Befejezték a lehalászást a Bács-Kiskun vármegyei Akasztón, több mint 700 mázsa háromnyaras, frissen fogott hallal készülnek az ünnepekre. Az Akasztói Szikiponty, ami uniós védelem alatt áll, különleges helyet foglal el a hazai haltenyésztésben.
Az akasztói konzorciumnál szarvasi pikkelyes pontyok ikráit amuri vadponty haltejével termékenyítik meg, így létrehozva a betegségeknek ellenálló hibrideket, melyeknek húsa vöröses színű, zsírszegény és különlegesen ízletes.
Hogyan lesz a szarvasi és amuri pontyokból tökéletes hibrid?
A szaporítás során a szakemberek modern technológiát alkalmaznak. Először a tenyésztésre kiválasztott egyedeket szegfűszegolajjal elkábítják. Egy 10 éves anyahal 1,2-1,5 kg ikrát ad átlagosan, amit egy tálba fejnek le, gondosan vigyázva, hogy a víz ne érje még őket. Az ikrások után a szintén elkábított tejesek fejése hasonlóan történik. A fehér hímivarsejtekkel meglocsolják az ikrákat, és óvatosan összekeverik őket.
Ezután adják csak hozzá a vizet, hogy a megtermékenyülés bekövetkezzen. Az ikrák speciális Zuger-edényekben kelnek ki, majd az apró lárvák a halnevelő tavakba kerülnek, ahol megfelelő planktontáplálék várja őket.
Vöröshúsú, izmos pontyok a szikes tavakból
A fenntartható tenyésztés helyszíne a szikes talajú területek különleges adottságaira épül. A tavak alján mindössze néhány centiméter vastagságú, alacsony szervesanyag-tartalmú iszap található, amely megakadályozza az ízrontó anyagok kialakulását. A halak alacsony népesítésű tavakban nevelkednek: mindössze 400-500 kétnyaras példányt helyeznek ki egy-egy tóba hektáronként, és takarmányozásuk is precíz módon szabályozott. Egy kilogramm pontyhús előállításához mindössze 1,8-2 kilogramm takarmányt használnak fel. A gondos technológiának köszönhetően a halak húsa alacsony zsírtartalmú és vöröses színű, ami az alacsony zsírtartalom egyik jellegzetes jele. Ez a gondosan megtervezett tenyésztési folyamat biztosítja, hogy a háromnyaras Akasztói Szikiponty a horgásztavak kedvence, valamint a magyar gasztronómia kiemelkedő alapanyaga legyen.
