fbpx

Hygge-t a teheneknek?

Írta: Agrárágazat-2020/08. lapszám cikke - 2020 augusztus 23.

Egy magyar műszakvezető tapasztalatai Dániában egy holland tehenészetről

„A tulajdonosnak rögtön szólok, vele fogjuk befejezni az állásinterjút” – mondta Willem, aki telepvezetőként dolgozott a dániai Grindsted város közelében található 600-as tehenészetben. „Egyébként ő az apósom és a főnököm is egyben. De már jön is”. Ekkor megláttam egy férfit, aki épp egy traktor alól kászálódott ki, és elindult felénk gumicsizmában, talpig olajos munkásruhában, kezében villáskulccsal. „Matthé vagyok, a telep tulajdonosa, menjünk be az irodába, ott folytassuk a beszélgetést” – mondta. Így ismerkedtem meg a 2018-ban tejminőség kategóriában régiógyőztes Water Dairy tehenészet tulajdonosával és telepvezetőjével. A cikkben Dánia egyik legjobb tehenészetéről olvashatnak, ahol rajtam, illetve a fejősökön kívül mindenki holland nemzetiségű volt.

A telepről, dióhéjban

A tehenészet 608 holstein-fríz tehénből állt, ebből 530-at fejtek, naponta kétszer. A fejés során mindent igyekeztek úgy kialakítani, hogy a teheneknek a lehető legrövidebb ideig tartson, minimális emberrel való kontaktus mellett. Ezért a fejőházat úgy építették meg, hogy 40 méteren belül elérhető legyen minden tehén számára. Felépítése 2×15 állásos parallel, gyorskiengedő kapukkal, fejéspontvezérlőkkel, automata zsúfolókapuval, illetve 3 irányban történő automata válogatókapuval. A fejés hajnali 4 órától 9 óráig, illetve délután 4 órától 8 óráig tartott. Minden egyes tejszállításkor a feldolgozó bizonyos paramétereket helyben megmért (szomatikus sejtszám, tejfehérje- és zsírszázalék, fagyáspont, karbamid), amiről bizonylatot készített (1. kép).


1. kép. Tejszállításkor kapott bizonylat

Az istállók kialakításánál szempont volt, hogy 6 hónapos kortól a termelés befejezéséig mindenhol ugyanazokkal a technológiai elemekkel találkozzon az állat. Mindegyik csoportban a trágyakihúzó, a vakarókefe, de még a nyílt vizű itató is (mérettől eltekintve) ugyanolyan volt. A termelőcsoportoknak homok almozású, 3 soros pihenőboxos, összesen 450 férőhelyes (380 nyakfogó mellett) lagúnás padozatú istállókat építtettek. A főbb mutatószámok a következőképpen alakultak:

  • Laktációs átlag 3,1, laktációs tejtermelése (305 napos) 11.993 kg, 4,07% zsír- és 3,42% fehérje-tartalom mellett,
  • a szomatikus sejtszám átlagosan 139.000,
  • a termékenyítési index teheneknél 2,0, üszőknél 1,8 volt.
  • Az első ellés átlagosan 23,5 hónapos korban történt,
  • a két ellés közti napok száma 390.
  • A holtellések aránya 3,9%, a tehenek elhullásáé 4%.
  • Antibiotikumos kezelésre szoruló tőgygyulladásos esetek száma havonta 5-6 darab volt.

Vezetői magatartás

A telep napi munkáit (kivéve a növénytermesztési munkákat) összesen 8 ember látta el, ezért mindenkire változatos és sok feladat hárult. A tulajdonos, Matthé terepjárója reggelente 6 órakor gurult be a telepre. Átöltözött, és beállt fejni. Majd a borjak almozásával és az ellető körüli feladatok ellátásával folytatta a napot. Részt vett a takarmány kiosztásában, de ő végezte a csülökápolást is. Emellett a telep irányítását, tulajdonosi teendőit is ellátta.

A lánya résztulajdonos volt a tehenészetben, férjével a telepen éltek. Ő az adminisztrációs dolgokért, illetve a borjak itatásáért felelt. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy felváltva tolta a babakocsit, amelyben féléves gyermeke aludt és a tejtaxit. Mire végzett az itatással, gyermeke is felébredt, és a borjak is jóllaktak. Mindezt minden nap fél 6-tól, esőben, hóban, napsütésben.

Willem, a vej, telepvezetőként a szaporodásbiológiáért, illetve a takarmányozásért is felelős volt. Ő végezte az inszeminálásokat, a nehéz ellések levezetését, a takarmánykiosztást és -keverést, illetve az almozást is. Annak ellenére, hogy sok mindenért felelt, igazán aggódni egyszer láttam. Amikor rákérdeztem az okára, azt felelte, azért, mert majdnem 200 ezerre nőtt az aznapi reggeli fejés szomatikus sejtszáma…

Kissé értetlenkedve fogadták azokat a kérdéseimet, hogy miért vesznek részt kétkezi és gépi munkálatokban, miért nem „csak” a telep irányításával foglalkoznak, és miért dolgoznak napi 10-11 órát? Azt válaszolták, azért, mert az tölti el őket örömmel, ha látják, hogy az állomány egészséges, a telep rendezett, és szeretik, amit csinálnak. Ezenkívül egy jó tulajdonosnak, vezetőnek ismernie kell a teheneit, amit úgy érhet el, ha közöttük és velük dolgozik minden nap.

Megkérdeztem azt is, hogy miért nem látok a telepen egyetlen kamerát sem. Erre azt felelték, hogy előbb zárnák be a telepüket, mint hogy olyan emberekkel kelljen együtt dolgozniuk, akikben nem tudnak megbízni.


2. kép. Matthé, a tulajdonos a bal, illetve Willem, a telepvezető a jobb oldalon

Telepirányítás

Stresszmentesség és higiénia

A telepirányítás fókuszában gyakorlatilag ez a két szó állt. A stresszmentes környezet biztosításáért a következő szabályokat alakították ki:

  • Az állatok felhajtása során semmilyen kellék nem lehetett a kézben, a kiabálás nem volt megengedett. (Egyik munkatársunk egyszer ütött meg egy tehenet lapátnyéllel, a következő hónapot már nélküle kezdtük.)
  • Fejés, illetve felhajtás közben az állatoknak csak egyetlen angol szót lehetett mondani. Mivel minden irányításkor csak ezt hallották, megtanulták, hogy ennek elhangzásakor mozdulni kell.
  • Minden csoportnál állandóan szólt egy-egy rádió, hogy az emberi hanghoz folyamatosan, minél előbb hozzá legyenek szokva.

A megfelelő higiénia fenntartásáért pedig a következőket kellett betartani.

  • Istállónként legalább 6 helyen volt kiépített csizmamosó. Csak lemosott csizmával lehetett egyik csoportból a másikba átmenni, függetlenül attól, hogy az termelő-, növendék-, vagy éppen szárazon álló csoport. • A borjúketrecekhez is csak tiszta csizmával volt szabad menni.
  • Az egész etetőúton trágyás csizmával tilos volt járni.
  • A gépparkot legalább hetente fertőtlenítő mosószerrel átmosták.
  • A takarmány feltolása csak tiszta adapterrel történhetett.
  • A tőgyeket és farkakat 2-3 havonta szőrtelenítették.
  • A borjak itató- és táposedényeit hetente vegyszeres vízzel elmosták.
  • Az itatókat hetente háromszor, kefével tisztították.
  • Minden egyes kolosztrumitatás után a borjú cumisüvegét, a drencsitató szárát, de még a melegítőt is fertőtleníteni kellett.

Protokollok

Szinte minden munkafolyamat elvégzése szigorú protokollok alapján történt. Előírások voltak a fejésre:

  • egy tehénhez egy törlőkendőt kellett használni,
  • meghatározott sorrendben kellett a tehenek előkészítését, kehelyfeltevését és utófertőtlenítését végezni,
  • ügyelni kellett a várakozási idő betartására,
  • de még a fejőkelyhek és fejőállások mosása is szisztematikusan történt (3. kép),

a felhajtásra:


3. kép. Zajlik a fejés, előtérben a tulajdonossal


4. kép. A telep műholdas fényképe

  • Az állatokat meghatározott útvonalon és rend szerint kellett felhajtani. Mivel ez minden nap ugyanúgy történt, megtanulták a menetét. Kis túlzással elég volt körbesétálni a csoportokban, és a kapukat kinyitni, hogy a tehenek fejésre induljanak.
  • Csak akkor volt szabad új csoportot hajtani az előváróba, ha az előző csoportból az utolsó tehén is az álláson volt. Így a várakozási idő minimális volt.
  • Az itatók és itatószigetek takarítása is mindig ugyanakkor történt, hogy a tehenek napi rutinja ne változzon, de az ellések levezetéséhez is.
  • Meg volt határozva, hogy milyen időközönként kell az elletőcsoportot megfigyelni,
  • illetve, hogy pontosan mikor mi történjen az ellés körül (borjú elvétele, szárazra törlés, 10 °C alatt borjútakaró adása, köldökfertőtlenítés, krotáliázás, borjúketrecbe helyezés és 4 liter kolosztrum itatása az ellést követő 1 órán belül).

És, hogy mi is az a hygge?

A hygge egy dán szóból származik, ami mára életérzéssé, egyfajta stílussá vált, jelentése jóllét, kényelem, öröm. Szakértők szerint a skandináv népek boldogsága abban rejlik, hogy életfilozófiájuknak tekintik a hygge megélését. Mintha a telep vezetői ezt nem csak a saját életükre, hanem állataikéra is vonatkoztatták volna. S talán ez volt a kulcsa a jó termelési eredményeiknek és a 2. képen látható vidámságuknak is.

Dizseri Máté