Pálmaolajra épül a híres új-zélandi tej- és vajtermelés

A déli félteke leghíresebb tejtermelője, vajexportőre Új-Zéland. Ám a dicső számok mögött ott a szomorú valóság: a termeléshez szükséges takarmány felét sem tudják helyben megtermelni, az import fele pedig pálmaolaj-kivonat.

Dús legelőkkel zárult a nyár Új-Zélandon (forrás: resources.stuff.co.nz)

Új-Zéland évi 22 millió liter tejet termel. Bár ez elhanyagolható mennyiségnek tűnik a világ elsőszámú termelője, Európa 168 milliós kibocsátása mellett, mégis a déli félteke legnagyobb szereplőjéről beszélünk, aki a világ elsőszámú vajexportőre. Évi 420-460 ezer tonna vajat exportál (elsősorban Ázsiába), míg Európa csak 300 ezer tonna körüli mennyiséget juttat a külpiacokra. (Új-Zéland teljes tejporból is top-exportőrnek számít, míg az EU a sajtkészítésre koncentrál, és a keletkező sovány tejport értékesíti a világban.) Az új-zélandi vaj zsírosságát azonban a pálmaolaj adja, és tejágazatuk 60 százalékban import-takarmányokra épül – derül ki az USDA jelentéséből.

Guinness-rekordok búzából – mégsem elég

Új-Zélandon Európához képest fajlagosan másfélszer több tehénnel állítják elő a tejmennyiséget (EU: 22,6 millió tehén 2020-ban, Új-Zéland: 4,8 millió egyed). A termelés eredményét nagy mértékben meghatározza a legelők fűhozama és az adott évi gabonatermés. 2020-ban 2,28 millió tonna gabonafélét és takarmánynövényt tudtak előállítani, ami közel két százalékos növekedést jelent 2019-hez képest. A búza betakarított mennyisége 21 százalékkal nőtt, köszönhetően a rekordmagas, 10,9 tonnás átlaghozamoknak. (A Guinness-rekordot is új-zélandiak tartják 17,4 tonnás átlagterméssel.)

Új-Zéland takarmányigénye az elmúlt két évtizedben erőteljes növekedést mutat: a 2000-es évek elején még csak 3 millió tonnás volt, majd az aszályos 2018-ban csúcsosodott ki 5,9 millió tonnával. 2021-ben várhatóan 5,6 millió tonnára lesz szükségük. Vagyis a belső termelés édeskevés. Új-Zéland teljes gabona- és takarmány-felhasználásának mintegy 60 százaléka importból származik, és a tejtermelés igényli a rendelkezésre álló takarmánymennyiség közel 75 százalékát! (Zárójelben megjegyezzük, hogy a világ legnagyobb tejhozamait produkáló Izrael szinte teljes egészében importált takarmánnyal dolgozik.)

Itt a felső határ!

Új-Zéland minden jel szerint elérte a maximális tehénlétszámot, sőt, az elemzők szerint az elkövetkező öt évben enyhe állománycsökkenés várható. A tejtermelés azonban lassan tovább bővül a javuló laktációs átlagoknak köszönhetően. A kibocsátott tej mennyisége évente mintegy 0,5 százalékkal emelkedhet. A tejárak pillanatnyilag jelentős profittal kecsegtetik a termelőket, és ha nagyok is olykor a piaci kilengések, a trend növekvő. A termelés további növekedésének egyetlen akadálya a környezetvédelmi előírások szigorodása. A tejágazat működtetéséhez a továbbiakban is évi mintegy 4,5 millió tonna takarmányra lesz szükség az elemzők szerint, a takarmány összetételében azonban változások várhatók.

Pálmaolajra épülő tejtermelés

A tehenek takarmánybázisát 20-25 százalékban a legelők biztosítják. Ezt egészíti ki a gabonaabrak, a kukoricaszilázs, a szénák és szenázsok, illetve olyan feldolgozási melléktermékek, mint a DDGS, azaz a szárított gabonatörköly. Utóbbiból azonban teljes egészében importra szorulnak (82 százalékban az USA-ból érkezett 2020-ban). Az új-zélandi takarmányozásban olyan, számunkra furcsa alapanyagok is megjelennek, mint a szójababhéj vagy a tápióka, szintén importból. De a legmegdöbbentőbb egy európai tejtermelő számára, hogy a 60 százalékos importarány bő felét a pálmaolaj-kivonat teszi ki. A behozott 3,5 millió tonna import-takarmányból 1,8 millió tonna a pálmaolaj-kivonat! Ehhez képest búzából „csak” 436 ezer, szójadarából 426 ezer és DDGS-ből 349 ezer tonnára volt szükségük 2020-ban.

A világ második legnagyobb tejpiaci szereplője a helyi Fonterra. (A legnagyobb tejelőállító az amerikai Dairy Farmers, a Fonterra mögött pedig olyan szereplőket látunk, mint a francia Lactalis, a dán Arla Foods, a svájci Nestlé, illetve a holland FrieslandCampina.) A tejfeldolgozó újabban árcsökkentéssel bünteti a termelőt, ha a tejben a nem állati eredetű zsírsavak részaránya meghalad egy határértéket. Ezzel a pálmaolaj-kivonat használatát kívánja visszaszorítani a termelésben, érzékeltetve elkötelezettség a környezetvédelem iránt.

Lásd még a témában: Európa letarolta a kínai folyadéktej-piacot.