Új technológiák helyes üzemi teszteléséről

De mire figyeljünk? Aki a célszerűség és helyes gyakorlat legfontosabb kérdéseire válaszol: Lajos Mihály, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetője.

Két évtizedes tapasztalattal rendelkeznek a mezőgazdasági vizsgálatok elvégzésében. Milyen tanácsokat adna azoknak a gazdálkodóknak, akik saját gazdaságukban, saját eredményekkel szeretnék átvilágítani az új technológiákban rejlő lehetőségeket?

– A termékeladási kényszerek sokszor szülnek olyan kísérleti eredményeket, melyek következtetései – minimum módszertani oldalról – megkérdőjelezhetők. A precíziós eszközök üzemi hadrendbe állításával nekünk, gazdálkodóknak is egyszerű és gyors lehetőségeink nyílnak a tájékozódásra a folyamatosan változó körülményeink között. A tisztánlátás érdekében szeretnék rámutatni olyan módszertani követelményekre, amelyeket – ha bonyolult is, de – célszerű alkalmazni, ha nem akarunk a dezinformáció vagy a dezinformálás áldozatai lenni. A gyakorlatban használható kísérleti eredmények előállítása is egy szakma, amelynek megvannak a saját szabályai, a bevált fogásai. Mint ahogy egy templomot sem a toronysisaknál kezdenek felállványozni az építők, úgy mi, gazdálkodók sem állíthatjuk feje tetejére a kísérletezés szabályait. Fontos az innováció és az is fontos, hogy ez ne legyen egy szűk kisebbség kiváltsága, hanem legyen akár a termelés része. A fejlesztés történjen helyben, hiszen ennek a lehetősége a technikai fejlődéssel mindenki számára kinyílt. Csak a módszertan elemi alapjait kell elsajátítanunk, hogy mi magunk is saját információnknál legyünk, vagy ha „hozott anyagból” (publikált információból) dolgozunk, akkor meg tudjuk ítélni annak a munkának a szakmaiságát és a használhatóságát.


A korszerű eszközparkkal már nem teher a saját vizsgálat. Az üzemi precíziós kijuttatásra alkalmas eszközök könnyen bevethetők „házi” kísérletek elvégzésére is

Mi az első mozzanat egy üzemi kísérlet beállításakor a területen?

– A kísérlet megtervezése után az első terepi feladat a megfelelő terület kiválasztása. Az egyik gyakori „módszer” és egyben hiba, termelői, esetleg szaktanácsadói körökben a termőterületek (táblák) technológiájának összevetése. Sajnos semmilyen egyszerű és elfogadott módszertan sincs arra, hogy különböző technológiákkal kezelt táblákat hogyan hasonlítsunk össze. Pontosabban, az összehasonlítás lehetséges, csak nincs rá garancia, hogy a vizsgálni kívánt technológiák hatásait mérjük vissza. Előfordulhat, hogy a területek eltérő adottságai csak a kezeléshatás illúzióját kelthetik számunkra. Arra sincs hivatalosan elismert módszer, hogy távérzékelési (műhold-, drónfelvételek) módszerekkel megállapítsuk, hogy a táblák terméspotenciáljának eltérése mekkora. Ez megállapíthatatlan a „módszer” hibája miatt, mely adódhat a felbontásból, másrészt a becslés hibájából. Ez nem egzakt termésmérés, csak egy – ugyan mért – termésbecslés a pillanatnyi vegetációs adatok alapján, amely a vegetáció során még többször is változhat. Sőt, egyes évjáratokban nemcsak a táblák, de még a táblákon belüli termőzónák is akár inverzükre (ellentétükre) fordulhatnak. Ezért egy ilyen „módszer” alkalmazása a kísérleti terület homogenitás „bizonygatására” egyszerű sarlatánság. Az ilyen vagy hasonló eredmény minősíti azt, aki elkészíti, azt a sajtóorgánumot, amely ezt leközli, illetve sajnos azt a termelőt is, aki az ilyen körülményekből származó adatot hiteltérdemlőnek ismeri el.

Mit tanácsol ilyen esetekben?

– A helyes megoldás, ha a vizsgálatot egy viszonylag homogén táblán, de esetleg kisebb területen, több ismétlésben állítjuk be. Súlyos üzemi kísérlet-technikai téveszme, hogy a parcella méretének növelésével mellőzhetjük az ismétléseket. A terület növelésével –ismétlések nélkül – nem javul a vizsgálat megbízhatósága, csak a bizonytalansága nő.


A hozam térképes betakarítás könnyen elérhető lehetőséget biztosít az üzemi kísérletek kivitelezéséhez és kiértékeléséhez

Hogyan járjanak el azok, akik a most egyre népszerűbb, de sok agrotechnikai bizonytalansággal terhelt precíziós gazdálkodási megoldásokat szeretnék tesztelni?

– A precíziós gazdálkodási kísérletekben a termőterület változatossága elengedhetetlen, ezért a kísérletet úgy kell megtervezni, hogy az egyes termőzónák arányai az ismétlések átlagában közelítsenek egymáshoz. A kísérlet beállításának irányát ezáltal nem határozhatja meg a tábla művelési iránya, hanem mindig alkalmazkodni kell a termőzónák elhelyezkedéséhez és azok irányához. Ehhez akár – egyes esetekben – az extrém kísérlettájolás komplikációit is fel kell vállalni, mert lehet, hogy ezek nélkül a tábla nem feltétlenül lesz alkalmas olyan kísérlet kivitelezésére, melyből használható eredmények születhetnek a gazda számára.

Mit tehetünk, ha ez nem kivitelezhető?

– A vizsgálat információszolgáltatása szűkülhet. Amennyiben nem megfelelő tájolással kell beállítanunk a kísérletet (a különböző zónák eloszlása a parcellákban nem lesz egyenletes) de a zónalehatárolás alapos, akkor esetleg belső ismétlések (virtuális mintaterek) kialakításával próbálkozhatunk a hozamtérképen, bár azt kockáztatjuk, hogy nem lesz egyéb – a vegetációs időből származó – adat a kísérlethez, amellyel növelhettük volna a megbízhatóságot, illetve segítségükkel a tények mögé lehetett volna tekinteni.

Nagyon fontos a zónalehatárolás módszere is. A gyors-olcsó, felületes lehatárolási módszerek alkalmazása alapjaiban ingatja meg a végeredmények megalapozottságát és alkalmazhatóságát. Mindig több, lehetőleg egymást megerősítő módszer alapján határoljuk le a termőzónákat!

Milyen gyakori hibák szoktak még előfordulni az üzemi kísérletezésben?

– Az egyik legnagyobb probléma, ha az üzemben túl sok dolgot akarunk egyszerre vizsgálni. A kezelések és a tényezők kérdése kisparcellás körülmények között többnyire (bizonyos határig) nem gond, mert ilyen kísérleteket erre kiképzett szakemberek végeznek, megfelelő technikai háttérrel. Ez azonban az üzemi precíziós vizsgálatoknál már problémaként merül fel. Egyes inputok és azok esetleges dózisai, illetve a kijuttatás körülményei (változó vagy fix dózisú kijuttatás) a kísérlet során nem különülnek el, de az eredményközlésben megjelennek, mint eredmény. Nem lehet egyértelműen tudni, hogy ennek hátterében a szakmai ismeretek hiánya vagy – szélsőséges esetekben – a tudatos félrevezetés szándéka áll, de a jelenség létezik. Például, ha vizsgálni akarom egy (vagy több) input hatékonyága mellett a precíziós kijuttatás hatását is, akkor ezt esetleg tényezőként (ráadásul több ismétlésben) célszerű megvizsgálni minden kezeléskombinációban. Ennek elmaradása miatt úgy tűnhet, mintha a differenciált tápanyag-utánpótlás egyik évről a másikra akár 140 ezer forint hasznot hozhatna hektáronként a napraforgó-termesztésben. (Pedig ez legfeljebb csak egy egyszerű input hatás, aminek csak annyiban van köze a precíziós gazdálkodáshoz, amennyire azt – hibásan – belekeverték.) Az is kérdés, létezik-e az a külső szakmai, szakértői tudás, amely képes ekkora jövedelmezőségjavulást elérni a napraforgó tápanyag-utánpótlásának korábbi megreformálásával, különösen úgy, hogy ismeretes, hogy a napraforgó az egyik legkisebb tápanyagreakcióval rendelkező növényünk. Sajnos egy ilyen szenzációvadász megközelítés a precíziós gazdálkodás népszerűsítésének biztosan nem használ, de mint figyelemfelkeltő szalagcím, jól mutat.

Mi lehet itt a jó gyakorlat?

– A nagyparcellás (táblás) kísérletben lehetőleg kevés kezelést vizsgáljunk, A hozam térképes betakarítás könnyen elérhető lehetőséget biztosít az üzemikísérletek kivitelezéséhez és kiértékeléséhez

és lehetőleg egytényezős kísérletekben. Abban a kísérletben, amelyben sok kezelést kell összehasonlítanunk esetleg több tényezőben, a feladatot mindenképpen bízzuk szakemberre, mert ott rendelkezésre áll a megfelelő szakértelem és technikai háttér egy ilyen összetett és bonyolult feladat megtervezéséhez, kivitelezéséhez és kiértékeléséhez.

Hogyan értékeljük a kísérleteket?

– Fontos, hogy a kísérletekből olyan következtetéseket vonjunk le, amelyekre már a vizsgálat tervezéskor rákérdeztünk, illetve ezeket a változókat a kísérletben szerepeltettük és ehhez a megfelelő pl. kezeletlen és/vagy standard kezeléseket beterveztük és beállítottuk. Meg kell határozni, hogy a vizsgálat során milyen változók értékelése szükséges a kérdések megválaszolásához, illetve ezeknek a tényeknek a rögzítéséhez milyen módszerek a legmegfelelőbbek. Abban az esetben, ha csak a kezelések termésre gyakorolt hatására vagyunk kíváncsiak, akkor elegendő lehet egy egyszerű termésmérés, de ha ezek háttérinformációival is tisztában akarunk lenni, akkor közben egyéb mérésekre is szükség lehet.

Fontosak-e a statisztikai módszerek az üzemi (házi) vizsgálatokban?

– Az adatok felvételezése után fontos az adatbázis kiértékelése. Erre alkalmas és házilag is egyszerűen számítható az ismétlések eredményeiből származtatott számtani átlag, amely ugyan lehet még a kísérleti terület hibáival terhelt, de ez már üzemi szinten elég „magas szintű” feldolgozásnak számít. Ha az adatok bizonytalanok, szórnak, akkor az adatbázist és a kísérlet körülményeit érdemes megismertetni egy szakemberrel, aki megállapítja, hogy kiértékelhető-e az adatbázis és mely statisztikai módszerrel azért, hogy a valódi kezeléskülönbségek megmutatkozzanak, és az igazán értékes kezeléskombinációk kerüljenek csak az üzemi technológiába.


A vizsgálatok szántóföldi nyomon követése, értékelése

Azt gondolom, hogy az ön által ismertetett egyszerű módszerek is távol állnak nagyon sok gazda hétköznapjaitól. Miért kellene elhagyni a komfortzónájukat és foglalkozni az előzőekben javasolt kérdésekkel is?

– A mezőgazdaság részben a digitalizáció, részben társadalmi nyomás hatására nagy változásokon megy keresztül és a jövőben még nagyobb reformjai valósulnak meg. A változás elkezdődött, ami – sokszor akaratunk ellenére – megszokott eszközeinket megreformálja, esetleg kiveszi a kezünkből. Helyettük a fejlődés nagyon sok lehetőséget kínál, bizonyos szegmensekben talán többet is, mint kellene. Ebből adódóan számos hasonló megoldás versenyez egymással. Ezek között, csak marketinginformációk alapján lehetetlen eligazodni. Ezért, ha a valós megoldásokat keressük, akkor sajnos gazdálkodási komfortzónánk elhagyására kényszerülünk. Azaz, mi – a gazdaságunkban – kényszerülünk vizsgálatokat beállítani. Ezért, el kell sajátítunk és alkalmazunk kell minimális kísérleti módszereket. Ezek az ismeretek segítenek eldönteni azt is, hogy a tőlünk független, publikált adatok kellően megbízhatók-e arra, hogy az üzemünkben az ismertetetett technológiát alkalmazzuk vagy esetleg kipróbáljuk. Ráadásul ez a kis összefoglaló módszertani szempontból semmi esetre sem teljes, de tisztában vagyok azzal, hogy ezen szabályok üzemi körülmények közötti minimális betartása is mekkora feszültséget jelent. A tisztánlátást segítendő hívom fel a figyelmet néhány fontos szegletkőre, amelyet nem érdemes kihagyni, ha a megszokott és bevált technológiától el szeretnénk, vagy el kell térnünk. A saját információ a legbiztosabb, és az egyre terjedő precíziós eszközökkel ennek a kísérleti munkának egy része könnyen saját kézbe vonható.

Fodor Mihály

Tartalom közti banner a cikk végére
no