Sorköztakarással a gyümölcsösömért

Legalább kétezer éves történelmi múlttal büszkélkedhetünk itt, Euróba szívében a szőlőtermesztést illetően, hisz hazánk klimatikus és geológiai adottságai kiválóak a szőlőtermesztéshez, mely adottságok a borban is megjelennek. Hogy e tulajdonságok továbbra is előnyünkre váljanak, jobban oda kell figyelnünk a talajra, a vízgazdálkodásra és például az eróziós károkra.

Évszázados nyomok, új kihívások

Az ültetvénytulajdonosok minden égtájon szívesen gondolnak manapság a talajra, talajéletre, legyen az csapadékosabb vagy száraz klímájú gyümölcsfaültetvény vagy egy borvidék része. Több tájegység rendelkezik már évtizedek, évszázadok óta hagyománnyal a borkészítés terén vagy a gyümölcsfajok esetében tájjellegű termékekkel. Mindezek nagy szakmai tapasztalatot és a többéves megfigyelések pedig hatalmas rutint nyújtottak a gazdáknak, gazdasági szervezeteknek. Mégis évről évre az időjárás nyomot hagyott a termékekben az évjárathatás formájában.

Sokáig csak a borok és termékek beltartalmát vették figyelembe, hogy milyen pozitív vagy negatív hatást gyakorolt egy-egy év egy termékre, termékkörre. De kevesen figyeltek fel a kultúrára, talajra és vízgazdálkodásra gyakorolt hatásukra. Miszerint a többéves aszály és klímaváltozás jelentős nyomot hagyott. Mára már egyre több vállalat, intézet foglalkozik e tényezőkkel, és többek is fontosnak látják komplexen kezelni a helyzetet. Lássuk, hogy mit tehetünk elsőként a talajjal.

A profithajsza következményei

A szőlő Magyarországon elit helyet foglal el, hisz kiváló borvidékeink vannak szerte hazánkban. Ugyanígy jelentős almás, barackos, körtés és más gyümölcsösök is gazdagítják a repertoárt. Fontosnak tartom, hogy e kultúráknak ne csak a profitmaximalizálásnak megfelelő kezeléseket adjuk meg, hanem fektessünk be hosszútávra! A talajt figyelve szem előtt kell tartani a tápanyag-utánpótlás mellett a szerkezeti stabilitást (eróziómentesítés) és a vízháztartás javítását (vízmegőrzés).

A sokéves hagyományokat az iparosodás, a nagy igények és a gazdaságok életben maradásért való küzdelme megtörte. Nem művelünk állatokkal gyümölcsösöket, megszűntek a teraszos művelési formák, továbbá egyre több kemikáliát alkalmazunk. Ezeknek következtében is megváltoztak a lehetőségek, nincsenek teraszok, nagy és egybefüggő gyümölcsösök alakultak ki, ahol bizonyos környezeti tényezők károssá váltak, ugyanis belépett egy nagyobb fokú erózió, és a talajok legfelsőbb termékeny rétege is kitetté vált, gyomosodik a felszín, szerkezete romlik, rengeteg tápelem hiányzik, és a talajzsarolás egy új szereplője ellen kell küzdeni magával az emberrel.

Régi-új javító megoldások

Lássuk, hogy mit is tehetünk, hol kezdhetjük el javítani a talajt! Kis hazánkban, ha nem is túl régóta, de néhány éve a tőlünk nyugatra lévő európai országok – amelyek szintén nagy vagy nagyobb gyümölcstermesztési múlttal rendelkeznek – kezdték el a gyümölcsösök sorközeit növényekkel borítva hagyni, maguk a gyomok fedték a sorközöket, melyet állatokkal legeltettek vagy például kaszáltak. Később, felismervén, hogy ez egy nem rossz technológia, elkezdődött a sorközök növényfajokkal, fajkeverékekkel való fedése.

Mára odáig jutottak a precíz termelők, hogy speciálisan összeválogatott, csíraszámnak, talajtípusnak, éghajlatnak, gyümölcsfajoknak megfelelő keverékeket telepítenek, melynek köszönhetően a szél és a víz szinte egyáltalán nem hordja el a talajt, javul a termékenység, szerkezetet kap a talaj, a talajlakók is szívesen élnek ott.

Továbbá a hegy-völgy irányú művelés esetében a tápanyag-lemosódás is lassul, csökken, azáltal, hogy a sorközökben a takarónövények gyökere ott tartja a vizet és a tápanyagot.

A másik fontos szempont, hogy a gépi művelés következtében a talajfelszín úgymond degradálódik, hisz akár többször is taposva van, ennek következménye, hogy például a tömör felszínen nem megy keresztül a mélyebb rétegekhez a csapadék, hanem elfolyik. Továbbá levegőtlen lesz, és a hasznos mikrobiális folyamatok sem tudnak 100%-ig végbemenni.

A sorköztakarás növényei

Nézzük meg, hogy mely növényekkel lehet sorköztakarást végezni!

Pillangósok

Csak a sekélyen gyökeresedő pillangósokat javasolnám, hogy ne legyen konkurense a szőlőnek a mélyebb gyökérzónákban. A melegnek ellenálló, nem túl nagyra növő fajokat kell választani, arányuk ne legyen magas. Friss telepítésben a nyulak miatt nem érdemes a fehérherén kívül mást alkalmazni, hisz csalogatja az apróvadakat.

Javasolt: bükkönyfélék (szöszös, pannon, tavaszi takarmány), lóbab, borsó, fehér here, komlós lucerna, vöröshere (alacsony csíraszámmal), bíborhere, alexandriai here, szarvaskerep, somkóró, baltacim, tarka koronafürt.

Nem javasolt: lucerna és tisztán vöröshere.

Keresztesek

Csínján kell bánni velük szőlőtermelő területen, hogy ne érjenek a lombszintbe, ne párásítsanak, és ne jelentkezzenek fertőző forrásként, így csak az inkább mélyen gyökeresedő, alacsony lombbal rendelkező fajok szerepelhetnek. Javasolt például a meliorációs retek.

Gabonafélék

Gyorsan fejlődő támasztó és védőnövényként alkalmazhatók, gyorsan kiritkulnak. Viszonylag jó taposástűrők. Javasoltak az alacsony árpa- és búzafajták.

Fűfélék

Védőnövényként szerepelnek a kezdeti fejlődés során, míg a takarónövények kellőképp kifejlődnek, továbbá a bojtos gyökerük jól tartja a nedvességet, tűrik a taposást és a szárazságot. Javasoltak a tarackoló aljfüvek, alacsony csíraszámban szálfüvek.

Egyéb hasznos fajok: murok, csillagpázsit, lándzsás útifű, pohánka és még néhány egyéb hasznos gyógynövényfaj, melyek például illóolajaik révén akár rovarűző hatást is kifejtenek.

Félni nem, de figyelni kell!

A sorköztakarás félelemre ad okot minden gazdának, hisz nem tudják, hogyan is kell bánni a kikelt, felnőtt állománnyal. Jogos, hisz aki nem látott sorköztakaró fajkeveréket állományban, nem is tudja elképzelni, hogy mivel is áll szemben. A képlet egyszerű, a vetést – mivel aprómagokból álló keverékkel állunk szemben – jól előkészített talajon kell elvégezni, ha lehet, vetőgéppel. Szórva is lehet, bár akkor a sorokból érdemes eltávolítani az ott kikelt növényeket. Szórni lehet új típusú vetőgépekkel, melyek a kis tárcsákra felerősítve, csöveken szóródnak ki. Vetésidőt érdemes őszre tenni, nagyjából augusztus-szeptember végére, maximum október elejére, hogy megerősödjenek, gyökeret válthassanak a kis növények. Tavaszi (március-április) vetés elsősorban a felülvetésre javasolható, vagy ha ősszel nem tudtunk, a tavasszal próbálkozzunk meg, bár a kiszáradás veszélye fennáll.

A kifejlett állományt tavasszal egy tisztító kaszálással, mulcsolással átjárva megtisztíthatjuk az esetleges gyomoktól. De mindezt ne túl alacsony tarlóval végezzük, hogy ne száradjon ki vagy ne süljön ki az állomány! Továbbá jól bevált technológia, hogy a megnőtt állományt csak simán lehengerezünk, megdöntjük, így a növény megtörik és elfonnyad, ezt pár napra meg lehet ismételni, és a visszaállókat végleg ledönthetjük. Továbbá, a talajtól mintegy 6-10 cm-re való mulcsolás lehet a megoldás. Ezzel hasonlóképp járhatunk el, mint például egy eperföldön alkalmazott technológia esetében, hogy a sorközökben vagy a bokrocskák köré szalmaszecskát szórnak, így a gyomokkal nem kell számolni, itt is hasonló szerepet tölt be a mulcsréteg, melyet a sarjú majd átnő. Így 2-3 évre biztosan állandó sorköztakarást kapunk.

A lehetőség a mi kezünkben van

Szóval a folytonos talajpusztító műveletek ellentétét olvashatta végig most a tisztelt olvasó, néhány pontot csak érintve. Láttuk, hogy milyen lehetőség van a kezünkben, milyen takarónövényeket alkalmazhatunk és hogyan. Tehát lássuk be, hogy a folyamatos tárcsázással, kémiai gyomirtással szemben sokkal inkább célravezető a sorközök növénnyel való vetése, még ha azt csak időszakos takarónövényzettel telepítjük be. Annak is megvannak a hasonló előnyei, bár minden évben el kell vetni a megfelelő keveréket.

S még néhány mesterfogás, jó tanács

Végezetül friss ültetvények esetében felhívnám még a figyelmet néhány technológiai lépésre. Ne vessünk magasra növő állományt, ne tegyünk a keverékbe mélyre gyökeresedő fajt, illetve időszakos (1 éves) keverékekkel dolgozzunk, inkább több fűfaj alkossa a keveréket, és maximum fehérhere, majd néhány év múlva már beállíthatunk egy 3 éves állományt sorköztakarásra! Rossz technológia az is például, ha a nyári hőségben nem hengerezünk, hanem sekélyen kaszálunk, vagy mulcsolunk… Ne tegyük, mert azzal kivégezzük a takarónövényeinket! Továbbá a gyümölcsösünk sorába, soraljába vetett növény is célravezető lehet, bár jelen időben a kéreg- vagy szalmamulcsos takarás, vagy a mechanikai és/vagy kémiai gyomirtás az elterjedtebb. Ide, a sorba érdemes olyan keveréket szórni, amely alacsony és nem kell sokat gondozni, illetve évekig végzi áldásos tevékenységét. Itt a fehérhere, a perjefélék, a lándzsás útifű jól szolgál.

Bízom benne, hogy ez a néhány gondolat felkeltette az érdeklődését, és tudatosan kipróbálja, továbbá nem hagyatkozik azon mondatokra, miszerint „az nem jó, mert kiszárítja a talajt”, vagy például „az nem jó, mert kiveszi a tápanyagot a kultúrnövény elől”. Ha ez így lenne, akkor nem alkalmazná senki sikerrel e technológiát tőlünk nyugatabbra. Saját szakmai tapasztalatok alapján elmondható, hogy itthon a nagy szőlős, almás és más gyümölcsössel foglalkozó birtokok tudatosan alkalmazva sikerre vitték az elméletet és a gyakorlatban szívesen alkalmazzák.

Jó szerencsét és sikeres gazdálkodást kívánok!

Szűcs Ádám
[email protected]
Pannon-Mag-Agrár Kft.