Talpra áll még a magyar lúd?

A szektor speciális gondjai

Számos tényező nehezíti a libások dolgát válság idején. Az egyik a keresleti oldal döcögése, a másik a libatartás speciális kihívásai. A madárinfluenza okozta veszteségek kompenzálása is szűkmarkúbb lesz.

Az európai hízottmáj-termelés 70 százalékát Franciaország adja, Magyarország a második, 20 százalékos termelési részesedéssel, Bulgária pedig a harmadik helyen áll (8–10%). Ám ami az exportot illeti, világelsők vagyunk a magunk 3,5–4,5 ezer tonnás mennyiségével. Fontos különbség, hogy míg a francia és bolgár termelés 90–95 százalékát a kacsa adja, addig nálunk a liba képezi a víziszárnyas-állomány közel negyedét.

Megint pusztít a vírus

A 2023. december 1-jén megszámlált 2,7 milliós kacsaállomány és a 614 ezres lúdállomány az egy évvel korábbihoz mérten 36 százalékos csökkenést jelentett. A tartók száma is kevesebb lett, náluk a kacsa esetében 27, a lúd esetén 22 százalékos visszaesés figyelhető meg. A zárt tartású pulykaállomány jóval stabilabban tartja a 2,5 milliós állományszintet. Ez baromfiinfluenza-járvány idején érthető is. Tavaly szeptember 1-je óta az év végéig Európában összesen 131 baromfitartó gazdaságban mutatták ki a magas patogenitású madárinfluenza vírusát.

A betegséget Portugáliától kezdve Svédországig észlelték, ám a kitörések több mint felét hazánkban regisztrálták. A többi eset zöme Északnyugat-Európát érinti. Az érintett állománynagyság terén csak Bulgária köröz le minket (1,3 millió szárnyas az 1,2 millióval szemben), mivel itt kevés telepen koncentrálódott nagyobb mennyiségű beteg madár. Hazánkban védőkörzeteket jelöltek ki Békés, Csongrád-Csanád, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron vármegyében, a megfigyelési övezet azonban ennél jóval nagyobb.

Egyéb negatív hatások

Eddig 2022-ben volt a legsúlyosabb a madárinfluenza-helyzet, akkor 48 millió háziszárnyast kellett leölni a járvány miatt az öreg kontinensen. A magyar vágóhidak jelentése szerint 2023 első három negyedévében javult a felhozatal libából – 2,5 millió darabot vágtunk –, de még mindig nem értük el a 2021-es szintet. Ez annál szomorúbb, mert már 2021-ben is 8 éves mélyponton volt a vágások száma. 2020 óta nincs olyan év, amikor ne törne ki a madárinfluenza-járvány, ami leginkább ezt az extenzíven tartott és hosszú nevelési időt igénylő házi szárnyas érinti. A lúdállomány megcsappanását egyéb hatások is fokozták. Ezek általánosan sújtják az állattartókat, de mindegyik fajt, illetve hasznosítási irányt más mértékben.

Általános jelenségek:

1. A humánusabb állattartás és vágás megkövetelése.

2. Szabadabb tartásmódok elvárása.

3. Elfordulás a húsevéstől.

4. Covid, energiaválság, takarmányárak elszabadulása, infláció.

5. Háború, gazdasági válság, keresletcsökkenés.

6. Klímaváltozás, globalizáció és az állatbetegségek világszintű terjedése.

A fentiek közül több pont is egymásnak ellentmondó alkalmazkodást várna az állattartóktól. Úgy kellene szabadabban tartani a boldog baromfit, hogy közben kitesszük a vadmadarak ürülékével érkező madárinfluenzának, lassan és sok takarmányból neveljük, mégis olcsóbban adjuk el, hogy a csökkenő vásárlóerőnek megfeleljünk. Ez így, együtt lehetetlen küldetés. Ami a ludat illeti, a kacsával szemben is hátrányban van: lassabban készül el, kevésbé tűri a zárt tartást, és fogyasztása mereven kötődik olyan ünnepnapokhoz, mint a Márton-nap és a karácsony. Szaporodásbiológiáját nem lehet úgy ütemezni, mint a birkaelletést, könnyen belefutunk vele egy madárvonulási időszakba.

Szerencse, hogy exporttermék

Csengelén működik Európa legnagyobb kóser libavágóhídja. Ide szállított hízott madarakat a Komlósi Lúd Kft. is. A cégvezető, Papp Lajos azt mondja, ezt a vásárlói réteget a háború sokkal jobban érintette, mint a távol-keleti vagy a francia piacot. Szerinte a háború, az infláció és madárinfluenza dacára a hazai víziszárnyas-feldolgozók stabilan jó évet zárhattak 2023-ban, mivel a magyar kereslet beszűkülése nem érintette ezt az exportra szánt prémiumterméket. A termelők kevésbé boldogok. „A madárinfluenza sok üzemben elvitte a termelési ciklus felét, de amikor kicsi a kínálat, jó az ár. A franciáknak sosem elég a saját termelésük, mindig vásárolnak magyar májat továbbfeldolgozásra, a kész termék pedig Japánban, Tajvanon talál jó piacot. Nem véletlen, hogy a legnagyobb hazai szereplők az utóbbi években milliárdokat invesztáltak a termelésbe. A madárinfluenza miatti kivágásokat is megfelelően kompenzálták eddig, de mivel a betegség már a negyedik éve pusztít, ebben változás várható. Ahogy hallom, az eddig megszokott kártérítés 30-40 százalékát is elveszítheti a szektor.”

Harc a vírus ellen

„Az EU-országok közül Franciaország vállalt úttörő szerepet a madárinfluenza elleni vakcinafelhasználásban. Tavaly, 2023 őszén kezdték el oltani a mulard kacsákat, valamint kezdték meg a rendkívül költséges, de az eljáráshoz szükséges monitoringprogram működtetését” – közli Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács igazgatója. A szervezet létrehozott egy minden baromfifajt és hasznosítási irányt képviselő munkacsoportot, amelyik azt vizsgálja, hogy milyen eszköz- és forrásigénnyel járna egy országos szintű vakcinázási program.

A költségeken túl a vakcinázás eredménye is kérdéses. „Egyrészt jelentős exportpiacokat is elveszthetünk miatta, másrészt még a vakcinázott állomány is megfertőződhet. A vírus ugyanis rendkívül változékony, így az oltóanyag fejlesztésének és gyártásának lépést kell tartania a mutációkkal. A betegség terjesztésében komoly szerepet játszó vándormadár-populációkkal pedig nem tudunk mit kezdeni.” A zárt tartás viszont – amellett, hogy a lúd nehezen tolerálja – nagyon megdrágítja a termelést.

A génszerkesztéssel sem mennénk sokkal előrébb, éppen a vírus változékonysága miatt. A H1N1 törzstől a H5N8-n át a H7N9-ig számos mutációjával találkoztunk már a betegségnek, némelyik az emberek között is szedett áldozatokat. Jelenleg a H5N1 változat tombol Európában. A génszerkesztés vélhetőleg csak egy újabb lépcsőfokot hozna ebbe az evolúciós versenybe. „Ha már a megfelelő genotípus gyorsított kialakítására törekszünk, én észszerűbbnek látnám, ha jól öröklődő tulajdonságokat céloznánk az eljárással. Azaz a szelekció a jobb takarmányhasznosítást, a rövidebb termelési ciklust, valamint a jobb, kedvezőbb húskihozatalt célozná meg. Ezek a gazdaságilag is fontos paraméterek olcsóbb termelést és gyorsabban regenerálódó, alkalmazkodóbb állományt eredményeznek” – magyaráz a szakember. Csorbai Attila szerint a fertőzés veszélyét jelenleg leginkább az csökkenti, ha a szigorú higiéniai feltételek mellett tartott állományok között megfelelő távolság van, így a vírus átterjedése megakadályozható.

A pecsenyeliba speciális gondjai
A húsáért tartott, tömésmentes libát nem támadják az állatvédők, és a tartása kívül esik a madárvonulási időszakon – április és szeptember közé tehető –, ezért állategészségügyi szempontból kisebb kockázat a nevelése. A gazdasági válsággal mégis nehezebb helyzetbe került, mint a májliba. Ennek oka a libacombfogyasztás jellegzetessége és az ezzel járó nagy üzleti kockázat. „Lényegében egyetlen nagy piaca van, Németország, és egy fő fogyasztási időszaka, a Márton-nap és a karácsony közé eső másfél hónap. A vágás időpontja ezt hónapokkal megelőzi. Magyarán az állomány 80%-át már akkor levágtam és fagyasztóba tettem, amikor még értékesítési szerződésem sincs” – magyaráz Szabó Ákos, a Tranzit-Food Kft. ügyvezetője. Válságok idején baj az is, hogy a libahús a felső középosztály körében kedvelt csemege, ünnepnapokon, éttermekben sokan megengedhetik maguknak. Nem olyan prémiumtermék, mint a libamáj, amit a válságoktól kevésbé érintett társadalmi rétegek fogyasztanak. Ebből következik, hogy a Covid idején bezáró HoReCa-szektor, a háború és az infláció erősen érintik. „Most még Németországban is csökkent a fizetőképes keresletet. A tavalyi libám 10%-a készleten maradt, és az árak is beestek a túlkínálat miatt. Idén ezért 10-15%-kal csökkentjük a termelési volument, és mások is ezt teszik Európában.”
Szabó Ákos szerint a szektornak lesz néhány nehéz éve, de ez nagyjából 10 évente ismétlődő jelenség, ők kibírják. Az elmúlt években 15 milliárdot fektettek a libatartás, -vágás és takarmánykeverés fejlesztésébe. A kevésbé tőkeerős versenytársak kihullásával új egyensúlyi pontra fog beállni a piac, aminek állnak elébe.

Liba vagy kacsa?

Problémát jelent az is, hogy bizonyos technológiai folyamatokat (tépés) állatjóléti elvárások miatt ma már ritkán alkalmaznak, így a törzslibát – tépés híján – nehéz „ciklusba hozni”. Végeredményben a szaporodásbiológiai mutatók kedvezőtlenebbé válnak. A tollfosztást éppúgy a piac szorítja ki a termelésből, mint a tömést. Előírás ugyan egyiket sem tiltja, csak éppen egyre kevesebben „merik” a kínálatukba tenni a „megkínzott” állatok máját, húsát. Abban azért bízhatunk, hogy amíg a franciák évi 12–18 ezer tonna májat termelnek, senkinek nem lesz mersze megtiltani ezt a termelési technológiát. Inkább az a kérdés, hogy van-e elég megfizethető munkáskéz a töméshez, és megfizeti-e a piac a liba- és kacsamáj előállítása közti különbséget?

„A feldolgozóüzemek mind kacsát, mind libát képesek vágni, és a termelés szintjén is többé-kevésbé helyettesíthető fajokról beszélünk. Így a víziszárnyas-telepeknek és integrációknak kell meghozniuk a döntést, hogy melyik madarat tartsák. A kacsa mellett szól, hogy zártabban, gyorsabban, olcsóbban nevelhető. Tradicionálisabb a lúd, de szezonálisabb is (termelése és fogyasztása egyaránt). Emellett hosszabb termelési ciklusa miatt is kockázatosabb választás. A hízott libamájat ezért egyre nehezebb az EU-n belül előállítani” – összegzi a szektor problémáját Csorbai. A váltás azonban nemcsak a termelő, illetve integrátor szándékain múlik. „A madárinfluenza miatt a törzsállományokból is kivágtak, pillanatnyilag nincs elég napos állat egyik víziszárnyasból sem. Azt gondolom, hogy hosszabb távon mégiscsak az oltás lesz a megoldás a járvány ellen. Addig meg abban bízom, hogy a kereslet-kínálat törvényei szerint az árak kárpótolhatják a kieső termelést” – reméli Papp Lajos.

Gönczi Krisztina