Tovább emelkedik a termőföld ára -befektetési szemmel néztünk körbe

Milyen arányban vásárolnak kizárólag befektetési céllal termőföldet Magyarországon?

Az, hogy milyen arányban történik mindez kizárólag befektetési céllal, globálisan csak megbecsülni tudjuk, jelenleg hozzávetőleg 50-50% mértéket becsülünk (fele arányban agrárszakmai, fele arányban befektetési célú adás-vételek). Cégünknél inkább a befektetési célú vételek tekinthetők jellemzőnek, talán azért is, mert a segítségünkkel vásárolt termőföldek mezőgazdasági haszonbérletének menedzsmentjét (bérlő keresés, kiválasztás, agrár-ellenőrzés stb.) is vállaljuk, ami nélkül egy földtulajdonosnak szükségszerűen szakmai ismeretekkel és lehetőségekkel kellene rendelkeznie.

A termőföld árát mindig egyedileg kell értékelni, az országrész, a művelési ág és az aranykoron függvényében (ha csak a legfontosabbakat említem). Ha mégis közös nevezőre hoznánk az alapadatokat, az ország melyik területén a legkeresettebb a termőföld a befektetőknek, ill. a valódi termelőknek?

Gazdálkodók esetén ezzel szemben, a lehetőség szerinti azonnali saját használatba vétel (ne legyen hosszú távú haszonbérlettel lekötött a terület), illetve a már saját gazdálkodásban lévő területekhez való közelség (egységes művelés lehetősége) a fontosabb szempont. Ez „erős” területfüggést jelent, de ennek helye attól függ, hogy az adott szakmai befektető hol gazdálkodik már bérelt vagy saját tulajdonú területeken, így általánosságban az ország egy adott területe nem jelölhető meg.

A további emelkedés, illetve a nyugat-európai árakhoz való felzárkózás várható. Ennek „motorja” nem elsősorban a moratórium lejárta, hiszen az elmúlt időszak dinamikus áremelkedése mögött sem a külföldiek, hanem a belső kereslet növekedése állt. Jól bizonyítja ezt az is, hogy a moratórium eredeti (2011-es) lejárta előtt sem „ugrottak meg” az árak, mint ahogy annak elmaradása (a moratórium meghosszabbítása) hírére sem „estek vissza”.

Milyen arányú és sikerű az osztatlan közös földtulajdonok értékesítése. Tapasztalatok alapján, mikorra futhat ki ez a tulajdonviszony hazánkban?

Az osztatlan közös tulajdonokkal kapcsolatosan a legnagyobb probléma, hogy egy adott tulajdonos kis – osztatlan közös – tulajdona, gyakorlatilag piacképtelen. A teljes terület (vagy annak nagy részének) értékesítése, megvásárlása pedig hatalmas feladat, hiszen több tucat, vagy akár száz tulajdonossal kell a vevőnek egyenként megállapodni, akik nagyon sok esetben – az öröklések miatt – nem is helyben, hanem az ország vagy akár a világ legkülönbözőbb részein élnek.

A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) már több ezer hektár bérelt földterület visszaadására és elhagyására szólított fel nagyvállalatokat. Az agrárpolitikai intézkedések hosszú távú célja a családi gazdaságok, különös tekintettel az állattenyésztést vállaló gazdaságok helyzetbehozása. Ez generál-e változást a földpiacon most ill. a közeljövőben?

Jelentős változást a földpiacon ez két estben okozhat. Az egyik, ha az állam forrásokat (például kedvezményes hiteleket stb.) biztosít a preferálni kívánt rétegnek, és ekkor ez tőkeerős vevőként jelenhet meg a földpiacon. Ez a jelenlegi piaci folyamatokkal szinkronban lenne, az árak emelkedése és a birtokkoncentráció folytatódhatna, csak a preferált réteg kapna – a plusz forrásoknak megfelelően – „nagyobb hangsúlyt”.

A másik, ha az állam – megfelelő források nélkül – pusztán jogi eszközökkel próbálja a családi gazdaságokat preferálni, helyben lakáshoz, egyéb olyan feltételekhez kötve a földszerzést, ami számukra kedvező. Ez negatív hatással lehet a földpiacra, hiszen olyan módon limitálja a piacot, hogy ezzel párhuzamosan a megmaradó szegmensben nem teremt fizetőképes keresletet. Ez nem tekinthető megfelelő megoldásnak, hiszen „konzerválná” a piacot és az árakat (amiknek nem megfelelő szintje a moratórium meghosszabbításának egyik legfőbb indoka volt), másrészt előtérbe helyezné 20-30 ezer ember érdekeit (családi gazdaságok) kétmillió ember (földtulajdonosok) érdekeivel szemben.

Ez alapvetően agrárszakmai kérdés, nincs kellő rálátásunk a piacra, annál is inkább, mivel a gazdálkodó nem csak az általunk menedzselt területeket bérli, hanem egyéb tulajdonosoktól is, és ezen területek „összességén” gazdálkodik.

 

A termőföld – mint egyre keresettebb erőforrás

 

Az utóbbi 30 évben világszerte csökkent az egy főre jutó szántóföldek területe a gyors népességnövekedés következtében. Ázsiában az egy főre jutó termőföld nagysága csupán fele a világátlagnak, de ez is csökken. Észak- és Közép-Amerikában valamint a volt Szovjetunió országaiban nagyobb az egy főre jutó szántóföldek mennyisége, mint a világ más területein.

 

Ország

1 főre jutó termőföld (ha/fő/év)

Málta

0,03

Belgium

0,13

Hollandia

0,13

Ciprus

0,14

Németország

0,20

Olaszország

0,23

Szlovénia

0,25

Egyesült Királyság

0,27

Luxemburg

0,28

Svédország

0,35

Görögország

0,36

Portugália

0,36

Szlovákia

0,36

Ausztria

0,39

Csehország

0,42

Lengyelország

0,42

Finnország

0,44

Dánia

0,49

Franciaország

0,51

Spanyolország

0,56

Észtország

0,57

Magyarország

0,57

Románia

0,64

Bulgária

0,67

Litvánia

0,79

Lettország

0,81

Írország

1,04