Bíztat az osztrák agrárkamara: kaszálj, ne ölj!

Csodálkozunk, miért nem voltak elhízva nagyapáink? Miért nem szenvedtek vérnyomásos vagy más civilizációs betegségben, pedig reggel bevágtak egy jóízű fél pálinkát, ráadásul naphosszat falták a jóféle szalonnát? Igaz, ettek hozzá vöröshagymát – no de elsősorban: rengeteg fizikai munkát végeztek a szabad levegőn! Manapság már se időnk, se kedvünk – se sokszor energiánk – nincs arra, hogy kisebb-nagyobb legelőink, gyepűink zöldjét kézi kaszával tartsuk rendben.

Ám az innsbrucki agrárkamara nem volt rest, és kiszámolta-megvizsgálta, mit nyerünk vele, ha mégis kaszát, fenőkövet ragadunk, és így megyünk neki a megnövekedett fűmennyiségnek a réteken. A tiroli kamara (BLK) a kaszálók oxigénfelvételét és pulzusfrekvenciáját mérte, és azt találta: egyórás kaszálás 500 kcal/h kalóriát éget el, ami durván megfelel kétórányi hegyi túrázásnak vagy egyórás bicajozásnak 25 km/h-val.

Nem szólva arról – int a sógorok agrárkamarája –, hogy a kézi kaszálással megelőzhető a réten megbúvó kis állatok géppel sajnos gyakran előforduló elpusztítása…