Bevezetés a nagy felbontású agronómiába II.

Cikksorozatunk első részében részletesen végignéztük a precíziós gazdálkodáshoz szükséges első lépéseket, amelyek egy, a klasszikus növénytermesztéstől eltérő gondolkodásmódot festettek fel. A széria második írásában abban segítünk, hogy milyen módon sajátítható el ez a szemlélet, és mik azok a kérdések, ellentmondások, amikkel a leggyakrabban szembesülünk az új útra lépéskor.

Ember tervez, gép végez

Jelenleg a gépészet jó 15-20 évvel megelőzi az agronómiát – itthon még sok helyen hiányoznak az alapadatok (nagy felbontású talajtérképek, a fajtatulajdonosok tőszámajánlásai, valamint a gazdálkodók 10-15 évre visszanyúló adatsorai), a modellek (pl. nitrogénfelvétel dinamikája) és algoritmusok, és ami a legfontosabb: hiányzik a szemlélet gazdálkodói, szolgáltatói és szabályozói oldalon is. A standardizálás problémája (pl. gyártónként eltérő fájlformátumok, átjárhatóság hiánya az egyes gépmárkák között) mellett az adatok rendszerezésének megterhelő és sokszor hosszadalmas feladatai is sokszor gazdátlanok. Logikusan gondolkodva a gazdálkodó a legalkalmasabb személy e „rendrakás” elvégzésére, azonban sokszor a kapacitás-, idő- vagy a tudáshiány nehezen leküzdhető akadályt jelent. Érdemes lehet a profittérképek elkészítésével kezdeni. Ezt a térképtípust számos szolgáltató és kereskedő a precíziós gazdálkodási folyamatok visszaellenőrzésére, a valós megtérülés ábrázolására használja, azonban javasoljuk, hogy ez legyen az első lépés. Ha van 1-3 évre visszanyúló, megbízható hozamtérképünk, akkor azokat dolgozzuk fel olyan formában, hogy a bevétel és a kiadás különbségeként minden zónára kiszámítjuk egy térinformatikai szoftverrel az egyes talajfoltok jövedelmezőségét (ez akkor is működik, ha az inputanyagokat egységes dózisban juttatjuk ki). Így könnyen ábrázolhatjuk, hogy mely részek hajtják a legnagyobb hasznot, és melyek azok a foltok, ahol elúszik a pénzünk. Egy jó profittérkép azonnal megválaszolja az alábbi kérdéseket: elég heterogének a tábláim ahhoz, hogy legyen reális megtérülése a precíziós gazdálkodásnak? Ha igen, akkor mely táblákra, milyen problémákra koncentráljak? A részletesebb profittérképek alapján könnyen leszűrhető, hogy mik lehetnek a profitunk limitáló tényezői, valamint pontos visszajelzést adhat a műveletek tervezésekor is (Megéri a drágább tápanyag? Belefér még egy gombaölőzés? Mennyi bérleti díjat bír el a terület?)

Zsebkönyv helyett zsebszámítógép

A precíziós agronómia alkalmazása során számtalan olyan helyzettel találkozunk, amely nem képezi az egyetemi tananyag részét, nincs rá egyértelmű adat és szaktanács, és egyelőre elég korlátozott azon szakemberek száma, akikhez biztos tanácsért fordulhatunk. Az egyik ilyen témakör a hozamtérképezés, amelynek gépészeti megoldásai (szenzorok, hardverek és szoftverek egyaránt) egyre tökéletesebbek, azonban az értelmezésük és a pontos következtetések levonása gyakorlott szakembert és tapasztalatot igényel. A hozamtérképet ugyanis nem pusztán a tábla változatosságát bemutató ábra, hanem lenyomata a szezon közben hozott döntéseinknek és a környezeti hatásoknak. Honnan tudjuk, hogy mennyire van szerepe a termésátlag-eredményekben a talajok változatosságának, és mennyit számít például a most először kipróbált új műtrágya? Mekkora értéket vegyünk ki a feldolgozásból például a vadkár miatt? Ezek mind olyan kérdések, amelyek az egy szezonon belül készült többféle adattípus (műholdképek, talajmintavételi eredmények stb.) mellett az egymásra épülő, évente bővülő adatsorok alapján tudunk megválaszolni. A differenciált kijuttatási (VR) műveletek megtervezése – legyen szó tápanyagról, vetőmagról, növényvédő szerről vagy akár öntözővízről – szintén hozzáértő szemet és megfelelő gondolkodásmódot igényelnek. A VR-műveletek a józan paraszti ész és agronómiai tudás együttes használatára épülnek – éppen ezért nagyon fontos a gazdálkodó közreműködése abban a folyamatban, ahol az adatokból információ, majd az információból döntés születik. Az ismert mondás szerint mindenki saját területének doktora, így például arra a kérdésre, hogy egy lejtős vidéken hova helyezzek több tápanyagot (a mélyedésekbe, a lejtőre vagy a tetőkre), a gazda tudja a legpontosabb választ megadni. Eleve spóroljak a lejtőkön, mert úgyis lemosódik, vagy oda adjak többet, és rakjak ki kevesebbet a mélyedésbe (mert úgyis oda mosódik le)?

1. ábra Ugyanazon tábla zónákra osztása különböző időben eltérő módszerekkel – jó döntést megfelelő helyismerettel rendelkező, gyakorlott szemű gazdálkodó vagy szakember hozhat  fejtrágyázási technológiájában

A legfontosabb kérdések

Szintén fontos döntés a precíziós agronómia két „iránya” közötti választás: homogenizálni akarom a tábláimat, vagy maximalizálni szeretném az egyes zónák terméspotenciálját? Előbbi megoldás esetén a jobb területeket plusz inputanyagokkal feljavítom, míg a jobb területeken spórolok (azaz ideiglenesen „lerontom” őket), míg utóbbinál a jobb termőképességű zónák több inputot kapnak a magasabb termés reményében, a gyengébbeken pedig csak a minél kisebb kiadásra törekszünk, így maximalizálva ott is a profitabilitás esélyét. A differenciált tápanyag-kijuttatást meghatározó szempontok közül viszonylag sok mérhető: a talaj EC (a lekötődés, kimosódás szempontjából fontos) és a lejtés/kitettség (a lemosódást, a talaj felmelegedését befolyásolja) is ide sorolható. A több éve használt táblákon azt is tudjuk, hogy hol várhatunk reálisan nagyobb termést – hol kevesebb külső hatás (vadkár, belvíz, szél stb.), melyek évek óta jól teljesítő területek stb. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy mi alapján differenciáljam a tápanyagot, hogyan határozzam meg a minimum- és maximum dózist, több megoldás is létezik. Az egzakt mérési eredményeket produkáló megoldások (kézi és gépi N-szenzorok, műholdas adatsorok feldolgozása speciális algoritmusokkal) mellett a 2-3 éves talajvizsgálati eredmények is segíthetnek a dózisok beállításában. Fejtrágyázásnál sokszor megfeledkezünk a növényvizsgálatról, azonban a jól kiépített laborhálózatnak köszönhetően pár nap alatt bevizsgált növényminták is támpontként szolgálhatnak. Pénzügyi szempontból is közelíthetünk a kérdéshez: az üzemi átlagban kiszórandó mennyiséget a zónák aktuális állapota (amelyet egy drónfelvétel vagy műholdkép elemzésével állapíthatunk meg) alapján súlyozva osztjuk el a tápanyagot a parcellán belül. A változó tőszámú vetés kérdése napjainkban még több kérdést vet fel. Mi alapján differenciáljam a tőszámot – talajfoltok, korábbi hozameredmények, domborzat, vagy ezek együtt? Hány paraméterrel érdemes ilyenkor számolnom? Mi van akkor, ha egyes adatsorok ellentmondanak egymásnak? E kérdések egyik legegyszerűbb megközelítése az, hogy letisztázzuk, mi játszik szerepet a növény fejlődésében: a víz, a tápanyagok és a növény egészsége. Hogyan tudom ezeket a legjobban kiszolgálni? A magasabb tőszám egyértelműen magasabb víz- és tápanyagigényt jelent, és a megváltozott mikroklíma egy csapadékosabb évjáratban kedvezhet a különböző gombabetegségeknek. Az alacsonyabb állománysűrűség kevesebb vizet és táplálékot fogyaszt, ám a későbbi vagy rosszabb záródás miatt lehet, hogy komolyabb gyomproblémával fogunk szembesülni. Ezért nagyon fontos megszokni az alábbi gondolatot: a tőszám nem csupán a vetőmagban mutatkozik meg, hanem kéz a kézben jár a tápanyag-ellátással és a növényvédelemmel (és természetesen az öntözéssel). A kivetendő tőszám megállapításakor az is kardinális kérdés, hogy mekkora hozamot szeretnék elérni, és ehhez mekkora tőszám kell a teljes területre. A művelet egyelőre nem tekinthető teljesnek, hiszen a fajtatulajdonosok ajánlása (legalább egy minimum-, optimum- és maximum tőszámot, valamint a sűríthetőséget illetően) egyelőre hiányzik a hazai rendszerből.

Többet shape-pel, mint erővel

Az adatok feldolgozásával keletkező információ természetesen nem váltja ki a gazdálkodó és az agronómus tudását, tapasztalatát, mi több, ezen információnak be kell épülnie a gondolkodásba. Így lesznek megválaszolhatóak az olyan kérdések, hogy menynyivel lenne jobb a kelés, ha 1 km/h-val lassabban vetnék, melyik hibrid működik a legjobban az én területemen, hány fejtrágyázást érdemes csinálnom tavasszal, és így tovább. Mind az időzítést, mind a költségek optimális szinten tartását elősegítheti a precíziós agronómia, nagyobb szabadságot és mozgásteret adva a szakembereknek.

Sorozatunk harmadik, záró részében a megtérülő precíziós agronómiát vesszük górcső alá – mitől hajt valóban hasznot a térinformatika és a mezőgazdaság elegye?

Diriczi Zsombor – Makra MátéField

PASS Kft.