Hazánk agrárterületein az elmúlt időszakban mintegy egymillió hektárt tett ki a tengeri vetésterülete. A szélsőségesen meleg, csapadékhiányos szezonok azonban komoly értékesítési akadályokat gördítettek a termelők elé. Bár 2025 őszén több régió is megfelelő mennyiségű esőt kapott, a téli hónapok ismét aszályt hoztak. Tovább nehezítette a helyzetet a 2025-ös markáns El Niño-jelenség, melynek európai utóhatásaival jelenleg is küzd a mezőgazdaság.
A gombatoxinok feldúsulása és az éghajlati anomáliák következtében számos mezőgazdasági szereplő a takarmánykukorica visszaszorítása és alternatív kultúrák bevezetése mellett határozott. Ezzel párhuzamosan viszont a mesterséges vízutánpótlással nevelt csemegekukorica kiemelkedő sikertörténetté vált. Az öntözhető parcellákon tapasztalható stabil kereslet miatt rengetegen álltak át erre a növényre.
A mikotoxin mögött gyakran rovarsebzés áll
Noha a 2025-ös betakarítási eredmények mennyiségileg megközelítették a sokévi átlagot, a kiugró toxinszintek drasztikusan megnehezítették az áru eladását. Ezt a fertőzöttséget elsősorban a perzselő hőség és a növényen sebeket ejtő rovarok együttes hatása váltotta ki. Emiatt a kártevők elleni célzott agrotechnikai és kémiai beavatkozás ma már kritikus pontja a termesztésnek.
Egyértelmű tehát: a jelenlegi piaci környezetben a kifogástalan, egészséges termény a legfőbb elvárás, a méreganyagoktól mentes áru pedig eddig sosem látott felárral és értékkel bír.
Az iparszerű mezőgazdasági termelés szinte tálcán kínálja a táplálékot a különböző kártevőknek. A kukorica megóvása napjainkra rendkívül összetett feladattá vált, aminek hátterében a felborult csapadékrendszer (1. kép), valamint az emiatt is robbanásszerűen növekvő és egyre gyakoribbá váló rovarinváziók állnak. Mindezen nehézségek dacára a termelők fegyvertára folyamatosan szűkül, hiszen az engedélyezett növényvédő szerek köre évről évre csökken.
A kukoricamoly egyre hosszabb ideig veszélyeztet
Magyarországon a helyi és a behurcolt (invazív) rovarfajok egyaránt komoly fenyegetést jelentenek a vetésekre. Közülük is kiemelkedik az eredendően itt élő kukoricamoly, amelynek lárvaállapota, a hernyó, szezonról szezonra súlyosabb veszteségeket generál (2. kép).
(fotó: a szerző felvétele)
A pusztítás mértéke ugyanakkor rendkívül szeszélyes: évenként, hibridenként, de még szomszédos parcellánként is drasztikus eltéréseket mutathat, sőt, léteznek olyan hazai körzetek is, ahol egy-egy földterület szinte teljesen érintetlen marad.
A felmelegedés következményeként immár évi három nemzedék is képes kifejlődni itthon, így a rágáskár júniustól egészen októberig folyamatos fenyegetést jelent. Maguk a kifejlett lepkék május közepe és szeptember dereka között aktívak. Egyértelmű tendencia, hogy az imágók rajzása egyre korábbra tolódik és elhúzódóbbá válik. A repülést jellemzően a hímek kezdik meg, akiket 2–3 napos csúszással követnek a nőstény egyedek.
A peterakás már egészen korán, a kukorica 5–7 leveles állapotában megtörténik. A kikelő hernyók túlélése nincs a csőkezdemények (generatív részek) fogyasztásához kötve; tökéletesen kifejlődnek a zsenge lombozaton, sőt a már száradásnak induló szárrészekben is (3. kép).
A korai fejlődési szakaszban lévő állományt így kettős nyomás éri: a csapadékhiány mellett a rágás miatti lombfelület-vesztés is sokkolja a növényt. Bizonyított, hogy ezek a fiatalkori stresszhatások vágják vissza a legdrasztikusabban a végső termésátlagot. A lárvák bábozódását követően egy 15–20 napos nyugalmi szakasz következik, melynek leteltével az újabb imágók kikelnek, és a rajzási hullám újraindul.
A permetezés időzítése döntő kérdés
A nőstények tojásrakásának időpontja kiválóan nyomon követhető különféle fogóeszközök (például fény- és feromoncsapdák) segítségével. A rovarok legnagyobb tömegű repülését követő tizedik napon célszerű megejteni a permetezést, ideálisan olyan (szisztemikus) hatóanyagokkal, amelyek felszívódnak a növényi szövetekbe.
Ez a kártevő hazánkban rendkívül széles étlappal rendelkezik, a becslések szerint több mint kétszázféle gazdanövényen képes megélni. Történelmileg elsősorban a vastagabb szárú gyomokat, például a vadkomlót kedvelte. Bár bizonyos populációi továbbra is ezeken a vadnövényeken szaporodnak, napjainkra egyértelműen a tengeri vált az elsődleges célpontjává. A sikeres permetezés szempontjából kritikus információ, hogy a petékből álló csomókat az anyaállat szinte mindig a lombozat alsó részére, a levelek fonákjára ragasztja.
A lárvák jelenlétét a lombozaton megfigyelhető, sörétnyomokra emlékeztető apró lyukak árulják el. Ha a levegő páratartalma drasztikusan lecsökken (légköri aszály), a frissen kikelt, első stádiumú hernyók villámgyorsan berágnak a szár belsejébe, ahol már kizárólag a nedvkeringésbe jutó vegyszerekkel pusztíthatók el. A levélzet kilyuggatása gátolja a fotoszintézist, ami egy csapadékmentes periódusban fokozottan visszaveti a kukoricát. Amikor a hernyó a szárban rág, a növény növekedési erélye is romlik: az állomány alacsonyabb maradhat, általános kondíciója meggyengül, így a különféle betegségek is sokkal könnyebben megtámadják.
További súlyos gondot okoz, ha a lárvák a csöveken a szemeket is károsítják, hiszen a rágott sebeken keresztül nyitva áll az út a toxikus anyagokat termelő penészgombák előtt (4. kép).
Ezek a gombamérgek rendkívül ellenállóak a magas hőmérséklettel szemben, és a betakarítás után már semmilyen mechanikai vagy vegyi eljárással nem tisztíthatók le a terményről.
A hatékony védelem alfája és omegája a precíz monitorozás, amellyel pontosan meghatározható az imágók felbukkanása. A rovarölő szeres kezelést mindenképpen azelőtt kell időzíteni, mielőtt a lárvák védett helyre, a növény belsejébe húzódnának – ez az időablak általában a nőstények feltűnését követő tizedik nap környékén nyílik meg. A kémiai beavatkozás és az előrejelzés mellett az őszi talajmunkák minősége is perdöntő. Mivel a lárvák a földeken hagyott szármaradványokban gond nélkül átvészelik a telet, a betakarítás utáni gondos tarlóhántás és száraprítás kihagyhatatlan lépés a populáció gyérítésében.
A gyapottok-bagolylepke már nemcsak délről érkezik
A lepkefélék táborát erősíti az elmúlt húsz év egyik legpusztítóbb invazív jövevénye, a Dél-Európából származó gyapottok-bagolylepke is. Lárvája kivételesen széles gazdanövénykörrel rendelkezik: szinte bármilyen zöldet hajlandó elfogyasztani, legyen az termesztett haszonnövény vagy egyszerű útszéli gyom. Életképességét és szívósságát jól mutatja, hogy késő ősszel még a parlagfüvön táplálkozva is gond nélkül eléri a kifejlett állapotot.
A felmelegedés következményeként a fagyos téli napok száma lecsökkent, a hőmérséklet pedig megemelkedett, így ez a kártevő napjainkban már a Kárpát-medence klímáján is képes átvészelni a leghidegebb hónapokat. Ebből adódóan az imágók repülése rendkívül korán, akár már március legvégén vagy április első napjaiban elindulhat. Szaporodásuk szinte megállás nélküli folyamat, egyetlen szezonon belül is rengeteg nemzedékük követi egymást. A rovarnyomás nagyságát jól érzékelteti, hogy egy-egy fénycsapda éjszakánként könnyedén begyűjthet akár több száz példányt is.
A tavaszi felbukkanásuk miatt a korai vetésű kultúrák (például a zöldborsó) azonnal célponttá válnak. Noha az állat gyakorlatilag mindenevő, egyértelműen vonzódik bizonyos fajokhoz: a tengeri mellett a paradicsom, a paprika, a lucerna, a bab, a kender és a dohány jelenti számára az igazi csemegét.
A hernyók bujkáló, észrevétlen életvitelt folytatnak, táplálékukat a kukoricacsövek belsejébe fúrva szerzik meg. Egy dolog biztos: amint a fiatal lárva sikeresen bejutott a cső védelmébe, onnantól kezdve semmilyen permetezéssel vagy vegyszeres beavatkozással nem lehet már elpusztítani. A rágások ütötte sebek ráadásul nyitott kaput jelentenek a súlyos méreganyagokat termelő Fusarium penészgombák számára. Mivel a kifejlett lepkék kiváló repülők és hatalmas távolságokat képesek megtenni, a védekezési stratégia kialakításakor ezzel a mobilitással is kalkulálni kell. Érkezésük és rajzásuk idejét feromonokkal működő, illetve fénycsapdák segítségével lehet a legpontosabban felmérni.
Ha a helyi faunát nézzük, a levéltetvek okozhatnak még komoly fejtörést a gazdálkodóknak. Ezek az apró kártevők kifejezetten a magas páratartalmú, nedves közeget igénylik, így leginkább az esősebb esztendőkben, valamint a mesterségesen öntözött csemegekukorica-parcellákon képesek tömegesen felszaporodni.
A levéltetvek vírusokat is terjeszthetnek
A szívókártevők táborát erősítik a különböző levéltetűfajok – mint a zselnicemeggy-, a fekete répa- vagy a zöld kukorica-levéltetű –, amelyek gyakori vendégek a tengeriföldeken. Ezek a rovarok pete formában vészelik át a hideg hónapokat, majd a felmelegedéssel párhuzamosan elképesztő ütemben szaporodnak, egyetlen szezon alatt megszámlálhatatlan nemzedéket hozva létre (6. kép). Növényvédelmi jelentőségüket nem csupán a nedvek elszívása adja, hanem az is, hogy rendkívül hatékony vírusvektorok. Irtásuk elengedhetetlen, hiszen akadálytalanul terjesztik az árpa sárga törpülését, a kukorica klorotikus foltosságát és a csíkos mozaikvírust is. Jelenlétüket tovább súlyosbítja, hogy a táplálkozásuk során kiválasztott magas cukortartalmú ürülék, a mézharmat, valóságos terített asztal a hangyák számára, így azok hamar ellepik a fertőzött növényeket.
A talajlakó kártevők már kelés előtt támadnak
A kártevők nyomása már jóval a kelés előtt, a talajszint alatt megkezdődik. A földben rejtőző organizmusok – így a gyökér-fonálférgek, a pattanóbogarak lárvái (drótférgek), a megtévesztésig hasonló áldrótférgek és a hírhedt cserebogárpajorok – már a duzzadó magvakat és a frissen kipattant csírákat is képesek teljesen tönkretenni.
Ahogy az állomány előbújik és fejleszteni kezdi az első zöld leveleit, újabb ellenségekkel találja szembe magát. A zsenge növénykékre a kukoricabarkó imágói és lárvái, a sároshátú bogár, valamint a talajfelszínen mozgó lótücsök és fekete tücsök is állandó veszélyt jelent. A fiatal, formálódó hajtások megsemmisítéséért gyakran a kétszárnyúak közé tartozó fritlégy, illetve a gabonafutrinka lárvája tehető felelőssé. Bár a korai fejlődési szakasz a legkritikusabb, az áttelelésre készülő vetésfehérítő bogarak még a nyár legvégén, augusztusban is okozhatnak látható rágási károkat a lombozaton.
Az amerikai kukoricabogár már vetésváltásban is gond
Az elmúlt harminc év inváziós hullámainak egyik legveszélyesebb jövevénye a tengerit tizedelő amerikai kukoricabogár (5. kép).
Mára az egész kontinensen, így Magyarországon is az első számú ellenséggé lépett elő, melynek irtása megkerülhetetlen feladat. Jelenléte immár egyáltalán nem korlátozódik az önmaga után vetett (monokultúrás) táblákra. Pusztítása drámai méreteket ölthet: egyetlen hektáron akár 500–2000 kilogramm terméskiesést is előidézhet.
Biológiai sajátossága, hogy a legtöbb rovarkártevővel ellentétben szezononként csupán egyetlen generációt nevel ki. A telet a föld alatt, pete formájában vészeli át. A kikeléstől egészen a bábállapotig a talajszint alatt él, és kizárólag ott táplálkozik. Fő célpontja a növény gyökérzete.
Míg a frissen kikelt egyedek a hajszálgyökereket pusztítják, a fejlettebb, harmadik lárvastádiumban lévő példányok már a vastag támasztógyökereket is átrágják. A sérült gyökérzetű állomány növekedési erélye drasztikusan lecsökken, stabilitása elvész, így egy erősebb szélvihar könnyedén a földre fektetheti vagy eltörheti a szárakat, ami a gépi betakarítást szinte kivitelezhetetlenné teszi. A csonkolt gyökérzet kompenzálására a növény pótlólagos gyökereket fejleszt, melyek jellegzetes vörösesbarna árnyalatúak. Ezek az utólagos képződmények azonban funkcióképtelenek, betegek, és nyitott kaput jelentenek a másodlagos fertőzések számára.
Ahhoz, hogy a kifejlett bogarak (imágók) szaporodóképesek legyenek, úgynevezett érési táplálkozásra van szükségük. Étlapjukon leginkább a tengeri virágpora és a cső végén lévő nőivarú virágzat (a bajusz) szerepel. Nem vetik meg azonban más kultúrák, például a napraforgó, a tökfélék, sőt, a virágzó gyomnövények pollenjét sem, ezzel azok reproduktív (generatív) szerveit is tönkreteszik (7. kép).
A kifejlett rovarok első példányaival már június során találkozhatunk, míg a legnagyobb egyedszámú tömeges rajzás többnyire július első napjaira tehető. Bár a felszín felett repkedő bogarakat egyszerűbb irtani, a lárvák elleni sikeres talajszint alatti védekezés sokkal nagyobb mértékben csökkenti a gazdasági kárt. A lárvapopuláció ellen specifikus talajfertőtlenítő készítményekkel léphetünk fel, míg a kifejlett bogarakat érintőlegesen és szisztemikusan ható (felszívódó) rovarölőkkel tizedelhetjük. A rajzás pontos idejét csapdákkal határozhatjuk meg: a feromont tartalmazó eszközök kizárólag a hímeket vonzzák be, míg az illatcsapdák mindkét ivart sikeresen begyűjtik.
A túl korai vetés növényvédelmi kockázatot hordoz
A modern agrotechnika azonban hordoz egy komoly növényvédelmi kockázatot: a tengeri vetésideje egyre korábbra tolódik a tavasz folyamán. Mivel a talajba juttatott fertőtlenítő szerek lárvaölő védőhatása durván négy hét elteltével elillan, egy túlzottan korai vetés esetén a vegyszer már teljesen hatástalan lesz, mire a kártevő lárvái ténylegesen kikelnek a földben.
A takácsatka a száraz, forró idő nyertese
A hatlábú kártevőkön túl a pókszabásúak osztályába tartozó kétfoltos takácsatka is komoly fenyegetést jelenthet, különösen a tartósan csapadékmentes periódusokban. Ezek az apró élőlények kifejezetten a forró, rendkívül alacsony páratartalmú környezetet igénylik a robbanásszerű felszaporodáshoz. Elképesztően szívós és alkalmazkodóképes kártevőkről van szó, melyek reprodukciós rátája kivételesen magas: egyetlen tavasztól őszig tartó szezon alatt akár tizenöt egymást követő nemzedékük is felnőhet. Éppen ez a felgyorsult életciklus teszi lehetővé számukra, hogy az ellenük bevetett atkaölő szerekkel (akaricidekkel) szemben villámgyorsan ellenállóképességet, azaz rezisztenciát építsenek ki.
A sérült csövek utat nyitnak a penészgombáknak
A kukoricacsöveket károsító fajok elleni védelem nem csupán a rágási veszteség miatt elengedhetetlen. A sérült növényi szövetek ugyanis szabad utat biztosítanak a különféle penészgombák (mint az Aspergillus, a Fusarium vagy a Penicillium fajok) megtelepedésének. Ezek a mikroszkopikus gombák hírhedtek a mikotoxin-termelésükről. Ezek a méreganyagok a melegvérű állatokra és az emberre nézve is rendkívül toxikusak, súlyos szervi elváltozásokat okoznak, ráadásul a hőkezelésnek is maradéktalanul ellenállnak. A probléma ráadásul nem ér véget a betakarítással: ha a silókban vagy a magtárakban a körülmények kedvezőek számukra, a gombák a betárolt terményen is tovább folytatják a méreganyagok kiválasztását.
A rezisztencia miatt tudatos szerrotáció kell
A vegyszerekkel szembeni ellenállóképesség (rezisztencia) kialakulásának megakadályozása érdekében elengedhetetlen a tudatos szerrotáció alkalmazása. Ennek a technológiának a legfőbb alapszabálya, hogy soha ne permetezzünk egymás után kétszer olyan készítményekkel, amelyeknek a hatóanyaga ugyanabba a kémiai csoportba tartozik, vagy azonos hatásmechanizmussal dolgozik.
A kukoricatermesztésben a teljesség igénye nélkül, a következő hatóanyagok állnak a termesztők rendelkezésére a Nébih által üzemeltetett növényvédő szerek adatbázisa szerint 2026. április 23-i adatok alapján:
• Védekezésre a kukoricában a következő hatóanyagoknak van engedélyezve levéltetvek ellen: lambda-cihalotrin, acetamiprid, deltametrin, flupiradifuron.
• Bagolylepkék, pattanóbogarak lárvái, vetési bagolylepke ellen: ciántraniliprol.
• Vetőmag kukorica esetében atkák ellen: tebufenpirad, fenpiroximát.
• Levéltetvek ellen: paraffinolajok.
• Amerikai kukoricabogár ellen: eszfenvalerát.
• Gyapottok-bagolylepke és kukoricamoly ellen: klórantraniliprol, tebufenozid.
• Trichogramma brassicae, Cipermetrin, deltametrin, acetamiprid, Helicoverpa armigera sejtmag-poliéder-vírus, lambda-cihalotrin, teflutrin, Bacillus thuringiensis var. kurstaki.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
Agrárágazat Tudástár: kukorica kártevők – A kukorica kártevők olyan rovarok és atkák, amelyek rágással, szívogatással, gyökérkárosítással vagy csősebzéssel gyengítik az állományt, terméskiesést okoznak, és a sérült növényi szöveteken keresztül növelik a Fusarium, Aspergillus és Penicillium eredetű mikotoxin-kockázatot.
