A 2013-ban betakarításra váró mintegy 1,774 millió hektár kalászos gabona vetésterület 62 %-án – 1,093 millió hektáron – őszi búzát, míg 11 %-án – 193 ezer hektáron – őszi árpát vetettek a társas és egyéni gazdaságok.
Az őszi árpa betakarítása lényegében véve befejeződött.
A 4,46 tonna/hektáros átlagtermés jelentősen, mintegy 17%-kal meghaladja a tavalyi (3,8 tonna/hektáros) szintet.
A legmagasabb termésátlagot, hektáronkénti 5,3 tonnával Tolna megyében jegyezték, de kiemelkedő hozamot ért el Fejér megye is a maga 5 tonna/hektáros átlagtermésével.
A legkisebb termésátlagot, hektáronként 3,7 tonnát az őszi árpa Nógrád megyében produkálta.
Őszi árpából összességében mintegy 856 ezer tonna került a magtárakba.
Az őszi búza betakarításra váró területének mintegy 38 százalékán végeztek július közepéig az aratással.
Az eddigi learatott területek termésátlaga 4,6 tonna hektáronként, így közel 2 millió tonna búza már a magtárakba került.
A legmagasabb termésátlagot, közel 6 tonnával Tolna megyében jegyezték.
Baranya megyében 5,35 tonnás termésátlaggal számolhatnak, míg a legalacsonyabb termésátlagot (4 t/ha) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében jelezték.
Tavaly a betakarított 1,051 millió hektárról, 3,74 tonnás hektáronkénti termésátlag mellett 4 millió tonnás búzatermésünk volt, így idén az egy tonnával nagyobb termésátlag és némi vetésterület növekedés következtében az őszi búzatermés meghaladhatja az 5 millió tonnát.
Mind az őszi árpa, mind az őszi búza minősége jó, sok helyen kiváló, betegségektől mentes, így minőségi problémák nem akadályozhatják az értékesítést.
Gabonapiacaink
Kiindulva a teljes magyar feldolgozatlan gabona termékkör külpiaci szerepvállalásából, és innen közelítve a magyar kalászos gabonatermékek külpiaci folyamataihoz, arra a magállapításra juthatunk, hogy a magyar gabona exportpiacai egyre inkább az EU Egységes Belső Piacára koncentrálódnak.
Az egyre szűkebbé váló szállítási rádiusz egyrészt a több évtizedes múltra visszatekintő, szűk látókörű fejlesztéspolitika máig ható következménye, nevezetesen a logisztikai rendszereink állapotának lenyomata.
Másrészt arra is rávilágít, hogy az Unió belső piacán effektív hiány van gabonából, és így van keletje a magyar gabonának.
A táblázat adatai szerint az elmúlt közel két évtizedben különösebb korlátja nem volt a magyar gabona EU-n belüli elhelyezésének, az európai piacok javuló felvevő képességének.
A jövő azonban nem pusztán egyszerű extrapoláció kérdése.
Helyzeti előnyünk könnyen elporladhat, ha az EU és az USA között megindult, kölcsönös gazdasági szükségszerűségre építő Szabadkereskedelmi Tárgyalások ez év végével eredménnyel zárulnak.
Ebben az esetben ugyanis az USA gabonatöbbletei, vámmentesen az európai piacokon is megjelenhetnek.
A veszély nagyságára az USA gabonaexportjának méreteiből következtethetünk.
Kukoricából ugyanis az USA nagyhatalom, sőt a világ kukoricatermelésének egyharmadát adó agrárgazdaságú, kontinensnyi ország.
A tavalyi aszályos évet leszámítva évi 330-340 millió tonnás kukoricatermés felett diszponál, melyből mintegy 60 millió tonna nagy rendszerességgel külpiacokra kerül.
Az USA jó logisztikai rendszerei révén, versenyképes áron tud gabonát szállítani minden uniós kikötőbe.
Versenyképességi előnyét jó mutatja ezen a téren az, hogy az ezredfordulón egy tonna búzát 10 dollár alatti szállítási költséggel tudta a Mexikói-öbölből Alexandriáig szállítani.
Miközben mi a gabonánkat, a kombinált, átrakodásoktól sem mentes, korszerűtlen, drága, vízi utat alig használó szállítási útvonalainkon csak jelentős felárral vagyunk képesek célba juttatni, nem ritkán 30-35 euró/tonnás szállítási listaár mellett.
A táblán elért versenyképességünk elporlad a logisztikai rendszerek fejletlensége miatt.
A magyar kukoricának tehát a közeljövőben, feltehetőleg újabb konkurensekkel kell majd megküzdenie.
A 2004-es MERCOSUR Megállapodás 2 millió tonnás, vámmentes kukoricaimportján túl, célpiacainkon megjelenhet az Észak-amerikai tengeri is.
(Ha nem vesszük fel a kesztyűt ezen a téren, akkor kiszorító hatás érvényesülhet, így a bilaterális megállapodás következményeként tradicionális gabonavásárlóink nem tőlünk, hanem az olcsóbb gabonát kínáló partnerektől vesznek.)
Gabonafélék exportjának alakulása 1995 és 1012 között
|
Forrás: KSH, 2013
Gabonaexport piacaink a 90-es években lényegesen diverzifikáltabbak voltak, mint manapság.
jóllehet a távolabbi (közel-keleti és észak-afrikai) célpiacaink a csatlakozásunk időszakában már eléggé háttérbe szorultak.
A megnyíló 500 milliós, fizetőképes uniós piac egyre nagyobb vonzerőt gyakorolt 2004-et követően, ami azt is jelenthetné, hogy élni tudtunk a kínálkozó lehetőséggel.
A kép azonban Janus arcú, hiszen sokan úgy vélik, hogy elsősorban feldolgozatlan mezőgazdasági termékekkel értünk el egyre jelentősebb piaci részarányt az Unió belső piacán, azaz alacsonyabb hozzáadott érték tartalmú termékekkel tudtuk csak bővíteni a kivitelünket.
(Jóllehet export árbevételünk 2000-hez képest, ezen időszak alatt megháromszorozódott és az élelmiszergazdasági kivitel közel kétharmada élelmiszeripari feldolgozáson átesett termék.)
Ennél nagyobb gond azonban, hogy termelői összefogás hiányában az exportra szánt gabonánk zömét két-három, külföldi érdekeltségű, tőkeerős és nemzetközi viszonylatban is hitelképes multinacionális vállalat viszi az uniós célpiacokra, ami részükről természetesen nem jószolgálati tevékenység és önzetlen áldozatvállalás, így relatív árbevétel csökkenést és jövedelem-kiesést szenvednek el a termelők.
A gabonánkra is igaznak tűnik tehát annak a sztereotípiának az igazságtartalma, hogy nem mi eladunk, hanem tőlünk vesznek.
Ha pusztán a statisztikai adatokat nézzük, és félre tesszük a latolgatás eszköztárát, akkor a táblázatbeli idősorból egyértelműen kirajzolódik, hogy az 1996-os mélyponthoz képest 15-szörös árbevétel-, és 12-szeres mennyiségi exportnövekedést értünk el a gabona exportja terén.
Az árbevétel, mennyiségi kivitelnél gyorsabb bővüléséből az is következik, hogy az utóbbi időben jobb árakon értékesítettük a terményeinket.
Hozzá kell azonban tenni, hogy a gabona világpiacán nem vagyunk és soha nem is voltunk ármeghatározó szerepben.
A magyar gabonapiaci árak, kiváltképp az exportáraink, többnyire késleltetés nélkül, vagy kis késéssel a globális trendeket követik, így a 2006-tól érzékelhető egyre jelentősebb értékesítési átlagár növekedés nem a piaci munka eredményeként, hanem a meg-megújuló gabonaár robbanás következményeként értékelhető.
Azt is mondhatnánk, hogy mi szorultunk ki az erősödő konkurenciaharc következtében a Közel-Kelet és Észak-Afrika, potenciálisan ma is létező piacairól.
A konkurensek táborát az idő közben megerősödő orosz és ukrán gabonagazdaság is gazdagította, hiszen Oroszország, a mintegy évi 100 millió tonnás gabonaterméséből 20-30 millió tonnát rendszeresen az észak-afrikai országok piacain értékesíti.
De versenyképesebb árakon ide szállít a szintén gabonatöbbletes, évi 53 millió tonnás termelés mellett 27 millió tonna árualappal kereskedő Ukrajna és a 22-23 millió tonnás gabonatermelés mellett 15 millió tonna export árualappal rendelkező Kazahsztán is.
Versenyhátrányuk ezen keleti országokkal szemben az arab országokban egyértelmű, ezért sem Egyiptom, sem Észak-Afrika más, gabonadeficittel küzdő országa nem lehet potenciális célpiacunk a jelenlegi szállítási költségek szintjén.
A gabona termékkörből leválogatva a külkereskedelmi statisztikában külön csoportosításban is szereplő búza, árpa, rozs termékeket, a külpiac alakulásának jellemzőiről a következőket mondhatjuk.
Kalászos gabona kivitelünk időbeli alakulása
Gabonaexportunk kukoricán kívüli legjelentősebb tételét az élelmezési búza adja.
Lényegesen kisebb jelentőségű az árpa exportja, és eltörpül e két kalászos gabona mellett a rozs kivitele.
A külkereskedelmi statisztika az egyéb kalászos gabonák kivitelét nem bontja külön, így az alábbiakban a búza, árpa és a rozs gabonaexporton belüli és exportpiaci helyzetének alakulásával ismerkedünk.
Kalászos gabona kiviteli értékének alakulása a gabonaexporton belül (millió euróban)
|
Forrás: KSH, 2013
Gabona exportunkon belül a búza, árpa, rozs részaránya 1996 óta hullámzóan alakult, de tendenciájában csökkenő mértéket követett.
A búza gabonakivitelben játszott szerepe az 1996 évi 43,5%-ról 2012-re 22%-ra csökkent.
Jóllehet eközben az exportált mennyiség az 1996. évi mintegy 300 ezer tonnáról 1,5 millió tonnára nőtt, azaz megötszöröződött. Az elmúlt bő másfél évtizedben volt azonban néhány kiugróan nagy, 2 millió tonnát közelítő, vagy azt meghaladó búzaexportunk is.
Ilyen évnek bizonyult 2005, 2006, 2008, 2009 és 2010. Kiemelésre érdemes, hogy a 2006-os búzaexport meghaladta a 2,4 millió tonnát.
Búzakivitelünk fő piacát az elmúlt bő másfél évtizedben egyre inkább az Unió vette át, jóllehet a 90-es évtized második felében még alig 40%-os piaci részarányt képviselt a Közösség.
A három kalászos gabona piaci részarány változásai a következő viszonyszámokkal jellemezhető:
Európai Uniós piacok szerepének alakulása a búza, az árpa és a rozs exportja esetében (%-ban)
|
A búzaexport EU piaci részarányában erőteljes erősödés zajlott le az elmúlt mintegy másfél évtizedben.
Ezzel szemben az árpaexportunk zöme eleve az unió kemény magjának számító országok belső piacára került, jóllehet a 2000-es évek elején némiképp gyengült e tekintetben az EU piacok szerepe.
A 2012-es árpaexport is kilóg a hosszú távú piaci orientációt képező trendekből.
A rozs esetében is erős uniós piaci orientáció figyelhető meg.
A nagyságrend azonban töredéke a búza és az árpa exportjából származó árbevételnek.
Míg búzából 1,5-2 millió tonnás exportot bonyolítottunk a 2000-es évek végére, addig árpából csak 550 ezer tonnáig futott fel a kivitelünk.
A rozs kivitelében az 5 ezer tonnás külpiaci értékesítés az évtized végére 13,6 ezer tonnára is felment.
Exportmennyiségek a gabonaexport fényében
Gabonakivitelünk nem csak értékben, hanem mennyiségben is bővült az elmúlt másfél évtizedben, a csökkenő állatállomány redukálódó takarmányszükségletével párhuzamosan látványos növekedésnek indult.
Exportmennyiségek alakulása 1996 és 2012 között (ezer tonnában)
|
Forrás: KSH
Gabonaexportunk látványos értékbeli bővülése mögött tehát nem pusztán a gabonaár robbanások sorozatának árnövelő hatása, hanem az exportmennyiségek növekedési is meghúzódik.
Ebben az összefüggésben a gabonaexport 1996-tól mért 12-szeres bővülésén belül a búzakivitelünk 5-szörösére, az árpaexportunk 7-szeresére, a rozs kivitelünk pedig háromszorosára nőtt.
Főbb felvevő piacaink
Exportpiacainkról 17 év viszonylatában nehéz röviden írni.
Kiválasztva a legutóbbi teljes évet a búzaexport fő felvevő piacairól elmondható, hogy a mintegy másfél millió tonnás búzaexportunk legjelentősebb célpiacai között a 2012-es statisztikai adatok szerint a tradicionális vásárlóink növelték a magyarországi búzavásárlásukat.
Az EU-15-ök piacaira került 835,5 ezer tonna búza legjelentősebb vásárlójának, 16%-os piacbővülés mellett, 414 ezer tonnás importjával Olaszország bizonyult.
Németországba 122-, Görögországba 50 ezer tonna búza ment 2012-ben.
Az EU-12-ek piacaira került 456 ezer tonna búzából Románia 158,6-, Szlovákia 113,7-, Szlovénia 68,2-, és Lengyelország 46 ezer tonnát vásárolt.
Az Európai Unión kívüli európai piacok közül Bosznia-Hercegovinába 215 ezer tonna búza került értékesítésre, Makedóniába pedig a 2011-es 3 ezer tonnával szemben ötszörös mennyiség, azaz 15 ezer tonna.
Svájc 3 ezer tonnás búzavásárlásával zárja a sort.
Árpaexportunk alakulásában kitüntetett szerepe leginkább Romániának, Ausztriának és Olaszországnak van.
A román piacra 89-, az osztrák piacra 86-, az olaszokhoz pedig 65 ezer tonna árpát szállítottunk.
Jelentős felvevő piacnak számít még 32 ezer tonnás vásárlásával Szlovákia, 12 ezer tonnás vásárlásával Szlovénia és 10 ezer tonnával Horvátország. Szerbiába 6,5-, Boszniába pedig 5 ezer tonna árpát szállítottunk.
Rozsexportunkból (13,6 ezer tonna) Ausztria 5,2, Szlovénia 2,3-, Szlovákia 1,5-, Horvátország 1,4 ezer tonnával részesedett.
Németországba 740-, Szerbiába mintegy 600-, Olaszországba pedig közel 500 tonna magyar termesztésű rozs került.
Gabonapiaci sajátosságok
Magyarországon ma mintegy 140 ezer gazdaság termelési szerkezetét uralja, vagy meghatározó módon befolyásolja a gabonatermesztés.
A magyar vidék egyik, ha nem a leglényegesebb eleméről, gazdaságmegtartó tényezőjéről van tehát szó!
Az sem kérdéses, hogy legalább ugyanennyi család egzisztenciája függ ezen ágazatoktól.
Éppen ezért nem lényegtelen kérdés, hogy a magyar gabona értékesítése jórészt a termelőktől független kereskedők és kereskedőházak kezében van.
A gabonakereskedelemmel foglalkozó interkontinentális vállalatok, multinacionális érdekeltségek kezelik ma a magyar gabona felesleg mintegy kétharmadát.
A magyar gabona ágazat soha nem volt ennyire kitett a nemzetközi piacoknak, mint manapság.
A „short”-olások révén a spekulációs pénzek profitot realizálhatnak világméretekben azzal, hogy áremelkedésre vagy éppen árcsökkenésre spekulálnak.
Ennek köszönhető a gabonaárak nagymértékű, mesterséges ingadozása, hiszen az áresések és hirtelen áremelkedések nem természeti katasztrófákhoz kötődnek, hanem befektetői érdekekhez.
A világméretű pénzügyi válság drágává és olykor elérhetetlenné teszi a külső források bevonását ezekben az ágazatokban.
Az értékesítés bizonytalansága miatt a bankok magasabb költséggel és nagy vagyoni fedezet mellett nyújtanak csak hitelt.
Lényeges kérdés tehát a bizalom erősítése ebben az ágazatban is, ami a mainál lényegesen nagyobb szervezettség révén érhető el.
A fejlődésben előttünk járó nyugati országok, többek között a franciák, dánok agrártermelői már régen felismerték ezt a triviális összefüggést, ezért jó példával szolgálhatnak a szövetkezés, termelői összefogás intézményi hátterének kiépítésében.
A magyar agrárgazdaság fundamentumáról van szó, ezért nem mindegy, hogy a kereskedelemben lecsapódó haszon a termelőknél, vagy a kereskedőknél jelentkezik.
A termelés vészesen alacsony jövedelemtartalmát a közös értékesítés megszervezésével, netalántán a közös beszerzés organizálásával is javítani lehetne.
Elodázhatatlan feladat a termelői összefogás magasabb szintre emelése.
Némiképp más jellegű kérdés, de az előbbi gondolatsorhoz kapcsolódó üzemszervezési alapelem a szállítási költség.
Ha közvetlen kapcsolatú tengeri kikötőkben nem is gondolkodhatunk, kézen fekvő lenne a folyami útvonal éven belüli kihasználtságának a javítása.
Az EU strukturális Alapjainak bevonásával korszerűsíthetnénk a dunai kikötőinket, fejleszthetnénk az ún. trimodális csomópontokat, programba vehetnénk a folyami hajózást és áruszállítást olcsóbbá, gyorsabbá tevő technikai megoldások kiépítését és a vasúti, közúti csatlakozás lehetőségeinek a megteremtését, röviden a logisztikai rendszereinkben lévő elmaradottság és összefésületlenség mérséklését.
Nem a tábla szélén vagyunk ugyanis versenyhátrányban, hanem az ún. „post harvest” technológiák és a logisztikai rendszerek szintjén.
Ez a magyarázata annak, hogy a magyar gabona külpiacra juttatása 30 euró/tonnát meghaladó többletköltséget feltételez, így csak magas világpiaci árak mellett rentábilis a magyar gabona.
Márpedig, ha az éves gabonatermésünk mintegy 40%-a nagy rendszerességgel külpiacokon talál vevőre, akkor erre a költségtényezőre is indokolt lenne energiát fordítani, és fejlesztési forrásokat koncentrálni.
![a_tritikale_elelmezesi_hasznositasara_indult_kutatasi_program_szegeden_00[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/08/a_tritikale_elelmezesi_hasznositasara_indult_kutatasi_program_szegeden_001-375x282.jpg)
![apples-1004886_960_720[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/08/apples-1004886_960_7201-375x250.jpg)
