Nincs az asztalon integrációs törvény, viszont várható földforgalmi szabályzás és adóoptimalizáció
Valódi viták, érvek és ellenérvek, ideológiák és félelmek, szakmai fórumok – így lehet leginkább összefoglalni a Portfolio Agrárszektor Konferencia tanulságait. A konferencia plenáris ülésekkel, hat szekcióra osztott szakmai kerekasztal beszélgetésekkel és előadásokkal várta a 950 fős hallgatóságot. Most a legizgalmasabb gazdasági, nemritkán gazdaságpolitikai témákból szemezgetünk.
Mégsem lesz integrációs törvény
A zöldség-gyümölcs ágazatban 62 termékértékesítési szövetkezet (TÉSZ) és 6 termelői csoport (TCS) működik, az állattenyésztésben még további 186 TCS-t tartanak nyilván. A szántóföldi termelésre az egyéves szerződések a jellemzők, ahol az áruhitel fedezete a termény. A kormányzat úgy érzi, a szervezettség mégsem elég nagy a mezőgazdaságban, ezért legalább egy többéves együttműködési szerződésminta megalkotásán dolgozik. Mindez közel négy éve foglalkoztatja a hatóságokat és természetesen a közvéleményt, így nem csoda, hogy az integrációról szóló szekció témája a konferencián is nagy port kavart.
Technológiarobbanás és tőkekoncentráció zajlik a világban, ehhez pedig érdekérvényesítésre van szükség, azaz régiókban, de legalábbis közösségben kell gondolkodni a mezőgazdasági termelésben is. Ez pedig megköveteli a szervezettséget – ez volt a legizgalmasabbnak ígérkező szekció felvezető előadásának lényege. Mikó Zoltán (NAK) az integráció pozitívumaira kívánt rámutatni a kerekasztal beszélgetés résztvevőjeként, de amikor a gazdák 200 Mrd támogatása mellett a 700 Mrd forintos bankbetétüket is szóba hozta, parázs vita alakult ki a pulpituson. Arról ugyanis erősen megoszlottak a vélemények a hatóság, a vállalkozók és a teremben ülő gazdálkodók között, hogy ki mire szánja a nyereségét, és biztos-e, hogy attól kell várni az ágazat versenyképességének javulását. Ugyanezen az állásponton volt Lukács László, a Magyar Tej Kft. ügyvezetője is, hiszen ők 5 évre fixáras szerződéseket kötnek a termelőikkel, holott a tej ára 60 és 120 forint között ingadozik. Mégis működik, mesterséges beavatkozás nélkül, abszolút piaci alapokra helyezve.
Az tény – és ebben mindenki egyetértett –, hogy stabilitást kell adni a termelőknek (lásd almabotrány a közelmúltban), és az is tény, hogy számtalan szerződési forma, együttműködés működik, törvényes keretek között az ágazatban. Ezek közül az integráció lényegében egy akvizíció, az összes többi szerződési forma pedig olyan együttműködés, amit a piac diktál.
A vita lezárásaként a többség megnyugtatására Tarpataki Tamástól, agrárpiacért felelős helyettes államtitkártól is hallhattuk: a közeljövőben nem lesz integrációs törvény bevezetve, a tervezet jelenleg nincs is asztalon.
Őstermelők a célkeresztben, 2020-tól jön a családi cég
A hazai agrárium bonyolult és átláthatatlan, adózás szempontjából mindenképp, a gazdálkodók körében népszerű őstermelői igazolvány mára pedig céltáblává vált. A tervek szerint egy átláthatóbb szerkezetben működő családi gazdaság lenne a jövő, ami 100 millió forint árbevételig adómentességet élvezhetne. A tisztánlátás érdekében és az adózási, járulékfizetési szabályok újragondolásának érdekében az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) online felmérést végzett a kamarai tagok körében. Az eredmény alapján kidolgozott terv szerint az őstermelői tevékenységeredeti formáját erősítenék, hogy az otthoni, háztáji gazdálkodásban megtermelt árukat minél egyszerűbben adhassák el a termelők, viszont csak az vehesse igénybe az ezzel járó adómentességet, akit valóban megillet.
Új vállalkozási formát is bevezetnének: a jogi személyiségnek számító családi mezőgazdasági vállalkozást, ami 100 millió forintig adómentes lenne azzal a feltétellel, hogy férj és feleség nem alapíthat két családi mezőgazdasági vállalkozást, és egy személy ugyanazzal az eszközállománnyal ugyanazt a tevékenységet csak egyetlen működési formában végezhetné.
Az új vállalkozási forma létrehozása azonban nem csak adóügyi kérdés, az adózás csupán az egyik fontos eleme ennek. A MAGOSZ képviseletében megszólaló Cseh Tibor András szakmai titkár szerint lényeges, hogy ezzel a formával egy jogi-gazdasági egység jönne létre, ami az agráröröklés és a hitelképesség sokszor vitás kérdéseire is megoldást nyújtana. A kérdés bonyolult, jelenleg a tervezet is kidolgozás alatt áll, az új szabályozás 2020-tól lépne életbe, és a gazdálkodóknak türelmi (gondolkodási) időt is hagynának a hatóságok, amíg mindenki kiszámolhatná, eldönthetné, melyik gazdálkodási forma lenne számára a megfelelő.
Égszakadás, földindulás?
Nemrégiben került nyilvánosságra a földforgalmai szabályozást módosító törvényjavaslat, melynek egyegy kevésbé tisztázott pontja nagy indulatokat váltott ki. A Portfolio Konferencia egyik legizgalmasabb témája épp ennek tisztázása volt.
A rendezetlen és elaprózódott birtokviszonyok, az ismeretlen tulajdonosok nemcsak az osztatlan közös tulajdonban lévő földterületek esetében megoldandó feladat, az ingatlan-nyilvántartás felülvizsgálata során egyértelművé vált: ez még mindig ellehetetleníti a föld racionális hasznosítását, a termelő beruházások létesítését.
Javaslat a megoldásra? A benyújtott törvényjavaslat az életképes birtokméret kialakulását célozza meg, de a közelmúlt tapasztalatai alapján szigorításokat is jósol: „a földet el kell venni azoktól, akik elővásárlási jogukkal éltek, de annak feltételeit nem tartották be. Lehetővé kell tenni, hogy aki emiatt hátrányba került, az az eredeti áron megvásárolhassa az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos földjét. Ha ezzel a lehetőséggel nem él, akkor a Nemzeti Földalapra szállhat a birtok.”
A kedélyeket természetesen a javaslatnak nem ez a része borzolta fel Siófokon, hanem a termőföld árának meghatározása. Ugyanis a hozamérték-számításon alapuló, valójában erősen piaci alapokra, azaz kereslet-kínálatra reagáló árakkal szemben egy, az egész országra kiterjedő egységes ár lenne a megoldás, azzal kiegészítve, hogy a föld értékét a hasznosítás iránya és az így elérhető jövedelem határozza meg.
A termőföld adás-vételével kapcsolatos mások kényes pont a helyi földbizottságok munkájának megkérdőjelezése, a javaslat szerint ugyanis a földszerzés jogosultságának kérdése teljes egészében átkerülne a kamara hatáskörébe.
A kamara területi szerve 30 napon belül hozna döntést földügyletben, szakértői véleményét a kormányhivatal támogathatja vagy elutasíthatja, ami ellen bírósághoz lehet majd fordulni. Fontos változás viszont, hogy a bíróság az eredeti döntést nem bírálhatja felül, csak új eljárás lefolytatására utasíthat.
Felső korlát a kifizetésekre, forrásátcsoportosítás a rendkívüli esetekre
Az Európai Bizottság 2020 utáni időszakra szóló javaslatai közül a támogatások változtatása tűnik a legizgalmasabbnak. A cél, miszerint a KAP egyszerűbbé és korszerűbbé válhat, egyelőre elmélet, a források célzottabb és igazságosabb elosztására viszont már konkrét javaslatokat is hallhattunk Phil Hogan mezőgazdasági és vidékfejlesztési uniós biztos videóüzenetéből. A jelenlegi elképzelés szerint a támogatásokban egy felső korlátot vezetnének be, ezzel egyértelműen források szabadulnának fel, amit a kis- és közepes méretű gazdaságok támogatására csoportosítanának át.
Az Európai Bizottság tervei között szerepel egy korszerű és egyszerűsített mezőgazdasági tartalék képzése, ami innovációs költségek és rendkívüli piaci intézkedések fedezésére szolgálna, egy 10 milliárd eurós rendkívüli keretet pedig az élelmiszeripari, mezőgazdasági, vidékfejlesztési és biogazdálkodási kutatások fedezésére állítanának fel.
