Bumeráng: az elbénázott zárlatok históriája

Bár most éppen a koronavírus-járványra irányul a legtöbb figyelem, szinte meghökkentő eredményre jutunk, ha megnézzük: hogyan hatnak a gazdasági embargók. Agrártörténeti kuriózum következik.

Az EU és az oroszok

Az Európai Unió 2014 tavaszán vezetett be élelmiszer-kereskedelmi tilalmakat Oroszországgal szemben, elsősorban a Krím-félsziget elcsatolása és az Ukrajna elleni katonai agresszió miatt. Ám az erkölcsileg indokolt fellépés nem tudta megtörni az oroszokat – írta tekintélyes elemzőre hivatkozva a Mezőhír szakmai portál. sőt: az orosz mezőgazdaság – részben pont a zárlat következtében – felzárkózott az európai agrár-élmezőny egyik konkurensévé. Nemcsak az a probléma, hogy számos európai termelő kiszorult az orosz piacokról, és nemcsak az, hogy az EU ezzel a saját belső versenyét erősítette, hanem felhozta azokat a globális vetélytársakat, akik azóta „helyettünk” szállítanak Oroszországba. Az oroszok már nemcsak majdnem önállóak, de egyre többet exportálnak is, és nő az állattartás kibocsátása is.

Trump-li lépések

Nemcsak ez a gazdaságpolitikai fiaskó szerepel az elbénázott embargók sorában. Most ugyan elfedi a szembenállást a koronavírus-járvány, de nemrég még a sajtóhírek közt szerepelt a 2016-ban megválasztott Donald Trump elnök vezette USA és Kína közötti kereskedelmi háború. Vajon ott milyen eredménnyel járt a gazdasági blokád? Maga az amerikai sajtó ír arról, hogy az embargók hatástalanok, negatívan hatnak az USA megbízhatóságára a terménykereskedelem terén, ami sok országot arra kényszerít, hogy csökkentsék az USA-tól való függőségüket, továbbá Kína elkezdett alternatív szójabab-beszerzési források után nézni. Az amerikai gazdák ezt máris érzik…

Máig visszhangzik a japán szójasokk

Hasonlóan benézték a rövidlátó keménykedés várható hatásait az amcsik 1973-ban, a Watergate-botrányba később belebukó Nixon idején. Ő is kereskedelmi zárlat alá vont egy termékkört: a szójabab kivitelét Japánba. Az embargó sokk-ként hatott Japánban, mert a szigetország szójában 88%-ban támaszkodott az USA-ra. Válaszul Japán nagymértékben fektetett be Brazília akkoriban újonnan fejlődő szójaiparába. A máig ható eredményt látjuk: ma Brazília a legfőbb szójaexportőr, nagyobb, mint az USA, sőt, vélhetően az említett USA-Kína-háborúval is ők nyernek csak.

Gyors hoppá

Jimmy Carter sem tanult Nixon kudarcából: amikor az oroszok bevonultak Afganisztánba (1979), az elnök tilalom alá vont egy sor agrárterméket a szovjetek felé. Ám a szankciókkal szemben az USA-ban is óriási ellenállás alakult ki, és bár Carter viszonylag gyorsan engedett, késő volt: Argentína, Kanada is gyorsan, majd Spanyolország is megtagadta az agrárembargót, és szállítani kezdtek…

Bonaparte és a bors

Így járt egyébként a nagy Napóleon is, aki Anglia ellen szervezett zárlatot az 1800-as évek elején, hogy megtörje a szigetországot. Eleinte úgy tűnt, hogy a zárlat eredményes lesz, de kiderült, hogy a blokád inkább egy sor problémát okozott: egyrészt feljöttek a csempészek, másrészt ellátási hiányok alakultak ki fontos cikkek esetében.

E folyamat egyik – szó szerint – finom példája a paprikás csabai kolbász, amit azóta ízesítenek bors mellett e piros fűszerrel is, amióta a bors a napóleoni háborúk és blokád miatt hiánycikk lett.

Öngól

Általános igazság tehát, hogy a magas vámok vagy a bojkott csak akkor érheti el a kívánt hatást, ha a zárlat alá vont ország nem képes más, harmadik vagy sokadik felektől kielégíteni az embargó alá vont termékek iránti igényét. Ha ezt nem jól méri fel az embargót hirdető fél, akkor nemcsak termelőinek a helyzetét nehezíti, hanem még öngólt is lő: felerősíti, „magára húzza” az addig alatta teljesítő konkurenseit, mert mindig vannak alternatív beszerzési piacok, s aki egy zárlat miatt elveszíti addigi pozícióját, annak a helyét pillanatok alatt betölti valaki más a világ valamely pontjáról.

(forrás: Mezőhír)