A precíziós gazdálkodás alapjai 1.

A földhasználat reformja

Laikusként is tudjuk, hogy a földhasználat nagyjából akkor kezdődött el és született meg maga a fogalom, amikor az ember a gyűjtögető-vadászó életmódról áttért a művelésre. Szó szerint kell érteni, hogy elkezdte használni a földet, saját maga és közössége fejlődése céljából. Birtokba vette a területeket – akkor ugyan még sokkal könnyebb volt, a szabályozás hiánya miatt, illetve mert a népesség nem közelítette meg a sok-sok milliárdos nagyságot – növényeket ültetett, állatokat háziasított, gazdálkodni kezdett.

21. századi földhasználat

Az emberiség fejlődésével és gyarapodásával, a művelési ágak, technológiák kialakulásával a föld használata rengeteget változott. Dr. Birkás Márta 2006-ban kiadott Földművelés és földhasználat című műve szerint a mai földhasználat egy adott terület teljes körű használatát és a művelési ágak elhelyezkedését, kapcsolódásuk rendszerét és a környezethez való viszonyát jelenti. Dömsödi János szintén ebben az évben úgy definiálta a földhasználatot, mint a termőföldek hasznosításával, védelmével és a használat nyilvántartásával megegyező állapot.

1. táblázat. A földterület használata művelési ágak szerint 1950–2009 között (forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 2009, KSH)

Az elmúlt évezredek földművelési korszakait tanulmányozva arra a megállapításra juthatunk, hogy maga a földhasználat és a földművelés minden korszakban az emberi igényeknek megfelelően változott. Az, amit mi ma ismerünk, az ebben az időszakban lezajló folyamatok eredménye. A folyamat lehet természetes vagy az emberi tevékenységhez köthető. Míg az előbbi egy lassú, akár évmilliókig tartó folyamat, az utóbbi akár pár éves vagy évtizedes jellemző tendencia. Az emberi tevékenység hatására kialakult folyamatokat leginkább az emberi időskálával lehetne mérni, és hatásuk vagy éppen következményük olykor drasztikus és visszafordíthatatlan lehet a környezetre nézve, gondolunk itt az iparosodásra vagy a népességre, illetve annak lakókörnyezetére. Nem mindegy ebből a szempontból, hogy a lakosság vidéken, falvakban, községekben lakik-e vagy éppen városokban. Belegondoltunk már, hogy Magyarország lakosságának egynegyede Budapesten és az agglomerációjában él? Egyre kevesebben választják a vidéki, s főként a gazdálkodáson alapuló életformát. Ez egy újabb érv és ok a precíziós gazdálkodás elterjedése és térhódítása mellett. Az 1. táblázat rendkívül jól szemlélteti, hogy az elmúlt évtizedekben miként változott meg a területek nagysága és arányuk művelési áganként Magyarországon.

A 21. századi földhasználat

A földhasználat a 2. világháború után jelentősen megváltozott. Egy-részt ez köthető a települések terjeszkedéséhez, az urbanizációhoz, az iparosodáshoz és nem utolsósorban a használat jellegéhez. Míg a múlt század végén a nagytáblás művelés volt a jellemző, a 21. század elejére ez megváltozott, és a gazdálkodók itthon a kistáblás művelést preferálják. Fontos azt is megjegyezni, hogy az utolsó rendszerváltás után a földterületek, a termőföldek mintegy 80%-a magántulajdonba került. Ez is szerepel a kistáblás művelés okai között, mivel az előbb említett magántulajdonba került földterületek új tulajdonosai döntő többségben 1 hektárnál is kisebb tulajdonnal bírnak.

A 21. században az emberiségnek rengeteg kihívással kell szembenéznie a Föld egyre romló ökológiai viszonyai miatt (mint például a termőterület csökkenése, a termőtalaj degradációja, a globális felmelegedés, a környezeti elemek szennyezése stb.). További kihívásnak számít a megújuló természeti erőforrások fenntarthatósága, a mezőgazdasággal szemben támasztott elvárások vagy a Föld népességének növekedése, amely a legnagyobb problémák egyike. Ebből adódik, hogy az élelmiszer-termelésnek is növekednie kell. Az egy főre jutó termőterület a világon 1961-ben 0,44 ha volt, ami 2050-re várhatóan 0,15 hektárra fog csökkeni. Ez azt jelenti, hogy egy ekkora területen kellene a mezőgazdaságnak megtermelnie egy ember 1 évi teljes élelmiszer-szükségletét. A fenntartható mezőgazdasági termelés célja az egyre növekvő igények kielégítése úgy, hogy közben képesek legyünk megvédeni és megőrizni a környezetünket és annak különböző erőforrásait. A fenntartható fejlődés speciális követelményei csak a földhasználat optimalizálásával, a termőhely-specifikus gazdálkodással, azaz precíziós gazdálkodással teljesíthetők. A megvalósítás alapvető követelménye a terület természeti adottságainak és a használat egyensúlyának a megteremtése.

A fenntartható mezőgazdaság fő célkitűzései:

– a természeti erőforrások védelme, mint termőföld, felszíni és felszín alatti vizeink, erdőink stb.;

– piacképes élelmiszereket és alapanyagokat, nyersanyagokat kell termelnie;

– a termékek minőségének biztosítása, mely szerint csak egészséges és szennyezőanyagtól mentes élelmiszert termel;

– elfogadható jövedelmet kell biztosítania a mezőgazdaságból élők számára;

– a vidék, a környezet és benne a társadalom megőrzése.

Várallyay György megfogalmazása szerint „A talaj hazánk legfontosabb – feltételesen megújuló és megújítható – természeti erőforrása”. A megújulás egyik alapvető feltétele az olyan földhasználat megteremtése, amely egyensúlyban van a terület természeti adottságaival. Ehhez nélkülözhetetlen a terület talajtani adottságainak, a talaj aktuális állapotának, a terület mindenkori jellemzőinek felmérése, és olyan térinformatikai adatbázis létrehozása, amely időszerű, objektív, pontos és több szinten felhasználható adatokat biztosít.

A talaj termékenységének megőrzése és megújuló képességének hosszú távú fenntartása gazdaságunk egyik alapfeladata és társadalmi érdek is egyben. Az utóbbi évtizedekben a talajdegradáció világméretű problémának tekinthető, és mind hazai, mind nemzetközi szinten egyre többet foglalkoznak a fenntarthatóság kérdéseivel. A talaj megújuló képessége nagymértékben az emberi tevékenységtől függ, így a jelenben és a jövőben a következőkre kell figyelmet fordítani:

– a föld racionális hasznosítására (észszerű és fenntartható használat);

– a talaj védelmére;

– a talaj minőségének (állagának) megóvására;

– sokoldalú funkcióképességének fenntartására (Várallyay Gy., 2010).

A talaj termékenységének megőrzésére, a talaj javítására szerencsére ma már nagyon sok lehetőségünk van. Ezek közül több is hosszú távú megoldást kínál. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy hogyan. Mindenki tisztában van azzal, hogy a bolygónkat meg kell mentenünk unokáink és az utókor számára, azzal is, hogy a kizsákmányoló termesztés és egyébként maga a kizsákmányoló létezés nem tartható fenn. Egyszer csak vége lesz a megszokott életminőségnek, ezt sugallja minden környezetvédelemmel foglalkozó tanulmány, egyezmény vagy szakértő. Bolygónk és az emberiség jövője, jelen életkörülményei, életfeltételei, életminősége mind az erőforrások felhasználásától függ. Ez lehet tudatos és fenntartható vagy a már jól megszokott pazarló. Talajaink, termőföldjeink hasznosítása és védelme, állapotának megóvása, avagy épp javítása a fenntartható fejlődés alapvető és létfontosságú része kell hogy legyen. Mikor egy-egy gazdálkodóval, cégvezetővel beszélgetek erről, ilyenkor szoktak a messzeségbe révedni, és elengedni a beszélgetés fonalát, mert mind tudjuk, hogy rövid távon a fenntarthatóság a nyereség rovására megy. A környezetkímélő fenntartható gazdálkodás céljai gyakran ellentétesek a nyereségcentrikus gazdaság céljaival. Az előbb említett érdekek összehangolásának fontosságát mutatja, hogy egyre több nemzetközi program foglalkozik több esetben globális szinten a probléma felmérésével és a megoldására irányuló stratégia kidolgozásával. Természetesen az Európai Uniónak is van erre kidolgozott stratégiája, amelyet találóan talajvédelmi stratégiának neveztek el (EU Thematic Strategy for Soil Protection). Ez a dokumentum a veszélyeket határozza meg, és megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyek lehetővé teszik a megoldást. A földhasználat és a földhasználat tervezésének egyik alapvető mutatószáma az aranykorona. Az 1800-as évek közepén kezdtek el kidolgozni ideiglenes jelleggel egy rendszert, a nyilvántartás érdekében. Ez volt az aranykorona földértékelési rendszer, melynek a föld nettó hozadékon alapuló értékének meghatározása és nyilvántartásba vétele volt a célja. 1875-ben erről törvény is rendelkezett. Érdekes, hogy a mai napig érvényben van ez a mutatószám. Alapja az egységnyi területen elérhető nettó jövedelem, vagyis a megtermelt érték ráfordítási költséggel csökkentett értéke. „Ez a rendszer a földek közötti minőségi különbségeket aranykorona-értékben fejezi ki. Az aranykorona eredetileg egy komplex mutatószám, amely a terület ökológiai és a közgazdasági adatai együttes elemzésén alapul, az értékét becsléssel határozták meg. Ennek értelmében az aranykorona-érték a föld minősége és termőképessége mellett figyelembe vette a mezőgazdasági termelés közgazdasági tényezőit (ráfordítás, értékesítés, piactól való távolság).”

Talajaink hasznosítása és védelme alapvető feladatunk

1968-ban Géczy számolt be az első, talajtérképezésen alapuló mezőgazdasági célú országos környezetminősítésről. A földterület művelésre, konkrétan növénytermesztésre való alkalmasságát a talajadottságok, a fekvés és az éghajlat szempontjából vizsgálták az 1960-as években.

Ma, 2021-ben ezek az értékelések, ezek a mutatószámok, térképek elavultak. A 80-as években tettek kísérletet egy úgynevezett mintateres-genetikus módszer kidolgozására és bevezetésére, de csak annyira sikerült, mint a tengerentúlon élőkkel megismertetni a metrikus rendszert. Ezután a termőhelyi értékszámot alkották meg, ami a talajtérképezésen alapuló rendszernél a talaj termékenységének minősítésére az 1-től 100-ig terjedő értéket használja. A termőhelyi értékszám a talajértéken kívül az éghajlati, domborzati és vízviszonyokat is figyelembe veszi.

A talajtérképezés során a talajtípusok, illetve altípusok lényeges tulajdonságainak, alaptermékenységének megállapítása a talajszelvény feltárása és vizsgálata alapján történt. A korszerű földminősítéshez felhasználható nagy méretarányú talajtérképek az Egységes Országos Térképrendszer alapján készültek. A felmérés fontos szempontja, hogy ezek az adatok felhasználhatók legyenek a termőfölddel kapcsolatos alapvető feladatok, mint a földminősítés, a melioráció, a földvédelem, a földrendezés, a talajkészlet-gazdálkodás stb. ellátásához.

Ezért van szükség precíziós gazdálkodásra

A 20. század vége felé elsődleges feladataként olyan földértékelési rendszerek fejlesztése volt a cél, amelyekben a digitális technikák alkalmazásával a felhasználók képesek akár valós idejű online számításokat végezni egy komplex indikátorérték felállítására. Gondolok itt a D-e-Meter projektre, amely egy földminősítési rendszer, és a mezőgazdasági adatszolgáltatás internetalapú integrált fejlesztését tűzte ki célul. Gaál Zoltán, Máté Ferenc és Tóth Gergely a Földminősítés és földhasználati információ címet viselő, Keszthelyen kiadott konferenciakiadványban számolt be róla, hogy olyan térinformatikai rendszer kidolgozása volt a cél, amely lehetővé teszi a földminőség térképi megjelenítését, a szántóföldi földhasználattal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének támogatását, valamint az ágazati irányítással való közvetlen kommunikáció biztosítását.

D-e-Meter projekt

„Az 1990-es években újraindult, több egyetem és kutatóintézet részvételével folyó hazai földminősítési kutatások két évtizeden átívelő munkálatai révén kidolgozásra került az ún. D-e-Meter földminősítési rendszer. A földminőségre ható talajtani és klimatikus tényezők parametrizálását nagy mintaszámú, idősoros növénytermesztési és talajvizsgálati adatok alapján, valamint a klimatikus agrárpotenciált tükröző nagytájak és Magyarország agroökológiai fajspecifikus paramétereire (Szász, 1999, 2002) támaszkodva végeztük. A vizsgálati adatbázist az 1980-as években az Agrokémiai Információs és Irányítási Rendszer keretei között begyűjtött adatok (mintegy 80 000 parcella öt évre szóló adatai), valamint részletes talajtérképeket is tartalmazó mintaterületi adatbázisok jelentették. A D-e-Meter projekt földminősítési kutatási eredményeit összegezve elmondható, hogy kialakításra került egy új, környezeti elemeket alapul vevő földminősítési rendszer, ami: – statisztikai vizsgálatokon nyugszik és kvantitatív módon határozza meg a termőhelyek produkciós potenciálját; – a művelésben álló vagy művelésbe vonható hazai talajféleségekre, ill. valamennyi szántó termőhelyre érvényes; – a főbb gazdasági növények, illetve növénycsoportok szerinti értékelést is ad; – tartalmazza a klimatikus hatásokból eredő, talajtani és földtani tényezőkön keresztül érvényesülő termékenységcsökkenés és termelési kockázat (aszály, belvíz) kifejezésének lehetőségét; – a produkciós viszonyokat különböző művelési intenzitási szinteken is jellemzi; – a földminőségről mezőgazdasági parcella szinten is megbízható információt nyújt. A D-e-Meter földminősítési módszer kidolgozásával és annak informatikai rendszerbe integrálásával megteremtődtek az alapjai a sokat bírált aranykoronás földértékelési rendszer kiváltásának, valamint a környezetgazdálkodás magasabb szintű tervezésének is.” (Tóth Gergely /2009/: Hazai szántóink földminősítése a D-e-Meter rendszerrel)

A 21. században ez az információs technika a rendelkezésünkre áll, a precíziós gazdálkodáshoz szükséges gépeket elkezdték kifejleszteni, azok finomhangolása folyamatban van. Szintén szerencsés, hogy különböző pályázati források is rendelkezésre állnak ennek megvalósításához. Ez utóbbi segíthet magában az indulásban, amikor valaki úgy dönt: mostantól áttér a precíziós gazdálkodásra.

Magyar Nikolett