A zöldtrágya szűkebb meghatározás szerint egy olyan friss bimbós vagy virágzó növényi kultúra, amely a talajba beleforgatva növeli annak termékenységét és javítja minőségét.
Több ettől eltérő technológia is említésre kerül cikkemben, mint pl. a mulcs technika, a köztes vagy kettős kultúrák, illetve a már elfagyott növények beforgatása.
Ezért úgy határoznám meg, hogy olyan növényi kultúrákról vagy más kultúrákat kiegészítő társkultúrákról írok, melyek különböző módokon a talaj és a többi kultúra fertilizálásában, valamint a talaj egészségesen tartásában játszanak nagy szerepet.
Ennek ellenére – az egyszerűség kedvéért – gyakran a zöldtrágya megnevezést használom.
A zöldtrágyák használatára buzdít a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat, amely szerint ötévente mindenképp szükséges lenne zöldtrágyát vagy pillangós kultúrát illeszteni a vetésforgóba.
Mivel a magyar állatállomány igen alacsony számú, sajnos a keletkező szerves trágyával nem tudjuk megoldani az összes talaj csökkenő szervesanyag problémáját.
A zöldtrágya javító hatásairól minden szakmai fórum nagyon pozitívan nyilatkozik, elterjedése azonban nagyon alacsony szinten áll, igazából a zöldtrágyázó gazdaságok nagy része is csak a támogatási rendszer kényszerítő hatásának köszönhetően vet néhány évente mustárt.
Sok termelő rendelkezik már rossz tapasztalatokkal a zöldtrágyázáshoz kapcsolódóan, és csak amolyan EU diktálta úri huncutságnak tartja az egészet.
Mi tehát az igazság ebben a témában? Hozhatnak-e reális hasznot ezek a növényi kultúrák?
Természetesen a műtrágyahasználat nagymértékű elterjedése előtt a gazdálkodókat sem a keletkező szerves trágya ésszerű felhasználásáról, sem a zöldtrágyakultúrák hasznáról nem kellett meggyőzni.
Jó ideig a műtrágyákat kizárólag abban az esetben, és olyan adagokkal használták, ami csak kiegészítette a különböző formájú szervesanyag bevitelt.
Az ipari mezőgazdaság elterjedésével azonban már a nagy adagokban kijuttatott műtrágya lett a tápanyagellátás alapja.
A nagy mennyiségű műtrágya és herbicid használat valamint a sokszor megalapozatlanul durva talajmunkák talajölő hatásáról már sokan írtak.
A fejlett mezőgazdaságú országokban sok kutató és termelő reagált érzékenyen a talajpusztulás okozta gazdasági problémákra is.
Nyugat-Európában és Amerikában már jó ideje (újra) napirendre került ez a kérdéskör, keresik a megoldást az intenzív termelés fenntartására úgy, hogy az elmúlt évtized hibáit kijavítsák.
Ebben nagy segítséget nyújt számukra mindaz a hatalmas tudás, amelyet az elmúlt évtizedekben a mind intenzívebben termelő nyugat-európai és észak-amerikai biogazdálkodók, és az őket segítő mezőgazdasági kutatóintézetek gyűjtöttek össze.
Ugyan az utóbbi évek magyar mezőgazdasági kutatásaiban kis szerepet kaptak az olyan alternatív témák, mint a zöldtrágyanövények gazdasági haszna, de mégis van, amire büszkék lehetünk, és amiből tanulhatunk ebben a témában.
Westsik Wilmos 1929-ben állította be Nyíregyháza külterületén Európa második legrégebbi tartamkísérletét annak meghatározására, hogy különböző tápanyag ellátási módszerek mennyire alkalmasak a rozs-rozs-burgonya vetésforgó tápanyagigényének kielégítésére egy nagyon szegény, savanyú homokos talajon.
A 15 db 3 részre osztott kísérleti parcellán – a sima műtrágyás modalitáson kívül – vizsgálhatjuk a parlagoltatás, a szerves trágya, az erjesztett szalmás trágya, valamint a csillagfürt zöldtrágya és a zabosbükköny takarmánykeverék hatását.
Ezen a kedvezőtlen adottságú, savanyú futóhomokos területen 84 év tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy a zöldtrágyás vetésforgó megállta a helyét.
Az utóbbi évek eredményei alapján közvetlen a szerves trágyás kísérleti beállítás eredményeit követi a 4 éves vetésforgóé, ahol a csillagfürt kétszer, mint takarmánynövény, és mint gabonát követő zöldtrágya is szerepel a rotációban.
Westsik maga nagyon hitt a zöldtrágyanövények talajjavító és tápanyagellátást segítő hatásában, véleménye szerint műtrágyával ellátott zöldtrágyával kiváltható a szerves trágya is.
Milyen hatást érhetünk el egy jól sikerült takarónövény kultúrával?
Talajfedés
A zöldtrágya kultúrák gyorsan fedik a talajt, a nagy mennyiségű csapadék eróziós hatása ellen védelmet nyújtanak.
Ezen kívül egy gyorsan fejlődő erős növekedésű kultúra jó gyomelnyomó hatással is bír.
A biztos növekedés és talajfedés érdekében mindenképpen érdemes nem egy növényben, hanem talajtakaró növénykeverékben gondolkodni.
Fontos azonban, hogy a kultúra fejlődését figyelemmel kövessük, mert egy rossz évben ősszel korán magszárba szökő kultúrával – ha nem avatkozunk be idejében – gyomosodási gondjainkat szaporítjuk.
A tápanyagok kimosódásának megakadályozása
Az EU nitrát direktívájának megfelelően több ország cselekvési tervének része az érintett területeken kötelezően alkalmazott, speciálisan erre a célra vetett talajtakaró kultúra használata.
A nitrátok megfogására, a következő kultúra számára való megőrzésére kiválóan alkalmasak a keresztesvirágúak, a gyorsabb növekedésű fűfélék, a facélia, a pohánka és a napraforgó.
A szervesanyag-tartalom pótlása
Az állattenyésztés visszaszorulásával talajaink sok esetben a szerves anyag vesztés és a talajélet pusztulásának útjára tértek.
Egy jó összetételű zöldtrágya nagy mennyiségű szerves anyagot képes a talaj számára juttatni.
Ha a szervesanyag-tartalom növelése a cél, a fajok kiválasztásánál törekedni kell egy kicsit magasabb C/N arány, illetve a kedvező cellulóz tartalom beállítására.
Erre alkalmas a fűféléket is tartalmazó keverékek használata.
A szervesanyag növekedésnek önmagában is nagy hatása van, pl. a ritkább térállású növények esetében, ahol létfontosságú lehet a nagyobb szervesanyag-tartalomnak köszönhető vízmegtartó képesség.
A talaj vízháztartása hosszabb távon mindenképpen jobb lesz, még ha rövidtávon érzékelhető is esetleg a zöldtrágya szárító hatása.
A nagyobb szervesanyag- tartalom a talaj könnyebb megművelhetőségével is társul, de ez a javulás is csak a zöldtömeg lebomlása után érvényesül, a túl nagy tömegű növényzet bedolgozása sokszor nem egyszerű.
Egy megfelelő összetételű, cellulózt, növényi cukrokat és nitrogént is tartalmazó zöldtrágya erősen serkenti ezen kívül a talajéletet is, ha a talaj felső 15-20 cm-es, aerob részébe forgatjuk be, illetve a mulcs technikát követve a talaj felszínén hagyjuk az elhalt növényzetet.
Érdemes a talajélet serkentő hatást megerősíteni komplex, gombákat és baktériumokat is tartalmazó komposzttrágyával.
A pozitív hatású kezelések rendszeres alkalmazásával talajunkat újra az épülés útjára állíthatjuk.
A pozitív hatást viszont leronthatja a növényi maradványok túl mélyre történő leforgatása.
Nitrogén megkötés
A zöldtrágya növények fiatal korukban 1 tonna szárazanyagra vonatkoztatva 10-30 egység N-t tartalmaznak.
Közülük a pillangósokra jellemző természetesen a nagyobb, 20-30 egységnyi, közepes a keresztesek, és alacsonyabb a fűfélék nitrogéntartalma.
Ennek a nitrogéntartalomnak a következő kultúra részére történő átadása nem egyértelmű.
Míg például egy takarmányborsó kultúra átadja a nitrogén nagy részét, a magasabb, 25-öt meghaladó C/N arányú növények lebontása nitrogént igényel, így például egy virágzó mustár beforgatása után a következő kultúra nitrogénhiányban szenvedhet.
Az őszi borsó által megtermelt kb. 100 egységnyi nitrogén optimális módon történő átadásához szükséges a nagy mennyiségű, leveles stádiumban lévő borsó szárzúzása, majd betárcsázása illetve nagyon sekélyen történő beszántása is.
Talajszerkezet javító hatás
Érdemes mindenképpen többféle gyökértípusú növény keverékének használatában gondolkodni.
A fűfélék bojtos gyökérzete átszövi a földet, egyes keresztesvirágúak, mint a takarmány-vagy a kínai retek pedig erőteljes karós gyökerükkel lazítják.
Talajfertőtlenítés
A kártevők visszaszorításának egyik egyszerű módja a kevés fajból álló vetésforgó felhígítása más jellegű növényekkel, melyek nem viselkednek gazdanövényként az adott kórokozó számára.
Erős fertőzés, pl. tors gomba, fuzárium vagy fonálféreg esetén érdemes lehet a keresztes virágúak glükózinolát (GLS) tartalmából eredő fertőtlenítő hatását felhasználni, lehetőség szerint erre a célra nemesített magas GLS tartalmú fajták keverékével.
Az erős fertőtlenítő hatásnak azonban megvan a hátránya is.
Tudnunk kell, hogy ebben az esetben nem csak a káros növényi flóra-fauna pusztul, hanem a hasznos is.
Mivel a talajnak jóval nehezebb az életet visszaadni, mint pl. a növényeket ellátni tápanyaggal, ezért biofumigációs hatású növényi kultúrát nem érdemes megelőző kezelésként használni, már csak azért sem, mert egy visszaszorított gombaflórájú talajban a káros gombák térnyerésének nagyobb az esélye.
A zöldtrágya kultúrákban használatos növények
Valójában igen sokféle növényt használhatunk zöldtrágya vagy takarókultúra növénynek, melyek megfelelnek az általánosan elvárt javító hatásnak, viszont általában érdemes pillangóst is tartalmazó keveréket vetni.
Fű és gabona félék: a keverékekben, mint támasztó, takarónövények és mint fontos cellulózforrás szerepelnek.
Talajszerkezet javító és nitrátmegkötő hatásuk jelentős.
Pillangósok: a herefélék nagy mennyiségű nitrogént képesek megkötni.
Használatukat gátolja lassú kezdeti fejlődésük, ezért érdemes őket minél hamarabb, pl. gabona állományra rávetni.
A fehér és vörös here évelő, könnyen kihajtanak újra, bedolgozásuknál szükséges lehet szántani.
Az alexandriai here és a perzsa here viszont elfagynak, jó mulcs alkotók.
A takarmányborsó és a lóbab nagyon értékes eleme a zöldtrágya keverékeknek.
Nagy mennyiségű nitrogént képesek megkötni, amelyet aztán jó hatásfokkal adnak át a következő kultúrának.
Fonálféreg fertőzöttség esetén nem ajánlott használatuk cukorrépás, burgonyás, repcés, illetve napraforgós vetésforgóban.
A tavaszi takarmányborsó és lóbab télen biztonsággal elfagy, hengerezéssel jó mulcs réteg készíthető belőle.
A takarmánylencse rövidebb vegetációs idejű, ezért később vethető, elfagyó kultúra.
A fagyérzékeny bükkönyféléket érdemes tavaszi gabonákkal ősszel együtt vetni.
A csillagfürt inkább a homoktalajok kedvelt, kezdetben lassú növekedésű pillangós növénye.
Keresztesvirágúak: augusztus végéig biztonsággal vethető növények.
Megfelelő talaj nitrogéntartalomnál hatalmas zöldtömeget képesek fejleszteni.
Nem használhatóak, ha a vetésforgó rövid és tartalmaz már keresztes növényt.
Talaj egészségügyi problémáknál (káros gombák, fonalféreg) jelentőségük óriási (mustár, rukkola és takarmánykáposzta fajták főként), viszont az egészséges talajflórát és a mikorrhiza gombákat is ölik, így a következő kultúrát sokszor visszafogják.
Bedolgozásuknál tárcsát vagy a fagy hatását hengerezéssel kombinálva érdemes használni.
A takarmányretek erős karó gyökerénél fogva nagyon jól lazítja a talajt.
A napraforgó nagy termésmennyiséget és így szerves anyagot szolgáltató, gyors növekedésű növény.
Nem szabad hagyni elöregedni, bimbós állapotban érdemes beforgatni, mert különben lebomlása nagyon sok tápanyagot von el a következő kultúrától.
Pohánka: a szegény talajok kiváló zöldtrágyanövénye.
Vetése rövid nappalos jellege miatt legkésőbb augusztus elején lehetséges.
Fagyérzékeny, bedolgozása tárcsával vagy szárzúzás után tárcsával lehetséges, illetve a fagy hatását kihasználva jó mulcs kultúra.
A facélia nem érzékeny a nappalok rövidülésére, a keverékek igazi jolly jokere.
A nitrátokat jól megköti, talajfertőtlenítő hatással is bír.
Sokféle növény közül válogathatunk tehát keverékünk elkészítésekor, de a kiválasztásnál figyelembe kell vennünk a vetésforgón kívül talajállapotunkat.
Az esetleges növényi betegségeket, a lehetséges vetési időt, a rendelkezésre álló gépparkot és a célra szánt pénzügyi keretet is.
Következő cikkünkben a helyes döntési folyamatot követhetjük végig, külön kitérve a vetéskor és bedolgozáskor felmerülő technikai buktatókra és azok elkerülésének lehetőségeire.
