Új inváziós molylepkék a Kárpát-medencében

Az állatfajok vándorlása természetes folyamat. A megváltozott környezet és életfeltételek arra késztethetik az élőlényeket, hogy új, számukra megfelelő élőhelyet találjanak. Ez a vándorlás, amelynek oka lehet biotikus és abiotikus tényező is. A biotikus okok közé tartoznak a táplálék mennyiségének csökkenése és minőségének romlása, a parazitoid nyomás, a faj gradációja vagy a konkurens populáció(k) felszaporodása. Az abiotikus okok közé tartozik például az időjárás, a talaj, a hőmérséklet kedvezőtlen változása.

Így érkeznek…

Az áruk szabad áramlása ehhez képest azonban új problémákat és új fajokat hozott magával. Az Euró– pában hirtelen megjelenő, idegen fajokat nem vagy csak késve követik a természetes ellenségeik, az új ökológiai környezetben sikeresebbek a jövevények, kártételük – lásd: selyemfényű puszpángmoly (Cyda- lima perspectalis; 1. ábra) – katasztrofális következményekkel járhat.

1. ábra Selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) imágó.  Fotó: Takács Attila

Hazánkba elsősorban a növényi szaporítóanyagokkal, csomagolóanyagok között, élő és holt növénnyel kerülnek be a károsító lepkefajok. Ezek a fajok az eredeti élőhelyüktől eltérően nálunk nem találkoznak a populációikat szinten tartó parazitoidokkal vagy más, a populáció nagyságát korlátozó tényezővel, konkurenciával. Az új hazában megvan a lehetőségük a gyors felszaporodásra, és olyan mérvű kártételre, amely a hétköznapi ember ingerküszöbét is átlépi.

Ezen problémák az előrejelzés fontosságát hangsúlyozzák. Írásomban több olyan, károsító fajra szeret– ném az olvasók figyelmét felhívni, amelyek az utóbbi években jelentek meg az ország határain belül. Az ellenük való védekezés nem vagy csak részben kidolgozott.

Az első ilyen faj, amely 2017-ben került elő hazánkban, a dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella), melyet Tornyiszentmiklós zártkerti területén közönséges dió (Juglans regia) levelein 2017. augusztus 24-én sikerült felfedezni.

2. ábra A dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella) imágó Fotó. internet

3. ábra A dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella) hernyója. Fotó: Takács Attila

A lepke szárnyfesztávolsága 4-6 mm (2. ábra). Az elülső szárnyon feketével határolt három fehér ék lát– ható, melyek a szárny közepe felé sárgába hajlanak. A feje borzas és a hátulsó szárnyaival azonos szürke színű. Hernyója (3. ábra) a levélen kétoldali foltaknát készít. Az utolsó vedlést követően ovális zsákot sző magának (4. ábra). A zsákot, amiben a hernyó telel, vékonyabb vagy vastagabb ágakra, esetleg a törzs kéregrepedéseibe fehér szövedékkel rögzíti (5. ábra). Hernyóként telel, majd tavasszal bábozódik. Az elterjedése hazánkban csak részben felmért

4. ábra A dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella) hernyója az aknában. Fotó: Takács Attila

5. ábra A dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella) zsákja. Fotó: Takács Attila

6. ábra A dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella) elterjedése Magyarországon 2017-ben. Térkép: Antal Kristóf

(6. ábra). A lepke hernyójának tápnövénye hazájában, Észak-Amerikában a hikoridió (Carya glabra) és a pekándió (Carya tomentosa), Magyarországon elsősorban közönséges dión (Juglans regia) figyelhető meg. Számos esetben fekete dión (Juglans nigra) is megjelent. Megemlítendő, hogy közönséges és a fekete dió együttes előfordulásakor csak a fekete dió levelét fogyasztotta.

7. ábra A kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) imágó. Fotó: Takács Attila

A második faj a kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella; 7. ábra). Az eredetileg Észak-Amerikából Európába behurcolt fajt elsőként Olaszország északi részéről (1994) jelezték, majd az ország déli területein is megjelent (2008). További előfordulások: Szlovénia (2004) és Svájc déli területei (2009). Olaszországban 30%-ot is meghaladó levélfelület-vesztést is megfigyeltek. Hazánkban először 2014-ben figyeltem meg a fajt.

8. ábra A kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) kárképe. Fotó: Takács Attila

9. ábra A kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) elterjedése Magyarországon. Térkép: Antal Kristóf

Megfigyeléseim szerint a hernyó a szőlő levelén felső aknát készít (8. ábra). A hernyó az akna végén kiszélesített bölcsőkamrát rág, mely a hártyás oldal felől összeszárad, és így kissé megráncolja a levelet. A kész kamra spatula alakú, a benne lévő bábvilágosbarna színű. A lepkék délután kelnek, egyedeik 17-20 óra között rajzanak.

A fényes, ezüstfehér színű imágót könnyű észrevenni a leveleken. A lepkék a kihelyezett mesterséges fény- re nem reagáltak. Magyarországon évente két nemzedéke fejlődik ki. A lepke imágóként telel, majd tavasszal, a szőlő rügyfakadásakor a levélkékre helyezi petéit. Az eddigi tapasztalatok szerint a hernyó nem válogat a fehér és kék szőlőfajták között. Hatékonyan az áttelelésre készülő imágók ellen tudunk védekezni, csökkentve azok számát. Elterjedéséről nincsenek pontos adataink (9. ábra).

Az újonnan bekerült molylepke-fajok közül a legveszélyesebb dísznövénykártevő a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis). Eredetileg ázsiai elterjedésű, első példányát 2011-ben gyűjtötték Sopron mellett. Európában elsőként Németországban találták meg. A faj a puszpáng (Buxus sp.) nemzetség károsítója, itthon a gyakran közterülete- ken, kertekben, parkokban ültetett örökzöld puszpángot (Buxus sempervirens) és a kislevelű puszpángot (Buxus microphylla) károsítja. A kis hernyó kezdetben csak hámozgatja a leveleket, ahogy eléri az L -s méretet teljesen elfogyasztja azokat. Húsz-harminc hernyó egy közepes termetű bokrot akár tarra is rág- hat. Ilyenkor erősebben vissza kell vágni, hogy regenerálódását elősegítsük. Ilyenkor fokozottan kell védenünk az új hajtásokat, leveleket, ha ezt nem tesszük meg, akkor a bokor pusztulásra van ítélve. Eredeti élőhelyén évente 5, Európában, így Magyar- országon is 3 generációja van évente.

Ősszel, a kettesével-hármasával összeszőtt levelek arról árulkodnak, hogy közöttük vagy többnyire a hajtásvégeken rejtőzködnek a kis hernyók, amelyek át akarnak telelni. Az áttelelő nemzedéknél éppen ezért a késő ősszel, illetve kora tavasszal elvégzett metszéssel jelentős egyedszámcsökkenést lehet elérni.

Japánban, eredi hazájában nemcsak buxust fogyaszt a hernyó, hanem magyalt (Ilex purpurea) és japán kecskerágót (Euonymus japonicus) is. Így feltételezhető, hogy a nálunk számos helye ültetett közönséges magyal (Ilex aquifolium) és az őshonos csíkos illetve bibircses kecskerágó (Euonymus europaeus E. verrucosus) is a tápnövényei lehetnek.

Ajánlott hatóanyagok a molylepkék elleni védekezéshez:

dióban: Bacillus thuringiensis var. kurstaki, acetamiprid, lambda-cihalotrin, tiakloprid, feromonos rovarcsapdák. ragacsos szín- és illatanyagcsapda.

szőlőben: metoxifenozid (csak csemegeszőlőben), spinozad, tiametoxam (borszőlő, alany).

díszcserjékre: acetamiprid, cipermetrin, dimetoát (közterületen nem használható), metoxifenozid, spinozad, tiametoxam, ragacsos szín- és illatanyagcsapda, feromonos rovarcsapdák.

Takács Attila

növényi entomológus