható ki. Javítja a képet, hogyha toxinok még nem alakultak ki, akkor a tárolás során – mivel itt más nedvesség és hőmérséklet viszonyok vannak – a szántóföldi gombák és penészek tovább nem tudnak fejlődni.

A mennyiségi és minőségi veszteségeket a tárolótelepi technológiai láncban sok tényező befolyásolja (1. ábra).

Mennyiségi és minőségi átvétel

A telepre beszállított termény átvételének elsődleges szempontja a termény mennyiségének a meghatározása, vagyis a termény tömegének pontos lemérése, amely az elszámolás alapját képezi. A tömeg mérésére ma már korszerű számítógépes hídmérlegek állnak rendelkezésre. Nagyobb telepeken a hídmérleg megkívánt méréshatára 60 t, a mérési pontossága 20 kg. A mérlegen a korszerű 20-30 tonnás teherbírású járműszerelvények is lemérlegelhetők.

A termény minőségi átvételekor, a termény nedvességtartalmának és szükség szerint a termény jellegének (búza vagy kukorica, stb.) megfelelő beltartalmának (sikér vagy fehérje, stb.) meghatározása szükséges. A minőségi átvételnél a beszállított termény járművenkénti mintavételezése kézi- vagy gépi mintavevővel történhet. Jelenleg még a kézi mintavétel a jellemző. A termény nedvességtartalom meghatározása az alapmérési eljáráson – szárítószekrényes kiszárításon – alapul. Ehhez daráló, szárítószekrény és megfelelő 0,1 kg pontosságú labormérleg szükséges.

A nedvességtartalom meghatározásának egyszerűbb módszere – sokszor erre van szükség – az ún. gyors nedvességmérő készüléken történik. A beltartalom meghatározásához megfelelően kalibrált NIR rendszerű, ún. infravörös mérési eljáráson alapuló készülékek szükségesek. A mért értékeket rögzíteni kell, hogy azok az egyes tárolóba betárolt terményekkel mindig azonosíthatók legyenek.

Magtisztítás-szárítás

A mérlegelést követően a beszállított terményt a szárítás előtt a durva szennyeződésektől (szármaradvány, levél, csutkamaradványok, törtszem) meg kell tisztítani. Az előtisztítás energiatakarékossági és tűzvédelmi szempontból is előnyös, az utótisztítással részen a biztonságosabb tárolásra készítjük elő a terményt, másrészt értékesítésre tehetjük alkalmassá.

A szárító-tároló telepen használt berendezéseknél az előtisztítók többnyire dobrosták, mert a nedves, nehezen kezelhető növényi maradványok ezek működését kevésbé gátolják.

Az utótisztítókhoz, a jobb munkaminőség érdekében a síkrosták használata előnyösebb. Feladatuk a száraz, ill. szárított terményből a betárolás előtt a különféle idegen anyagok eltávolítása, melyek az áru tárolhatóságát veszélyeztetik (törtszem, por, léha, idegen anyag).

A szárítási technológiáknál, ami a termény minőségét befolyásolja, a legfontosabb, hogy lehetőség szerint a szárításra kerülő termény nedvességtartalma viszonylag homogén legyen. Ez azért kívánatos, mert a kevert anyaghalmaz esetén egyes terményrészek túlszáradnak, míg mások esetleg nedvesek maradnak, és ez a tárolás során minőségi károsodáshoz vezet.

Fontos, hogy a szárító szárítási egyenletessége + 0,5 %-on belül legyen, amihez korszerű szabályozórendszer szükséges, valamint, hogy a szárítóközeg hőmérséklete ne haladja meg az egyes terményekhez előírtakat, hogy a nagyobb beltartalmi és mennyiségi (törtszem növekedés a további technológia lánc során) veszteségek elkerülhetők legyenek.

A szárítóközeg hőmérsékletének emelésével nem célszerű a szárítók teljesítményének növelése, mert ez jelentős veszteséget okoz. Vizsgálatok alapján (aknás szárítóberendezés, 120 oC-os szárítóközeg) a kukorica összes aminosav mennyisége 8,92 %-ról 7,65 %-ra csökkent.

Tárolási anyagveszteségek

A tárolhatóságot egyrészt fizikai jellemzőkkel (a termény nedvességtartalma, tisztasága, törtszem tartalma és hőmérséklete) másrészt a mikrobiológiai szennyezettség és a rovarfertőzöttség mértékével jellemezhetjük. A betárolt szemes terményekben lévő szénhidrátok a levegő oxigénjének hatására hőképződés közben szén-dioxiddá és vízzé bomlanak le. Ez a légzési intenzitás a nedvességtartalom emelkedésével gyorsabban nő, mint a hőmérséklet növekedésével.

Különböző termény hőmérsékletek függvényében az 1. táblázatban foglaltuk össze a 15% nedvességtartalmú 1000 t tömegű gabona, egy hónapos tárolás utáni szárazanyag veszteségeit.

Szárazanyag(légzési) veszteségek alakulása

1.táblázat

Veszteségek

Tárolási hőmérséklet (Co)

35

25

20

10

Hőfejlődés (MJ/t,nap)

2,7

0,6

0,45

0,1

Anyagveszteség (t)

5,4

1,2

0,9

0,2

Anyagveszteség (%)

0,54

0,12

0,09

0,02

A 2. táblázatban az egészséges gabona naponkénti, százalékos szárazanyag veszteségeket közöljük.

Szárazanyag veszteség (%/nap)

2. táblázat

Hőmérséklet

Nedvességtartalom (%)

(oC)

15

20

25

30

4,5

0,0003

0,0033

0,0098

0,0173

15,5

0,0010

0,0106

0,0312

0,0553

26,5

0,0034

0,0338

0,0994

0,1766

39,0

0,0101

0,1074

0,3165

0,5622

A tárolt gabonahalmazokban a sérült, repedt, törött szemek különböző arányban vannak jelen. Ezek százalékos mennyisége az egészséges gabonára meghatározott szárazanyag veszteségeket jelentősen megnöveli (3. táblázat).

Szárazanyag-veszteség változása

3. táblázat

Sérült szemek tömege (%)

Veszteséget növelő szorzó tényező

0

1,00

10

1,30

20

1,67

30

2,17

Az ábrából és a táblázatokból látszik, hogy légszáraz állapotban (kb. 12% nedvességtartalom) a légzés, azaz a szárazanyag veszteség gyakorlatilag nulla. Intenzívvé akkor válik ha a szemes termény nedvességtartalma 14-15 %-ot meghaladja. Adott nedvességtartalom mellett a hőmérséklet 10 oC-os emelkedésével a szárazanyag veszteség, figyelembe véve a sérült szemek veszteséget növelő hatását, 3-4 szeresére nőhet.

A tartós tárolás alkalmával a minél kisebb szárazanyag veszteség mellett további követelmény a mikroorganizmusok minőségrontó kártételének megszüntetése, vagy visszaszorítása.

A 20 oC feletti hőmérsékleten tárolt szemes terményeknél gyakori a kártevő rovarok elszaporodása. A folyamat jelentős tömegveszteséget és minőségromlást okoz. A rovarkártevők azon túl, hogy közvetlen anyagveszteséget okoznak, anyagcsere termékeikkel is szennyezik a gabonát. A kártételi folyamat során a rovarok által megrágott szemek és a kirágott por rendkívül gyorsan fertőződik penészgombákkal és baktériumokkal.

Hőmérsékletmérés, állagmegóvás

A tárolás alatti veszteségek csökkentésének legfontosabb követelményei a tárolók betárolás előtti tisztítása, fertőtlenítése, betárolásnál terményelosztók használata, a terményhalmaz megfelelő helyeken és időben történő hőmérséklet mérése és a lehetőségeknek legjobban megfelelő állagmegóvási technológiák alkalmazása, szükség esetén a termény átforgatása, a termény fertőtlenítése.

Ki kell emelni a tárolt termény hőmérséklet mérésének fontosságát, mert mint a korábbiakban is elemeztük a termények hőmérséklet emelkedése a kiindul


Kapcsolódó hírek