Az oktatás szerepe megkerülhetetlen

Írta: Agrárágazat-2021/10. lapszám cikke - 2021 október 21.

Időben fel kell készülni a változásokra

A KITE Zrt. a precíziós gazdálkodás meghatározó szereplője Magyarországon, Hadászi László, a vállalat innovációs főigazgatója pedig személyesen is motorja ennek a munkának. A cég nádudvari központjában beszélgettünk, miközben a szomszédos teremben majdnem húsz fiatal kolléga oktatása folyt a precíziós gazdálkodás témakörében.

Preciziós gazdálkodás KITE

A KITE Zrt. és személyesen ön is kiemelten fontosnak tartja a precíziós gazdálkodásban rejlő lehetőségek kiaknázását. Honnan datálható ez a szemlélet?

– A 2000-es évek első évtizedében tapasztaltuk, hogy világszerte, de elsősorban az USA-ban kezdtek megjelenni az első helymeghatározó és GPS-alapú rendszerek és ezzel pár huzamosan a GMO-s megoldások is – sok olyan ország, terület volt a világon, ahol akár ezeket párhuzamosan is jól ki tudják aknázni. 2010 őszén úgy döntöttünk, hogy nem maradhatunk ki mindkettőből, és mivel Magyarországon csak a helymeghatározáshoz kapcsolódó lehetőségekkel tudunk élni, ebből kell kihozni a legtöbbet. Így kapott egyes számú prioritást a cégnél a precíziós gazdálkodás fejlesztése.

Hadászi László, a KITE Zrt. innovációs főigazgatója
Hadászi László, a KITE Zrt.

Hogyan láttak hozzá a munkához?

– Meg kellett teremteni ehhez az alapfeltételt, ez pedig a navigáció biztosítása volt. Rögtön az első alkalommal az volt a cél, hogy a lehető leghamarabb országos lefedettséget tudjunk biztosítani. 2011 végére az országos lefedettségű RTK-hálózatot ki is építettük. Ezt kellett folyamatosan bővíteni, sűríteni, pontosítani. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy évek óta nem kaptunk olyan reklamációt, ami a hálózat pontosságához, elérhetőségéhez kapcsolódott.

Ez után jött a következő kérdés, hogy hogyan lehet mindezt a technológiába beépíteni. Azt láttuk, hogy annyi nem elég, ha innentől egyenesek a sorok… Szerettük volna a hatékonyságot növelni, pluszjövedelmet adni a termelőnek.

Négy fontos lépés volt ebben: az egyik az ún. igen-nem rendszerek bevezetése. A rendszer könnyen érzékelni tudja, ha valahol már járt, és ott nem szór vetőmagot, növényvédő szert, műtrágyát. Ez jelentős inputanyag-megtakarítást jelentett. A növényvédő szer esetében az átfedéseket és a kezelés nélkül maradt sávok problémáját is megoldhattuk ezzel. A következő lépés a sor és a sorköz elkülönítése a kapásnövényeknél.

Mi hoztuk be a sávművelés módszerét az országba, a technológiát, hogy csak ott műveljünk, ahol növény van. Át kellett gondolni, hogy mit csinálunk a sorral, mit a sorközzel. Hoztunk olyan kultivátort a piacra, amellyel tápanyagot is ki lehet kijuttatni, ezt a navigációs rendszer nagyon pontosan vezérli. Mivel ezzel a módszerrel a terület nagyobb részét nem műveljük, jelentős megtakarítást sikerült elérni a gázolaj-felhasználásban.

Következő lépésként a különböző inputanyagokat pozicionáltan és differenciáltan juttattuk ki, végül pedig igyekeztünk a menetszámokat csökkenteni, a lehetséges műveleteket összevonni. Erre fejlesztettük a KITE-Jet rendszert, amely innovációs díjat is nyert. Ezt a négy elvet igyekeztünk minél több növényfajra alkalmazni. Először a tápanyag-utánpótlással lettünk készen, aztán a vetés, a betakarítás feladataival, végül a növényvédelemmel. Az alapműveléseket is ez alapján végeztük, igyekszünk műveleteket összevonni, például egy menetben az alaptrágyázást is elvégezzük. Ezek a rendszerek, technológiák nálunk már készen vannak.

Ez a szemlélet mennyire megy, ment át a gyakorlatba? Úgy látom, hogy a technika már teljesen készen áll erre, de mi a helyzet a termelőkkel? Ők mennyire felkészültek abból a szempontból, hogy pénzre váltsák az ebben rejlő lehetőségeket?

– Szántóföldi növénytermesztésben szerintem a kérdés már megoldott. A műszaki tartalom és az eszközrendszer rendelkezésre áll, így ha valaki megveszi ezeket, és hajlandó megtanulni a hozzájuk kapcsolódó tudnivalókat, akkor egészen az automatizált kijuttatásig el tud jutni. Az a termelői réteg, aki fogékony ezekre a fejlesztésekre, azt is tudja, hogy a jelenlegi „kegyelmi állapotnak” egyszer vége lesz. Az a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó termelő, aki egy kicsit is odafigyel a munkájára, intenzívebben gazdálkodik, az most is eredményes. Viszont aki komolyabban elemzi a folyamatokat, az tudja, hogy ha változások lesznek, új szabályzókat írnak elő, környezetvédelmi és fenntarthatósági elvárásokat támasztanak a termelőkkel szemben – amik nem feltétlenül járnak hatékonyságnövekedéssel –, akkor ott még baj is lehet, ha erre időben nem készülnek fel. Mi körülbelül 15–20%-ra tesszük azoknak az innovatív termelőknek a számát, akik ennyire perspektivikusan gondolkodnak, a többiek egyelőre jól megvannak a mostani keretek között, és akkor kívánnak továbblépni, ha kötelező lesz. Az eddigi tapasztalataim alapján azonban attól tartok, hogy az új szemlélet elsajátítása és a rendszerek bevezetése azért nem fog varázsütésre menni ezeken a helyeken. A jelenlegi pályázat egyébként segíthet az átállásban, az erre történő felkészítésben. Ahogy most látjuk, az új KAP rendszerében a termelőnek vállalni kell bizonyos kötelezettségeket, hogy a következő támogatási időszak mérföldköveinél mit tud felmutatni a környezetvédelem, fenntarthatóság területén – nem mindegy, hogy mennyire készülnek fel eszközrendszerrel, tudással, hogy ennek megfeleljenek.

A digitális átálláshoz kapcsolódó pályázat valóban megmozgatta a piacot. Mennyire készültek fel az igények kiszolgálására?

– Ahogy az eddigi számokat látjuk, a KITE Zrt. munkatársi állományának nagyon feszítetten kell majd dolgoznia, hogy a tőlünk elvárt minőségben, pontos határidővel kiszolgáljuk a nyertes partnereket. Ezért igyekszünk mi is fejleszteni, több mint 10%-kal bővítettük is a létszámunkat, már második hete képezzük az új kollégákat. A humán erőforrás minősége és létszáma is fontos. Az Innovációs Központ és a Kiemelt Szolgáltatások Igazgatóságának összlétszáma most eléri a száz főt. Ez az állomány közvetlenül felelős azért, hogy a precíziós szolgáltatás az elvárt minőségben megvalósuljon.

Preciziós gazdálkodás KITE2022-től a külföldi vállalataink is elkezdik a PGR-rendszer átültetését, már készülnek a fordítások

Felmerül a kérdés, hogy van-e olyan szempont, például területméret stb., ami alapján valakinek nem éri meg a precíziós gazdálkodással foglalkozni?

– Senkinek nem mondunk olyat, hogy túl kicsi ahhoz, hogy szaktanácsot adjunk neki, vagy hogy nem érdemes előrébb lépnie! Amit cégünk az elmúlt négy évben lefejlesztett, az három részből áll: a már említett agronómiai technológiákból, a Partnerprofit programból, ahol valid adatok alapján segítünk összeállítani egy személyre szabott technológiát, és a kisebb gazdaságoknak – akár a hobbiméretre is gondolok – is ott van az az ugyanúgy valós, mért adatok alapján működő tizenhét applikációnk, amit bárki használhat megfelelő keretek között. Ezek az applikációk – a PrecZone alkalmazások – a nagyobb területet művelők számára is hasznosak, de a kicsik munkáját is segíthetik. Van ezek között például olyan, amelyikkel műholdról tudunk megfigyelni saját területet, nyomon tudjuk követni az állomány fejlődését, össze tudjuk hasonlítani egy korábbi állapottal vagy akár a környékbeli területekkel is! Meg lehet nézni, hogy az én táblámtól 2 km-re lévő repcetábla miben más, mint az enyém! Szóval, nem lehet és nem is kell kizárni senkit abból, hogy a precíziós gazdálkodási szemléletet elsajátítsa, hogy a saját területén éljen a technológia adta lehetőségekkel.

A fejlett világ mezőgazdaságához képest hogy áll ebben a tekintetben a magyar mezőgazdaság, és hogyan értékeli ebben a KITE Zrt. szerepét?

– Mindig lehet tanulni, fejlődni, ez az alapfilozófiánk. Nagyon fontos, hogy valós, hazai KITE-fejlesztéseket végeztünk, és egy teljes rendszert állítottunk össze – ezzel azért nemzetközi viszonylatban is kevesen büszkélkedhetnek. Célunk oda eljutni, hogy egymillió hektárszántóföldön mi adjunk precíziós gazdálkodási szaktanácsot.

Jelenleg 400 ezer hektár gazdálkodását segítjük, a mostani pályázat megvalósítási időszakában,2023 végére szerintem meglesz a tervünk. Visszatérve a kérdésre, biztos, hogy léteznek olyan részterületek, ahol vannak sikeresebb szegmensek, például egyes területek növényvédelmi előrejelző rendszereiben, de egy ennyire komplex, értelmezhető, feldolgozható rendszer, mondhatni, egyedülálló.

Mennyire tudják ezt más országokba exportálni?

– 2022-től a külföldi vállalataink is elkezdik a PGR-rendszer átültetését, már készülnek a fordítások. A külföldi ilyen irányú nyitásban a pandémia egyelőre azonban ellenünk dolgozott.

Mi a helyzet a képzett gépkezelőkkel? Egyre komplexebb tudás kell a mindennapi munkához…

– Kevesen vannak. Ez persze a jó gépkezelőknek jó hír, mert szinte vadásszák azokat, akik készségszinten tudnak egy precíziós, okos rendszert kezelni. Véleményem szerint a középszintű szakképzési rendszer ebben a tekintetben le van maradva. Rövid távon egyelőre a rengeteg átalakulás miatt nem is látom, hogy ezen a területen sokat javulna a képzés, remélem, hogy hosszabb távon lesz itt pozitív változás. Felsőbb, egyetemi szinten jobb a helyzet, eljutottunk oda, hogy több oktatási intézmény elkezdte a posztgraduális szakmérnökképzést, két féléves rendszerben. A mostani pályázatban az iskolai rendszerű szaktudás megszerzése is alapkövetelmény, ez a szakképzésnek is ad majd egy lökést. Három egyetemen összesen 3040 fő kollégánk el is kezdi ezt a képzést, például én magam is.

precíziós öntözésNagyon fontos, hogy valós, hazai KITE-fejlesztéseket végeztünk, és egy teljes rendszert állítottunk össze

Ezzel most meglepett! Visszaül az iskolapadba, és precíziós gazdálkodást fog hallgatni?

– Igen, nekem ugyanis nincs ilyen végzettségem, mondhatni nincs róla papírom. Én attól, hogy ezen a területen igencsak otthonosan mozgok, még nem fogok automatikusan papírt kapni, és mivel családi gazdálkodóként magam is pályázó vagyok, két év múlva el kell számolnom a vállalásokkal! Nincs kivétel! Mosonmagyaróváron, Gödöllőn és Debrecenben kezdenek az iskolákban a KITE-s kollégák, és a vállalat támogatja is ezt a képzést. Fizeti a tandíjat, biztosítja a külön szabadságot a tanulmányokra. Elvárja ugyanakkor, hogy a képzésről nem lehet hiányozni.

Mi most a precíziós gazdálkodás legnagyobb kihívása?

– Az, hogy a lehető legszélesebb körben szólítsuk meg a termelőket. Akikkel eddig dolgoztunk, velük könnyű volt, hisz ők eleve akarták, kérték is az ilyen irányú együttműködést. A mostani szakaszban kiderül, hogy hány hektáron tudjuk folytatni ezt a munkát. Azt gondolom, hogy akik „velünk jönnek”, azok elégedettek lesznek az eredményekkel, ez pedig nekünk is presztízskérdés. Vagyis egyetlen dolgon bukhat meg az együttműködés: ha a fogadóoldalon nincs megfelelő szándék és akarat a rendszerek megtanulására.

precíziós sorelzárt vetés