Igyátok, egyétek! – hirdeti, énekli, diktálja és propagálja az őrült észak-koreai rezsim a burgonyát ezekben a hetekben. Az okok tavalyra és a tavaszi pánikra is visszamutatnak.
Kommunista idill…
Nálunk a 60-as évek Vámosi–Záray-duó korát idézi az a szirupos propaganda-dal, amit ezekben a hetekben unásig nyomat az észak-koreai kommunista rezsim. A diktatúra ünnepelt sztárja nagy pátosszal arról énekel, milyen szép is az, amikor a család körbeüli a krumplis ételektől és pálinkától roskadozó asztalt. A második versszakban aztán hitet tesz a kommunista fejlődés mellett, azt állítva, hogy régen mennyit éhezett a nép, de bezzeg most…
…és a valóság
A burgonya persze egészséges, de az észak-koreai jólét azért már nem stimmel annyira. A nagy burgonya-kampányt is épp amiatt indította a betegre hízott Kim Dzsongun, mert ismét közélelmezési problémák vannak az ázsiai diktatúrában. Tavaly az ország először elismerte, hogy az utóbbi száz év legsúlyosabb szárazságával néz szembe. Aztán viszont pártállami rezsim persze hazudott a bajról: a BBC videóján látható, hogy a természeti katasztrófa következményei helyett a védelmi intézkedéseket, a zöld és egészséges növényeket, az öntözőrendszereket mutogatják…
Gyakran külföldi segélyekből, importból kezelik az élelmiszerhiányt (fotó: Getty Images)
Sok lehetne, mégis gabonahiány van
ENSZ-adatok és sajtójelentések alapján tudni, hogy az észak-koreai gabona-termőterületek akár évi 10 millió tonna termény előállítására is képesek. De már 2018-ban is csak alig több mint 5, tavaly már csak 4,5-4,2 millió tonnát tároltak be. Ráadásul a terményt, mint valami modern kori Sztálin vagy Rákosi, elvonja vidékről, és abszurd logisztikai-logikai alapon osztja vissza újra. Így nem csoda, hogy a FAO szerint idén bő 1,5 millió tonna gabona hiányzik, ami a lakosság akár 40 százalékát is érintheti.
És most még a járvány is
Az élelmiszerhiány problémáját Észak-Korea gyakran külföldi segélyprogramok és import révén kezeli. Csakhogy a koronavírus-járvány miatt még abban a hibbant államban is volt annyi józanág, hogy lezárja a határokat – így viszont az élelmiszerszállítmányok sem juthattak be. Tavasszal már a phenjani (fővárosi) bevásárlóközpontok előtt is százas sorok alakultak ki. Ilyen régóta nem fordult elő még ott sem. Ráadásul a tartós élelmiszerekből is hiány volt (higiéniai termékek mellett). Amiből viszont zavartalan volt az ellátás: zöldségfélék és burgonya, alma – jelentette májusban az MTI.
Burgonyamustra egy kiskunhalasi terménybemutató rendezvényen. Nagy múltja, de aggályos jelene van a hazai burgonyatermesztésnek (Fotó: Horizont Média/archív)
Krumplicsasztuska
Ebből bontakozott ki november-decemberre a nagy burgonya-propaganda. Erre is volt már példa: az 1990-es években az ország súlyos éhínséggel szembesült – emlékeztetett a BBC. Aztán a kapásnövény egy kicsit kiment a divatból, amikor némileg javult a gazdasági helyzet. Most viszont, hogy fogytán az élelmiszer, ismét előtérbe kerül. Főzőműsorok, bárgyú csasztuskák, fogyasztói és ételkampányok ajánlják a krumplit.
Erdélyi kisüsti és reformkori recept
És végül egy kis történelmi érdekesség. Nyilván lehetetlen összevetni egy 18. századi feudális monarchia és egy posztmodern kommunista diktatúra államvezetési gyakorlatát. Az viszont tény, hogy az 1760-as évek végén Mária Terézia nagyon is hasonló okokból propagálta a burgonyatermesztést és -fogyasztást, mint most Kim Dzsongun. 1767-ben az erdélyi közigazgatást például rendeletben kötelezte a termesztés elkezdésére, hogy a gabonatermés elpusztulása esetén a lakosságnak legyen mit ennie. Más kérdés, hogy Erdélyben nem annyira a rossz idő (vagy egy őrült neokommunista diktátor) okozta a hiányt, hanem az, hogy a pálinkát elsősorban gabonából főzték. Ezt Mária Terézia megtiltotta ugyan, de nem sok sikerrel. A burgonya aztán a reformkorban is előkerült mint válságenyhítő termés. Az 1810-es évek elején, az erdélyi ínség idején Pethe Ferenc lapja, a Nemzeti Gazda valóságos kampányt indított a burgonya érdekében azzal az érveléssel, hogy el lehet kerülni az éhínséget a burgonyatermesztés kiterjesztésével.
