Lehetőségek a vízhasználatban

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) írásban kérte véleményünket a „Vízhasználat és öntözésfejlesztés a mezőgazdaságban” témában. Véleményünkben írásban jeleztük, hogy tudományos elágazást (bifurkáció az eddig követett hidrológusi elvárástól) végeztünk 1970-ben a MÉLYÉPTERV-vel a csapadékgazdálkodással(hidromeliorációval), ami komplex meliorációként ment át a köztudatba.

Ennek megfelelően az energiamérleg elven alapuló öntözést és a vízelvezetésen alapuló belvízgazdálkodást vízpótló (ökohidrológiai) öntözéssé és csapadékgazdálkodássá kezdtük átalakítani,normalizálni, takarékoskodni, fenntarthatóvá tenni a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai, tényezői alapján.

Ez az elv és a gyakorlat összhangban van az Európai Unió Víz Keretirányelvben (VKI) rögzített ökológiai követelményekkel.

Így ebből az öko hidrológiai elvből és gyakorlatból ismertetünk néhány adatot, mivel ezeket az Európai Uniós pénzek felvételénél és elszámolásánál is alkalmazni célszerű, sőt ajánlott is, ha az EU támogatásokat nem akarjuk visszafizetni az utólagos elszámolásnál és ökológiai ellenőrzésnél.

Az 1. sz. ábra az ökológiai Európai Uniós elvek szerint elvégeztük a hazai gyakorlat értékelését, mely szerint a magyar mezőgazdasági termés 98%-ban kizárólag a csapadékgazdálkodástól függ és hazánk 100%-án folyik csapadékgazdálkodás és a vízpótló öntözés a mezőgazdasági termőterület 2%-án van (lásd 1. sz. ábra) az Európai Unió statisztikája szerint.

De ebből a 2%-ból is jelentős a halastó statisztikai aránya.

A vízkészlet szempontjából is elvégeztük az öko hidrológiai értékelést, mely szerint a csapadékgazdálkodás,mint természeti erőforrás 13,5 km3/év nagyságrendű hazánkban a VITUKI 1970-2000 évek tényleges adatai alapján (VITUKI 2010).

A csapadékgazdálkodás éves tömegét a csapadék éves adataiból levonva a tényleges evapotranspirációt kapjuk meg.

Ebből az értékből lehet kiszámítani az EU ökológiai elvei szerint a csapadékgazdálkodás víz lábnyomát (13,5 km3/10 millió fő), mely érték a Földön használt általános mutatószám.

A víz lábnyom számítása kizárólag ökológiailag értelmezhető tényszámokból ad helyes értéket,így szivattyú- teljesítményből számított érték ökológiailag hibás.

(Ezt harmadfajú hibának nevezi az ökológia). Így, ez az érték 1350 m3/év/fő,ami azt jelenti, hogy az EU ökológiai követelménye szerint is a csapadékgazdálkodás a meghatározó hazánkban.

Tehát nem a belvíz ellen kell harcolni, hanem a csapadékgazdálkodás feltételeinek biztosítása a feladat, a cél.

A közös vízgazdálkodási és mezőgazdasági győzelem a belvíz felett elérhető a csapadékgazdálkodással, mivel a drén viszonyok szabályozásával a többletcsapadék a növénytermesztésben hasznosulhat, mint ingyen öntözés.

Így kevesebb belvíz és több termés keletkezik. A gépekkel való mesterséges öntözést is értékeltük ökológiailag.

Értékeléseink szerint a talaj vízgazdálkodási tényezői szerint a leggazdaságosabb az öntözés és a drén viszonyok szabályozásával a talajlevegő is bejut a gyökérágyba, ami szintén élénkíti a talaj és növény biológiai életét.

Az öntözés kizárólag mikro és csepegtető formában gazdaságos.

A MÉLYÉPTERV-ben 1970-ben (a mezőgazdasági terület 1,3%-án öntöztek!) értékeltük az energiamérleg szerinti öntözés gazdaságosságát, és megvalósítottuk a csapadékgazdálkodási megoldásokat a meliorációt: (ami a talaj fizikai-,kémiai-, és biológiai talajjavítását együttesét jelenti és/vagy a talajcsövezést is.

Tőkehiány esetén kötött talajoknál a vakond drén is megoldás lehet 4-5 évenként ismételve).

A csapadékgazdálkodás alap összefüggésre a hidromeliorációs gyökérágy létrehozása, vagyis a felszíni szivárgás előállítása(lásd 2. sz. ábra).

Külön felhívjuk a figyelmet a kémiai talajszerkezet javító anyagok szükségességére a víz hatására a talajban előállítható negatív hatások mérséklésére: duzzadás, deflokkuláció,hidratáció fokozódása, peptizáció, diszpergálódás.

Ha nem alkalmazzuk a kémiai aggregátum képező anyagokat, akkor a fizikai talajjavítás (mély lazítás), sőt esetleg a szántás is negatív hatású is lehet! (Az eszközök elkenik a talajt).

Ezzel elérhető, hogy a csapadék mellett a talaj és a növény ökológiai szükségleteinek (és többlettermésnek) megfelelően a talajlevegő is bejusson a talaj mélyebb rétegeibe, a gyökérágyba és elősegítse a talaj és növénybiológiai életét (és többlet termést).

Két napnál további gyökérágy vízzel valótelítettségét nevezzük ökológiailag káros víznek a talajbiológiai életre.

Ez a vizet vakond drénnel és/vagy talajcsővel lehet/kell eltávolítani, ha többlettermést szeretnénk előállítani a csapadékgazdálkodással, meliorációval.

Az öntözés feltétele minden esetben először a gyökérágy létrehozása, és ha szükséges a vízpótló: mikro vagy csepegtetőöntözést is kell/lehet alkalmazni, ha ez a termék piacán megtérül.

Dr.Szinay Miklós