Ökröt a szarván, embert a szaván lehet megfogni

Marhaállományunk lassú, de tartós csökkenésben van. A gazdálkodási körülmények stabilitására igen érzékeny szektor exportorientált, hiszen a belföldi fogyasztás messze nálunk a legalacsonyabb az EU-ban. Merre tovább?

Feszülő világpiac

Miközben a legtöbb agrárterületen folyton a nyugati tőzsdékre mutogatunk, addig a húsmarhaáraink jelenleg nehezen hozhatók összefüggésbe a chicagói ármozgásokkal. Pedig odaát a pandémia kezdete óta emelkednek az árak. Jelenleg 28 százalékkal vannak az egy évvel korábbi szint felett, és a várakozások szerint további növekedés előtt állnak. Ennek oka az USA állatállományának csökkenése. Emellett a belső kereslet és az export mérséklődik, az import nő az Egyesült Államokban. A globális marhahústermelésre vonatkozó előrejelzések 1 százalékkal, 60 millió tonnára nőttek az USDA legutóbbi előrejelzésében. Ennek oka a kivágások emelkedése például Argentínában, az EU-ban, Új-Zélandon, az USA-ban. Ez utóbbi kivételével ezek az árak mérséklődésével is járnak. A világpiac pedig hozza a szokásos, 10 millió tonna körüli exportszintet azzal, hogy a déli félteke növekvő exportja (elsősorban Kínába) ellensúlyozza az északi zsugorodását. Fordulhatott bármekkorát a világ, a marhahús előállítóinak, forgalmazóinak, vevőinek mezőnye, sőt a piac mérete is igen nagy stabilitást mutat. Ha kissé leegyszerűsítjük a helyzetet, akkor az aszály okozta költségemelkedésekből kell kiindulni. Ez globálisan nagyobb kivágási arányt, csökkenő élőállat-kínálatot hoz magával. A vágóhidakra nagyobb számban érkező állomány okoz lefelé mutató árkorrekciót. Ha kissé mélyebbre és más irányból ásunk, akkor a szállítási nehézségek jelentik a legnagyobb áremelő tényezőt a világpiacon, hiszen – ha nem is jelentősen, de – a termelés globálisan meghaladja a keresletet.

Az alábbi táblákon jól látható, hogy a magas koncentráltság a mérleg minden oldalán jellemző, legyen az termelés, fogyasztás, export, import, elő állat vagy marhahús. Ami még inkább meglepőbb, a 2031-ig szóló előrejelzésekben is ugyanezekkel az országokkal, arányokkal találkozunk. Nemcsak nálunk az agrárium nehézipara a szarvasmarhaszektor, hanem globálisan is.

EU: kisebb és kisebb

Az Európai Unióban tartós tendencia a marhaállomány csökkenése. Éves átlagban egymillió állattal csökken az állomány. A leépülés lassú, de tartós. Ettől még az önellátás nincs veszélyben (102%), mert a fogyasztási oldal is szűkül. A marhahúsimport növekszik, az export csökken.

Túl a csúcson

Mint annyi mindenben, a pandémia a húsmarhaállományban is örök nyomot hagyott. 2020-ban megtört a lassú, de tartós bővülési tendencia, és lassú, de – előrejelzésünk szerint – tartós csökkenésbe váltott át. A júliusi KSH-adatok szerint az átlagos felvásárlási árak 7 százalékkal voltak alacsonyabban az egy évvel korábbiaknál, de 13 százalékkal a csúcsnak számító idei májusi szinttől. E mögött a nagyobb kínálat áll, ami az élőimport jelentős emelkedésével függ leginkább össze, miközben az export kissé csökkent az első félévben. A magyarországi húsmarhaszektor exportorientációja nem újdonság. Leginkább élőexportra termelünk húsmarhát. A továbbra is alacsony belső kereslet mellett a marhahús külkereskedelme némi negatív egyenleget mutat. A külkereskedelem számbavételéhez szintén az AKI egyik kiadványát hívom segítségül. Az élő állatok exportértéke 26,4 százalékkal, importértéke 40,9 százalékkal emelkedett, az egyenleg 11,8 millió euróval többet, 120,1 millió eurót tett ki 2023 első hat hónapjában. Az élő marha exportvolumene a bázisidőszak mennyiségéhez képest alig változott, importja 23,3 százalékkal bővült. Míg az élőmarhaexport 119 tonnával lett több, az import 1,4 ezer tonnával nőtt, az exportátlagár 19 százalékkal, az importátlagár pedig 21 százalékkal emelkedett a vizsgált időszakban. Élőmarha-kivitelünkben határozott trendeket látunk. A legfontosabb az, hogy a néhány éve még messze legnagyobb vevőnknek számító Törökország aránya mára 4 százalékra esett. Kiszorulunk erről a piacról, ahogy az oroszról is. A másik, hogy Ausztria állócsillag exportunk egén. A harmadik az, hogy Lengyelország, Horvátország és Koszovó lassan, de egyenletes tempóban jön felfelé listánkon. Az öt legnagyobb vevőnk mintegy kétharmadát, a tíz legnagyobb 87 százalékát képviseli az élőmarha-exportnak. Az AKI adatai szerint szarvasmarhából 44,4 ezer darabot vágtak le 2023 első fél évében, 8,3 százalékkal kevesebbet, mint az előző év hasonló időszakában. A levágott állatok élősúlya 23 ezer, hasított súlya 12 ezer tonna volt. Az élő- és a hasított súly is több mint 8 százalékkal maradt el az egy ével korábbitól.

A támogatási oldal maradt egyedül stabil

A stabilitás nélkülözhetetlen egy „nehézipari ágazat” működéséhez. A támogatási rendszer ehhez annak ellenére is hozzájárul, hogy az új pénzügyi-kifizetési ciklusban a termeléshez kötött hízottbika-támogatás megtartása a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv elfogadtatására irányuló, az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások során komoly veszélybe került. A támogatási konstrukció megtartását az Európai Bizottság ugyanis olyan új jogosultsági feltétel alkalmazásához kötötte, amely képes hosszú távú, gazdasági értelemben vett fenntarthatóság tekintetében pozitív hatásokat kiváltani. A megállapodás alapján a jelenlegi feltételek változatlanul hagyása mellett új követelményként előírásra kerül a szakszerű apaállat-használat is. Annak érdekében, hogy a kérelem tárgyát képező hízott bika tekintetében igazolható legyen a szakszerű – központi lajstromszámmal (KPLSZ) ellátott – apaállat használata, szükségessé vált olyan adatok rögzítése is, amelyet a szarvasmarhák nyilvántartására vonatkozó jogszabály egyébként nem követel meg.

Az AKI pénzügyi hírlevele szerint 2022-ben az állattenyésztési támogatások 7,5, az idei első félévben viszont 12,5 százaléka került a húsmarhatartásba. Tavaly az állattenyésztési támogatások 26,9 százaléka, 52,7 milliárd forint a szarvasmarha-ágazatba érkezett, ezen belül meghatározó volt a tejágazat részesedése. Idén az állattenyésztési támogatások 26,2 százaléka, 26,1 milliárd forint a szarvasmarha-ágazatba érkezett, amelyből a tejágazat és a húsmarhatartás nagyságrendileg hasonló arányban részesedett. Még friss az emlék, hogy a szaktárca az érintett 6 ezer gazdálkodó számára átutalta a 2022. évi jogalapon kifizethető átmeneti nemzeti támogatást.

A hízott bika jogcímen 1,8 milliárd forintot fizettek ki. Az átmeneti nemzeti támogatások esetében az új bázisjogosultságokat a Magyar Államkincstár a mostani kifizetések teljesítését követően fogja megállapítani.

Merre tovább?

• Azon nem tudunk még középtávon sem változtatni, hogy a húsmarhaszektor elsődleges piacát az élőkivitel képezi. Azok a közeli országok, amelyek egyre többet vesznek állatainkból, stratégiai jelentőségűek.

• Az állomány lassú zsugorodását is csak az előbbi országokba irányuló kivitel bővülése tudná megállítani.

• A támogatási rendszer továbbra is erős támasza a szektornak, de azok a nehézségek, amelyekkel az állattartók jelenleg is küzdenek a támogatási lehetőségek kiaknázása terén, sokat rontanak a termelési kedven. Gondolok itt azokra az eljárásrendi problémákra, amelyek miatt a MÁSZ, a NAK és a MAGOSZ levélben fordult az agrárminiszterhez.

•Nyilvánvaló, hogy a húsmarhatartás gyepre alapozott, és döntő jövedelmezőségi kérdés, hogy hány napig tudunk legeltetni, illetve betakarított takarmányt adni állatainknak. A jelenleg alacsony takarmányárak ugyan lélegzethez juttathatják az állattartókat, de lélegeztetőgépre juttathatják a szántóföldi növénytermesztőket. Súlyos stratégiai döntésekre van szükség a magyar mezőgazdaság jövőképének átalakítása érdekében. A gazdálkodási környezet olyan mértékben változott meg, amit önbecsapás azzal elintézni, hogy egy-két rossz év belefér.

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Kompetencia Központ