– Interjú Szabó Leventével, a KITE Zrt. vezérigazgatójával
Tavaszi aszály, esős betakarítás, zuhanó, majd szárnyaló termékárak, és mindez szigorodó uniós direktívák és világjárvány idején. A mezőgazdaság alapvetően mégis jó évet zárt. Szabó Levente vezérigazgatóval az akadályversennyel is felérő 2020-as évről, valamint a hazai mezőgazdaság előtt álló lehetőségekről beszélgettünk. Szabó Levente vezérigazgató; KITE Zrt.
Laptopon nem lehet szerelni
Mint ahogy mindenki szembesült a Covid-19 okozta hatásokkal, egy évvel ezelőtt egyik napról a másikra a KITE Zrt.-nél is egy új működési modellt kellett felállítani. Ahol lehetett, ez persze home office-t jelentett, de azokban a munkakörökben, ahol fizikálisan is helyt kell állni (raktárosok, alközponti kiszolgálásban dolgozók, kiszállítók), ott kettévették a csapatot. Emellett áttértek a 6 × 12 órás munkaidőre az 5 × 8 helyett, látva azt, hogy a termelők kiszolgálása a szezon közeledtével csak így lesz megoldható. Ez volt talán az új modell legszembetűnőbb változása. A home office rendben is van, de a szervizszerelő nem tud laptopon keresztül fizikálisan szerelni, a kereskedők is szinte éjjel-nappal járják a partnereiket, így náluk nem vezették be az A/B hetet, „csak” arra törekedtek, hogy betartsák a higiéniai szabályokat, és minél kevesebb legyen a fizikai kontaktus.
Ebben az új környezetben éppen az IT világa segített abban, hogy a korábban papíralapú megrendeléseket átültessék – egy azonnali szoftverfejlesztéssel – laptopokra, tabletekre. Ez a szervizben már korábban is működött, de most a műszaki és agronómiai kereskedelmi vonalon bevezetve ma már gyakorlatilag papír nélkül lehet rendelni, szerződni, kezelni a készleteket, és feltölteni a számlázáshoz szükséges információkat.
Szabó Levente vezérigazgató, KITE Zrt.
Átmenetileg ellátási láncok is megszakadtak
Egy évvel ezelőtt időlegesen a gépgyárak is leálltak – a KITE Zrt. saját márkái közül például a John Deere és a JCB –, ami lelassította a beszállítói folyamatokat, sőt, olykor megrendelések is meghiúsultak. Ahogy Szabó Levente fogalmazott: „Ezeknek a heteknek az átvészeléséhez idő és persze pufferkészlet is kellett”. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a forintgyengülés miatt elszaladtak az árak, befagytak a beruházási szándékok. Így a KITE-nél is csak azoknak az árfolyamproblémákkal küszködő termelőknek tudtak segítséget nyújtani, akik hajlandóak voltak devizában lekötni a terményüket. A gépforgalmazó pedig saját kockázatra több gépcsoportot is forintosított – viszonylag jó árfolyamszinten –, a 15-20%-os áremelés elkerülése érdekében.
A mezőgazdaság stratégiai ágazat, ahogy mondani szokás: enni-inni vírus idején is kell. Így nyilvánvalóan nem jelentkeztek olyan drasztikus következmények az ágazatban, mint például a Horeca-szektorban, de a közvetett hatások ide is begyűrűztek. Beszakadtak a nyersolajárak, amit gyorsan követett a növényi olajé, majd megállt a terménykereskedelem is; áprilistól május végéig, június elejéig nem lehetett kereskedni sem repcével, sem napraforgóval. Csak valamikor júniusban talált magára ismét a piac, és elindultak felfelé a kukorica-, a napraforgó- és a szójaárak, akár 20-30%-os emelkedést is produkálva. Ez már egyértelműen pozitív hatással volt a szántóföldi növénytermesztésre. Az idénymunkát igénylő kertészeti ágazatokban viszont – épp a munkaerő-problémák miatt – az ellátási láncok nemcsak lassultak, de szakadtak is, a beszállítók nem tudtak időben szállítani, a korábban elérhető termékpaletta késett, nem volt helyettesítő termék, majd a gyárak is leálltak. Ez a tendencia a vetőmagforgalomban kevésbé (hisz addigra szezon után voltunk), a növényvédőszer-forgalomban annál inkább érzékelhető volt.
Ha a kora tavaszi aszályt és a kukoricabetakarítás idejére eső csapadékhullámot átvészelte a termelő, a magas termésárak némileg kompenzálhatták a kiesést. „Összességben nem zárt rossz évet a mezőgazdaság” – foglalta össze a mögöttünk álló esztendőt a vezérigazgató. Ez azóta a beruházási szándékon már egyértelműen látszik, ami nemcsak a jó termésnek, a magasabb terményáraknak, hanem az időközben meghirdetett támogatási lehetőségeknek is köszönhető.
Ismét egy magyar fejlesztés, ami világsikerre „ítéltetett”
A hozam- és költségoptimalizálásra fejlesztett PGR (Precíziós Gazdálkodási Rendszer) tavaly ilyenkor debütált az AgrárgépShow-n, majd ennek a tesztelésére invitálták az innovatív termelőket. Az azóta eltelt időszak a tanulságokról szólt, erről is kérdeztem a vezérigazgatót. „Az első pillanattól nagy volt az érdeklődés, összesen 450 termelő próbálta ki a rendszer elemeit, majd osztotta meg velünk a konkrét tapasztalatait, az idei évben pedig közel 600 PGR-t használó termelővel kezdtük meg a közös munkát.” Az applikációk használatából, a tapasztalatokból egyértelműen látszik, hogy az IT-fejlesztések nem állhatnak le, mert minél komplexebb szolgáltatást nyújtanak, annál szélesebb körben tudják ezeket a felhasználók alkalmazni, akár más gyártók gépeire vagy más országok területére is. Ebben látott fantáziát John May, a Deere & Company elnök-vezérigazgatója is, amikor a KITE Zrt. fejlesztőitől tájékoztatást kért, leginkább az agronómiai alkalmazásokra fókuszálva. Az „együttgondolkodás” elkezdődött, így ma már egyáltalán nem „csak John Deere-dílerként” tekintenek hazánkra és a KITE Zrt.-re, hanem mint IT-fejlesztő együttműködő partnerre.
A precízió oldja fel a Green Deal gordiuszi csomóját?
Bombaként robbant a hír, hogy Green Deal néven milyen környezetvédelmi célú megszorító intézkedések várnak az európai gazdákra 2030-ig. Így ma már tisztán látszik, hogy a PGR jelentősége magától megnövekszik, mivel a szerkivonásokra és a kijuttatható hatóanyagok kötelező csökkentésére a precíziós rendszer megoldást nyújthat. Nem lesz mesterséges csökkentésre szükség, hisz például a sorpermetezéssel eleve kevesebb szert juttatunk ki. Ugyanez elmondható a tápanyag-utánpótlásra is, hisz a talajtérképeken és tápanyag-kijuttatási térképeken alapuló differenciált kijuttatással csökken a felhasznált inputanyag mennyisége, ami egyszerre hordozza magában a fenntarthatóságot és az EU-rendeleteknek való megfelelést. „A PGR nem ezért jött létre, de a komplex technológia tudatos használata, az adatok begyűjtése, az így meghozott döntések ezt is szolgálják” – hangsúlyozta a vezérigazgató. Meg kell érteni, hogy a precíziós gazdálkodás alkalmazásával a csökkentett mennyiségű hatóanyag sem okoz hozamcsökkenést, nem lesz gyomosabb a tábla, a genetika által determinált maximumot mégis kihozhatjuk belőle.
Álom vagy valóság?
Rövid távon milyen reális álma lehet cégvezetőként egy ennyire változó környezetben? – zárógondolatként ennél elméletibb kérdést fel sem tehettem volna Szabó Leventének. Egy precíziós gazdálkodási rendszert kidolgozó cég vezetőjeként a válasza is a kiszámíthatóság fontosságára hívta fel a figyelmet: „Annak örülnék leginkább, ha azok a termelői magatartások, amik most a Covid miatt alakultak ki, illetve felgyorsultak, tendenciaként megmaradnának. Ha hosszú távon és stabilan nyitottak lennének a termelők az új technológiákra, ha még inkább előre terveznének és rendelnének, így még tudatosabb lenne a gazdálkodásuk. Ha Magyarország termelőinek több mint a fele további lépéseket tenne a precíziós gazdálkodás irányába, akkor hosszú távú, fenntartható gazdaság valósulhatna meg.” Lekorlátozhatja az EU a kijuttatható hatóanyag- vagy növényvédőszer-mennyiségét, de hamar felmerül a kérdés: hogy maradunk majd versenyképesek azokkal az országokkal szemben, ahol ezek a direktívák nem szorítják mesterséges határok közé a termelést? És innen már csak egy lépés, amikor ezekből az országokból olcsóbb késztermékek áramlanak majd be. „Nekünk éppen ezek az évek jelentenek versenyelőnyt” – Szabó Levente szerint ez az idő 5-10 évre tehető, amikor a támogatásoknak köszönhetően beruházhatunk, és az uniós elvárásoknak is megfelelő, korszerű technológiával ugyanazt a terméseredményt elérhetjük. Annyi már biztosan látszik: ezt a lépést kihagyva a versenyképesség esélye sem tartható fenn.
