Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) legutóbbi jelentésében szó szerint a „pusztító hatás” kifejezést használja a Németországban felbukkant afrikai sertéspestis (ASP) kapcsán. És rögtön elindultak a találgatások, hogy kinek kedvez, ha a németek elesnek az exportlehetőségeiktől.
Tudni tudták, de nem sejtették
Az eset bekövetkezése várható volt, hiszen a kór évek óta jelen van a szomszédos Lengyelországban, idén pedig már közvetlenül a német határon „kopogtatott” a vírus. Csak 2020 eleje óta 82 ASP-esetet rögzítettek a házisertések körében Lengyelországban, e hónap elején például egy 6480 egyedes telepen tört ki a járvány. Németország szeptember 10-én jelentette be, hogy „elesett”: igazolták az afrikai sertéspestist az egyik elhullott vaddisznóban Berlintől délkeletre. Az ország 867 millió dolláros exportot bonyolít Kínába, aminek most minden valószínűség szerint vége. A német sertéshúságazat nagymértékben függ a kereskedelemtől, a kivitt áruérték 2019-ben meghaladta az 5,9 milliárd dollárt.
Ki veszít és ki nyer?
Pedig a német sertéságazat már egyébként is bajban van, ami a Covid-19 válságból fakad. Legnagyobb vágóhídjuk, a Tönnies a koronavírus-veszély miatt csökkentett módban üzemel, de még így is túl sok a sertéshús a piacon a fogyasztás visszaesése miatt. Az árak egész Európában április óta meredek zuhanásban vannak, és erre a helyzetre tesz most rá még egy lapáttal az afrikai sertéspestis és a közösség piacán bent ragadó árumennyiség. Mivel Európán belül a német sertéshús továbbra is értékesíthető lesz, így minden országban padlóra fognak kerülni a sertésárak. A globális sertéshúspiacon az USA, Brazília, Spanyolország, Dánia és Hollandia kerülhet kedvező pozícióba. (Megjegyezzük: a spanyol vágási kapacitás eddig sem volt elegendő a hatalmas disznóállományukhoz mérten, most még több élő állatnak kell majd utazgatnia Nyugat-Európában.)