„A gyümölcsfák az erdőből jöttek ki?”

Az irányítás kapcsán viszont tudomásul kell vennünk, hogy a termesztéstechnológia során bekövetkező változásokat nemcsak mi vesszük észre, hanem az a károsító együttes is, ami a gyümölcsfákon előfordul (ez az oka annak a ténynek is, hogy a szúró-szívó szájszervű kártevők kötődése sokkal erősebb az adott fajhoz, mint a rágó szájszervű kártevőké).

Gyümölcsültetvényeink kártevő összetételét több tényező is befolyásolja, amiben a termesztéstechnológiának van a legnagyobb szerepe.

Változtattunk az alanyokon, a koronaformán (a termőfelületet kiterítettük), a növénytápláláson és a peszticid használaton is.

Környezetvédelmi szempontokat veszünk figyelembe, igyekszünk csökkenteni a peszticid terhelést, bevezettük a gyakorlatban a fajspecifikus légtérterítést gyümölcsmoly fajok ellen, és még sorolhatnánk a technológiai változásokat.

Az eredmény: megváltozott körülmények és ehhez a helyzethez alkalmazkodott kártevők (újak, vagy rég elfeledettek) megjelenése.

---

Évekkel ezelőtt csak erőteljesebb ritkító metszés után, a hirtelen növekedés során a korona vízhajtásaiban láthattunk vértetűt.

Elsősorban az agyonkemizált gyümölcsösök kártevője volt, mivel a sok piretroid, szerves foszforsav-észter és más totális rovarölők mértéktelen használata kiirtotta a vértetű természetes ellenségeit.

Mivel a vértetűt viaszréteg védi és lepereg róla a növényvédő szer, a megelőzés lehet a célravezető.

Ennek az alapja lehetne a vértetűfürkészt (Aphelinus mali), amit 1927-ben Jeszenszky Árpád leleményes módon telepített be Olaszországból.

Ez az első hazai biológiai védekezés azonban nem jelent (nem jelenthet) teljes megoldást, miután a kártevő állandó megújulását a gyökérkolóniák végzik.

Ahova a vértetűfürkész nem jut el.

A vértetű felszaporodását a meleg, párás időjárás segíti.

Évente 8-10 nemzedéke van, lárva alakban telel át a gyökéren és innen a vegetáció alatt bármikor a fás részekre vándorol. Terjedését a szárnyas alakok biztosítják.

A vértetű az alma hajtásait, ágait, gyökereit szívogatja, ahol sejtburjánzás jön létre, tápanyag-továbbítási gondokat, vagy súlyos esetben akár a fa elhalását okozva.

---

A privatizáció során addig jól termelő ültetvények kerültek magántulajdonba, gyakran növényvédelmi szempontból szakmailag felkészületlen kezekbe, ennek következményeként a minőség sajnos meredeken zuhant, ma is látjuk még ennek hatásait.

Ezzel is magyarázható a szúró-szívó szájszervű kártevők terjedése és jelentőségük növekedése.

Ilyenek a pajzstetvek (szilva-, közönséges teknős-, kaliforniai-, közönséges kagylós- és eperfa pajzstetű) is.

A lemosó permetezés ebben az esetben nem elegendő védekezési módszer, különösen nem axiálventillátoros kijuttatással, mivel így a vegyszer 10-15%-a hasznosul csak.

Marad a növényben felszívódó rovarölő szer használata és a hímek rajzásába való beavatkozás.

 

Movento® a szívó kártevők ellen A Bayer által kifejlesztett új rovarölő szer 2013-ban alma, körte és káposzta félék szívókártevői ellen kapott engedélyt. Különlegességét a kétirányú szisztemikus aktivitás jelenti (ez a kereskedelmi forgalomban jelenleg kapható szerek között egyedülálló). A Movento, a lombkezelést követően a háncs rész asszimilációs termékeivel együtt a növekedésben lévő hajtásokba, rügyekbe és gyökerekbe áramlik. Hatóanyaga csak a háncsrészben válik toxikussá a szívó kártevőkre, amelyeket még a levelekkel borított részeken, vagy a földalatti gyökér növekményeken is utolér. A kártevőkben a keresztrezisztencia kialakulása a Movento-val szemben egyedi hatásmechanizmusa miatt kizárható. Ugyanakkor a hasznos élő szervezeteket kíméli. Ez a magas szintű szelektivitás lehetővé teszi, hogy biológiai növényvédelmi megoldásokkal kombináltan is alkalmazzák. A rovarölő szer technikai paramétereivel és felhasználási javaslataival keressék olvasóink a Bayer CropScience tanácsadóit (www.bayercropscience.hu).

Lusta ellenség

---

A levéltetvek még arra is lusták, hogy szívogassanak, valójában a növényben lévő turgor táplálja őket – állapította meg egy közelmúltbeli japán kutatás.

A lusta ellenségünk elterjedése a növényünk növekedési ütemétől függ (és sokkal kevésbé a katicák jelenlététől).

Ezt az is igazolja, hogy amint leáll a hajtásnövekedés, a levéltetvek elvándorolnak oda, ahol több táplálékot találnak.

Gyümölcsöseink kéretlen vendége lehet a szürke alma-, a zöld őszibarack-, az iszalag-, a tündérrózsa és a hamvas körte levéltetű.

Legnagyobb fejfájást azonban a fekete őszibarack levéltetű okozhatja, mivel a kártétele nyomán termelődő mézharmat már a gyümölcsre kerül, és amin később megjelenhet a korompenész is.

---

A gyümölcsön kezdetben barna, fénytelen, alig észrevehető foltban jelentkezik.

A folt azonban gyorsan terjed, majd hamarosan nedves sárgásbarna lepedék, spóratelep képződik a felületén.

A gyümölcs eldeformálódik, megrohad, majd elszárad.

A fákon maradt nagyszámú gyümölcsmúmia pedig a következő év járványának kiinduló forrása lehet.

A meggy antraknózis kórokozójával kapcsolatban végzett legfrissebb kísérleteket Tóth Annamária (BCE) mutatta be a résztvevőknek.

A Sóskúton és Kiskunmajsán végzett kísérlet során azt is vizsgálták, hogy a kórokozó bár a leveleket nem károsítja, de jelen van-e a lombozaton és részt vesz-e a fertőzésben?

Az eredmény: a meggy levele is fertőzési forrás, különösen a belső levelek, és elsősorban tavasszal, a termésnövekedés során. Ezért fontos a korona belsejének átpermetezése!

A megelőzést szolgálja, ha eltávolítjuk a gyümölcskocsányokat és múmiákat, ritkító metszést és rezes lemosó permetezést (tapadásfokozó használatával) végzünk.

A vegetáció folyamán 3 kezelésből álló növényvédő szeres technológiát javasoltak; terméskötődés után kontakt hatóanyaggal, 3 héttel rázás előtt kontakt és felszívódó hatóanyagot is tartalmazó kombinációval, betakarítás előtt 1 héttel szisztemikus hatóanyaggal.

A Bayer CropScience 2013. február 13-án, Lajosmizsén tartott szimpózium előadásai alapján összeállította: