A fonálférgek
Szójabab-cisztaképző fonálféreg (Heterodera glycines) és petéje, www.forestryimages.org
A fonálférgeket két nagy csoportra, a szabadon élő és élősködő életmódot folytatók csoportjaira oszthatjuk. A nematodák megközelítőleg 10%-a fogyaszt növényi eredetű táplálékot a gyökérben vagy annak közelében. A növényeket károsító fonálférgeknek két típusa van, az ekto(külső)-, és endo(belső)-paraziták. Míg az előbbi csoport önálló mozgásra és akár 1 m megtételére is képes a talajban, addig az endoparaziták a gyökeret átfúrják, bejutva abban folytatják a táplálkozást. Mindkét típusról elmondható, hogy hat fejlődési szakaszuk van: a petéből kikelő első juvenilis lárvastádiumot három további követi, majd egy utolsó vedlés után adulttá érnek. Ez a folyamat általában megközelítőleg egy hónapot vesz igénybe.
Ezek a parazitikus állatok megtámadhatják a növények gyökérzetét, hogy elszívhassák belőle a létfontosságú tápanyagokat. Gazdasági kártételük kétrétű: okozhatnak direkt, mechanikai károkat, melyek a növény élettani folyamataira vannak hatással. A fonálférgek szívogatása nyomán megjelenő gubacsok gátolják a növény víz- és tápanyagfelvételét, így azok fejlődése lelassul, száradás és tápanyaghiány tüneteit mutatják, ezáltal elsődlegesen is csökken a terméshozam. Az elsődleges kártétel mellett a fonálférgek jelenléte és károsítása indirekt módon is hat: a legyengült növény kiszolgáltatottabbá válik a fertőzésekkel, kórokozókkal szemben is, a gombák, baktériumok hatása pedig további terméskieséssel járhat.
Cisztaképző fonálféreg által károsított (balra) és egészséges répa (jobbra). www.nematoda.inra.fr
Cisztaképző fonálféreg által károsított (balra) és egészséges gyökér (jobbra). Marylandi Egyetem felvétele
A felismerés
A nematodák kártételének felismerésében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a növényen keletkezett károk, azaz a szívások nyomai nem láthatóak, és még a gyökérgubacsokat létrehozók esetében is a föld alatt vannak rejtve a nematodákat terhelő bizonyítékok. A közvetlen kártétel, azaz a gyökér roncsolása helyett elsősorban a közvetett tünetek nyomán ismerhetőek fel a károkért felelős fonálférgek. Ilyen általános tünetek lehetnek a hervadás a legmelegebb napszakban, klorózis, fejlődéscsökkenés, és általában a növény vitalitásának csökkenése. Amennyiben a sérülés a növény vízszállító rendszerét érinti, a hervadás gyakran csak a meleg napszakokban észrevehető, majd a levegő hőmérsékletének csökkenésével a tünetek is csökkennek. A levéllemez felpöndörödése, a hajtás megcsavarodása szintén gyakran megfigyelhető, a növény elhullathatja leveleit, az új hajtáson kevesebb, kisebb levelek jelennek meg. A fonálférgek eloszlása a talajban egyenetlen, így a károsított növények eloszlása is lehet egyenetlen az egészséges növények közt. Mivel a legtöbb, nematodák okozta közvetett kár a növényeken atipikus, melyek utalhatnak sok egyéb problémára, így víz vagy tápanyag hiányára például, sok esetben nehéz felfedni a valódi okot. Pontos választ az adott talajban található nematodákkal kapcsolatban általában csak a laboratóriumi talajminta analízis adhat.
Csillag alakú mintázatot rajzol ki a fonálférgek által okozott kár a cukorrépa ültetvényben. www.nematoda.inra.fr
Szójaültetvény légi felvételen, a halványsárga foltok a szójabab-cisztaképző fonálféreg károsítását jelölik. www.field.apsnet.org
Terjedésük
A fonálférgek, kis méretük miatt, önállóan csak lassan haladnak a talajban, így terjedésük korlátozott. Azonban a különböző földművelési eszközök használata során, de akár a cipőtalpon vagy a palántákkal is terjeszkedhetnek.
A leggyakoribbak
A hazánkban előforduló leggyakoribb fonálférgeket, valamint gazdanövényeiket az 1. táblázat mutatja be. Kártételeikkel, az ellenük való védekezés lehetséges formáiról egy későbbi cikkünkben számolunk be részletesen.
1. táblázat. A hazánkban előforduló leggyakoribb fonálférgek és gazdanövényeik
|
A védekezés
A fonálférgek elleni védekezés három színtéren folyik, ezek a kémiai, fizikai és biológiai módszerek. A biológiai módszerek esetében élő szervezeteket kell a talajba juttatni, és ezek számára megfelelő körülményeket (pH, hőmérséklet, talaj víz- és szervesanyag-tartalma) kell létrehozni és fenntartani az egész termesztési szezon idejére. A fonálférgeknek számos természetes ellensége, parazitája van, melyek közül legnagyobb jelentőségűek a talajban élő gombafajok. Használhatóak továbbá ragadozó fonálférgek és ragadozó atkák is ellenük, ezek különösen a biotermesztésbe bevont területeken nagy jelentőségűek.
A fizikai védekezés a kultúra megművelését, a talaj gondozását foglalja magába. A fizikai módszerek közül a talajgőzölés a leghatásosabb védekezési mód, ez azonban meglehetősen költséges eljárás. Fertőzött föld esetén meleg napokon jó megoldást jelenthet a talaj felmelegítése: sötét színű fóliával letakarva kellően felmelegedik, hogy a legtöbb nematodát, gombát és gyomokat elpusztítsa a keletkező hő a talaj legfelső zónájában. Bár ez a megoldás olcsó és vegyszermentes, néhány hetet is igénybe vehet. Drágább, ám sokszor az egyetlen igazán hatékony megoldás a talajcsere, amennyiben erősen fertőzött a talaj. A vetésforgó alkalmazása, a tápnövények mellőzése egy bizonyos ideig, vagy a fertőzött terület parlagon hagyása korlátozhatja a fonálféreg populációk terjedését a talajban. A gyökérgubacs fonálférgek nagyon jól szaporodnak a gyökérzöldségeken, ezért ezek jelenléte nem célszerű a vetésforgóban. A büdöske, a fészkesvirágúak családjába tartozó, jellegzetes szagú növény nemcsak nagyon mutatós, de hasznos is, mert távol tartja a nedves, nyirkos talajban gyakran módfelett elszaporodó fonálférgeket. Egyes zöldtrágya növényeknek (olajretek, mustár) szintén nematicid hatása van. A fizikai és biológiai védekezési módok a biokertekben is alkalmazhatóak.
A nematodák elleni vegyszeres védekezés során egyaránt használnak általános hatású készítményeket és speciális hatású nematicideket is. Az olyan általános szerek, mint például a réz-szulfát vagy metil-bromid hatóanyag tartalmú vegyszerek költségei mérsékeltebbek, és hatásuk széleskörű, ugyanakkor hatékonyságuk sokszor nem megfelelő, ráadásul a nem kívánt mellékhatásaikkal is számolni kell felhasználásuk esetén. Ezzel szemben a speciális, a fonálférgeket célzottan irtó nematicid készítmények nem jelentenek veszélyt az egyéb talajlakókra.
Amennyiben lehetőség van rá, célszerű fonálféreg-rezisztens fajtákat választani, ez a legtöbb termesztett növény típus esetében már rendelkezésre áll napjainkban, és a növénynemesítők minden évben újabb és újabb fajtákkal állnak elő. Természetesen ezek a rezisztens fajták sem ellenállóak minden egyes fonálféreg fajjal szemben.
Hasznos fonálférgek
Bár a fonálférgeket általában, mint kártevőket ismerjük, ez alól akad néhány kivétel: akadnak olyan parazitikus fajok, melyek pont a kártevő rovarokat támadják meg, így a növényvédelem során nagy hasznára lehetnek a termelőknek. Ezek a hasznos fajok por alakú készítményekben kaphatóak, melyeket vízzel összekeverve célzott permetezéssel, vagy öntözéssel kell a talajba juttatni, ahol aztán kifejtik áldásos tevékenységüket. A kijuttatáshoz az ideális hőmérséklet 12-30°C közötti. Mivel érzékenyek az UV-sugárzásra, ezért a kijuttatást célszerű este, vagy borús időben elvégezni. Fontos, hogy már kijuttatásuk előtt kellően nedves legyen a talaj, majd azt rendszeresen öntözni kell a kijuttatás utáni hetekben is, ellenkező esetben a talaj kiszáradása a fonálférgek pusztulásához vezet.
A talajba kerülve aztán a fonálférgek mint biológiai talajfertőtlenítők működnek. A talajban mozgó, aktív nematodák a kártevő rovarok légzőnyilásain át behatolnak a testükbe, és ott megfertőzik őket a velük szimbiózisban élő baktériumokkal. Ezt követően a rovar néhány nap alatt elpusztul, a benne időközben felszaporodott fonalférgek pedig kiáramolva az elpusztult gazdaállat testéből, készen állnak az újabb kártevő megfertőzésére. A fonálférgeket tartalmazó növényvédő készítmények egyik nagy előnye, hogy az alkalmazott nematodák kellően szelektívek, nem pusztítanak el minden rovart, csak néhány, kártevő fajra vannak káros hatással. Ezek a fonálférgek melegvérű állatokra, emberre és növényekre nézve is egyaránt ártalmatlanok. Használatuk során rezisztencia nem alakul ki. Az élősködő fonálférgek környezetbarát alternatívát nyújtanak a vegyszeres, kémiai kezelésekkel szemben.
Magyarországon jelenleg három fonálféreg-tartalmú készítmény kapható. Ezek a fonálférgek hazánkban őshonosak, és csak néhány, meghatározott gazdaállatban élősködnek. Ilyen készítmény a Nematop, mely Heterorhabditis bacteriophora nevű nematodát tartalmazza, és hatékonyan alkalmazható vincellérbogár lárvák, egyes cserebogár pajorok (pl. a kerti cserebogár) és a kukorica bogár lárvái ellen. Áprilistól május végéig alkalmazható az áttelelő lárvák ellen, majd célszerű egy második kezelést is elvégezni a nyár elején lerakott petékből kifejlődő lárvákkal szemben. A második kezelésre július végétől szeptember közepéig kerülhet sor.
Cserebogár pajor fonálférgekkel fertőzve, E-nema cég felvétele
A Nemastar nevű készítményben a Steinernema carpocapsae fonálférgek találhatóak meg, melyek a lótücsök idősebb lárváit és imágóit, valamint a vetési bagolylepke és más talajlakó lepkehernyókat, illetve a lószúnyogok lárváit támadják meg. Áprilistól szeptemberig alkalmazható, amint a talajhőmérséklet eléri a 12 °C-t.
A harmadik, növényvédelemben alkalmazott rovarpatogén fonálféreg a Steinernema feltiae. Két készítményben, a Nemacelben és a Nemasys-M-ben is megtalálhatóak, hatékonyan irtják a gombaszúnyoglárvákat, valamint a tőzeglegyeket, továbbá a nyugati virágtripsz talajlakó lárváit.
Bokán Katalin
