Még a napraforgó aratása előtti utolsó pillanatban beszélgettem Mélykúton Kovács Zoltán gazdálkodóval a dél-alföldi növénytermesztésről, aszályról, termésátlagokról és persze gépekről.
Találkozásunk apropója a már 5. szezont szolgáló MONOSEM NG Plus 3 vetőgépe volt, de nem mehettünk el a friss és várható termésátlagok elemzése mellett sem, hiszen a kalászosok betakarítása után vagyunk.
Egy szélsőségekkel teli idény áll mögöttünk, ugyanakkor a repce vetése még várat magára a csapadékhiány miatt.
Tehát egy rövid összegzésre épp alkalmas volt az időpont.
Szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik már több mint 15 éve.
Magam is környékbeli vagyok, itt valóban kukoricából és búzából próbálnak a legtöbben megélni, az aszállyal küszködve.
Ez az év azonban – épp itt az Alföldön – meglepetéssel szolgált.
Betakarítás után Önnek erről mi a véleménye?
Egy szélsőséges év áll mögöttünk, több helyen is megkésve kerültek földbe az őszi vetések a csapadék és a belvíz miatt.
Az átlaghoz képest mi nem panaszkodhatunk, volt vízállásos területünk, de többségében boldogultunk.
Családi gazdálkodásunk 400 ha saját területen termel, emellett további közel 400 hektáron végzünk gépi szolgáltatást, tehát volt rálátásom a környékbeli szántók helyzetére.
Ezért inkább az volt a meglepő, mikor zalai vagy somogyi gazdákkal beszéltem a nyár közepén, és az aszály már-már végzetes hatásairól, abszolút csapadékhiányról számoltak be.
Nálunk szerencsére nem ez volt a jellemző, első félévben nem volt különösebb okunk panaszkodni a csapadékra, ami szerencsére a termésátlagainkon is meglátszik.
Közel 60 hektáron termelünk őszi búzát, termésátlagunk 4-6 t/ha között szokott ingadozni évjárattól függően (kizárólag korai fajtákat termelve épp az aszályra való felkészülés miatt).
Az idei évben viszont a 8 t/ha-os rekordtermést is meghaladtuk.
Erre még sosem volt példa, amióta gazdálkodom.
Őszi káposztarepcét egyre nagyobb területen termesztünk, sikernövénynek számít, a kereslet is nőtt iránta az elmúlt években. És nem tagadom, szinte a legbiztosabb árbevételnek számított még akkor is, amikor nem sejthettük az idei felvásárlási árakat.
Termésátlagunk szintén rekordot döntött – saját gazdálkodásunkban legalábbis – a 3,8 t/ha-os eredménnyel, különösen, ha figyelembe vesszük a vízállásos területeket is, amiket a táblaszintű 4,6 t/ha-os termések ellensúlyoztak.
A kukoricatermésünk már nekünk sem lesz ilyen sikeres, az aszály a nyár második felére már a mi régiónkat is elérte (de még mindig szebb kukoricánk van kivételesen, mint a dunántúliaknak).
A magas kukoricaárak okán előreláthatóan jó évet zárunk kukoricafronton is.
Most viszont már itt is a csapadék a legnagyobb hiánycikk, különösen így a repce vetése előtt.
Gyorsan el is jutottunk a vetés kérdéséhez: már több mint 2.500 hektárt vetett el a MONOSEM NG Plus 3 vetőgépével.
Ha jól tudom, nincs másik szemenként vető gépe, tehát biztos és hatékony megoldásra volt szüksége.
Mennyire vált be a gazdálkodásában és a gépi szolgáltatásában?
Felaprózódottak, az 1-2 hektárostól a max. 20 hektáros területekig minden megtalálható a környéken, a legtöbb parcella 5-15 hektár közötti, tehát sok a táblák közötti út sajnos.
A 6 soros gép 4,5 méteres munkaszélessége így 3,5 méterre csökkenthető, ezzel pedig már sokkal könnyebb közlekednünk.
Az üres gép ugyan alig több 1 tonnánál, de vetőmaggal, műtrágyával, mikrogranulátummal megpakolva a bruttó tömege már a 2 tonnát is meghaladhatja, épp ezért legalább 90 LE-s traktorra van szükség.
Az ilyen típusú erőgépek többnyire 12-13 km/h sebességgel tudnak vetni folyamatosan.
A két éves garancia már bőven lejárt, az ötödik szezonjában, kb. 2500 hektárral a háta mögött ez a gép még nem romlott el.
Két alkalommal cseréltünk rajta csapágyat, ami pár száz forintos ráfordítást jelentett csak.
Tehát semmi okom nem lehet a panaszra, az előzőnél sem volt.
A forgalmazó Axiál Kft pedig itt van szinte a szomszédban.
Eredetileg ezért is választottam őket, azóta viszont minden új elképzeléssel vagy megoldandó technikai problémával hozzájuk fordulok.
Az újdonságnak meghirdetett gépek bemutatásának lebonyolításában nagyon rugalmasnak találom a céget.
A bemutató időszakok után a gépeket értékesítik, ilyenkor kedvező feltételekkel szoktam találkozni.
Az alap vetőgép 6 soros, de fix vázzal rendelkezik, ez ugye már teleszkópos vázú.
A 6 db 52 literes magtartály természetesen alapfelszereltség, ezenkívül 2 db 270 literes műtrágyaszóró tartállyal rendelkezik, ami elvileg extrának számít, de nekem abszolút az alapfelszerelés.
Időjárás és a ráfordítható időnk függvényében használjuk, mivel ugyan megtérül ha ezzel műtrágyázunk, viszont lelassítja magát a vetést.
Tehát a mindenkori szituációban kell döntenünk, hogy az időt vagy a hatékonyságot választjuk (ha nagyon kevés idő áll rendelkezésünkre, akkor egy röpítőtárcsás műtrágyaszóróval oldjuk meg ezt a problémát).
A 3 db egyenként 40 literes mikrogranulátum tartály is már megszolgálta az árát, ugyan nem rendszeresen használom.
Abban az esetben nélkülözhetetlen, ahol a vetésváltásunkban újra kukorica követi önmagát.
A vetőegység erős paralelogramma felfüggesztésű, a függesztőkarok pedig perselyezettek .
Ehhez a függesztéshez szerelhető fel az elektronikus sorelzáró rendszer, én azonban csak mechanikus változattal rendeltem.
A „gazda ujjának” is hívott PRO tömörítő kerék is extrának számít elvileg, számomra viszont ez volt a (teleszkópos vázon túl) a döntő szempont.
Sokkal egyenletesebb így a kelésünk, minőségben, tőtávban egyaránt.
A 295 mm átmérőjű PRO acélkerekek nyomják a magát a vetőbarázdába, azt pedig a V-elrendezésű gumiborítású ikerkerekek zárják le.
Mindezt pedig mennyiségben és minőségben tudom a traktorból követni a Seed Master vetésellenőrző monitoron.
Ez a 400 hektár egy családi gazdaságban jól tervezett és megfeszített tempót igényel, gondolom, betakarításkor különösen.
Tervez-e a közeljövőben bővítést vagy technológiai előrelépést, esetleg a szolgáltatása kapcsán?
Az eltelt 15 év alatt a gépparkunk már teljessé vált, a talajmunkáktól és vetéstől egész a betakarításig rendelkezünk a szükséges gépekkel, természetesen egy-egy csere néha elengedhetetlen.
Az utóbbi időben inkább a betakarítás utáni tárolás megoldásán érdemes elgondolkodni, az értékesítés idejétől függő nagy árkülönbségek miatt.
Egy síktároló és egy szárító építése azonban már egy jelentős költséggel járó beruházás (mint ahogy a gépbeszerzések sem egyik napról a másikra történtek), tehát mindenképpen tervezem, de még nem biztos, hogy a „közeljövőben” valósul meg.
További szép termésátlagokat, mihamarabbi csapadékot és jó munkát kívánok az őszi vetések előtt.
Sándor Ildikó
