Csípi az állatvédők szemét a mostani baromfitartás, mi lesz?

Nemcsak a ketreces tartás, de a sűrűn tartott brojlerek is bosszantják az állatvédőket és sok fogyasztót is. Utóbbiak viszont ugyanilyen hévvel követelik a megfizethető tojást és baromfihúst. A válságban már ársapkáznunk kellett ezeket, de mi lesz, ha alternatívája sem lesz a kisebb költséggel és ökológiai lábnyommal előállított termékeknek? És mit gondolnak erről maguk a termelők?

Egyre nagyobb üzemek

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, azaz az EFSA ajánlásai arra, hogy miként kell tartani a haszonállatokat, nagy visszhangot keltettek februárban. Nem kevesebbről van szó, mint a ketreces tartás teljes megszüntetéséről és a brojlerállomány sűrűségének negyedére csökkentéséről. Az előbbi egy teljes technológiai és filozófiai váltást követel a csibeneveléstől kezdve a vágóhídig, míg az utóbbi a termelékenységben okoz drasztikus csökkenést. A legutolsó uniós irányváltás határideje 2012-ben járt le a tyúktartásban, ekkor a tömeges technológiacsere egy évre visszafogta az európai termelést, és mintegy 25 százalékkal megemelte a tojásárakat. A támogatások ellenére nem minden termelő volt képes az átállásra, így erős koncentráció zajlott le.

Az állatjóléti előírások folyamatos szigorodása hasonlóan szelektálja a brojlertartókat is. Paradox módon minél inkább a tanyasi tartásmód a fogyasztók vágyálma, annál nagyobb méretűek azok a vállalkozások, amelyek képesek gazdaságosan kiszolgálni ezt a tömegigényt. A hangsúly a tömegigényen van. Amíg ugyanis a bio, a mélyalom vagy a szabadtartás kategóriában csak egy kis vásárlóréteg keresi a neki címzett terméket, addig a termelő telephelye tényleg lehet „kis cuki”, ahonnan a „fancy” termék a tudatos és tehetős fogyasztó asztalára érkezik. Ebben a felállásban a fogyasztó és a termelő is nyer. Ha azonban nincs más tojás a piacon, csak a boldog tyúké, és a brojlercsirke is szálkásan izmolt, akkor tömegtermelésről beszélünk, ami a kispénzű nyugdíjasnak is elő kell, hogy teremtse a farhátat. Ergo minden termelőnek úgy kell egy sokkal költségesebb tartásmódra váltania, hogy kevesebb bevételt remélhet érte, mint azok, akik eddig ezekben a prémiumkategóriákban réspiacra értékesítettek. Ez bizony mindenkinek ráfizetés lesz, és nagyon erős üzemkoncentrációval jár.

A tojások ára

Az EFSA szerint a 2012-ben beállított, feljavított ketreceket ki kell dobni. Helyette egy másik tartásmódot – madárházat, szabadtartást, mélyalmot, biót – kell választania a termelőnek. A csőrkurtítás helyett tompa csőrű madarak tenyésztését vagy csőrkoptatók használatát javasolják a csipkedés mérséklésére. Úgy látják, a tojótyúkok jólétéről a leghitelesebb információt a vágóhídi adatok adhatják: a hiányos tollazat, sebek a testen, csonttörések stb. Egyelőre a mérési módszerek közül csak néhány van validálva, így nem lehet szabványosítani az elvárásokat a beszállítókkal szemben, ami megnehezíti a testek automatizált szkennelését és értékelését. A Bizottság jogalkotási javaslata 2023 második felében várható.

Mindeközben háború és válság van. Az EU Bizottság április eleji adatai alapján egyetlen év leforgása alatt 48%-kal drágult a tojás az unióban. (Itt a legmagasabbak a termelési költségek az egész világon.) 2022-ben minden egyes hónapban kevesebb tyúkot telepítettek a termelők, mint a megelőző évben. Az uniós kivitel 341 ezer tonnát tett ki, 7 százalékkal csökkent 2021-hez képest. Beszédes ugyanakkor, hogy a közösség tojásimportja egyetlen év alatt 36%-kal nőtt, Ukrajnából több mint a háromszorosára ugrott a behozatal (26 ezer tonna), köszönhetően a vámmentességnek. Keleti szomszédunkban a tojástermelés költsége 2017-ben 27%-kal volt alacsonyabb az uniósnál. A válság jellegzetes hatással van az egyes tartásmódokból kikerülő tojások árára is. A ketreces tartásból származó tojások és a szabadtartásos, illetve biotojások ára között békeidőben két-háromszoros a különbség, válság idején azonban csak az olcsóbb kategóriák tudtak árat emelni, a drágák alig.

Ma a bió tartásmódból származó portéka „csak” 70%-kal drágább, mint a ketreces, míg korábban két és félszeres volt az árkülönbség. A szabadtartásos és madárházas tartásmódból származó tojásokért 10 éve még 25%-kal többet lehetett elkérni, miközben a termelői költségek 20%-kal voltak magasabbak a régi és 12%-kal az új típusú (2012-ben bevezetett) ketreces tartásmódhoz képest. Mostanra a 15%-os árelőny vált tipikussá, de a válság ezt is 8%-ra apasztotta (lásd grafikon).

Másrészt arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a 2017-es madárinfluenza-járvány is nagyobb hatással volt a tojás termelői árára, mint a 2012-es ketreccsere (lásd grafikon). Ha sorrendbe kell állítanunk a tojásdrágító tényezőket, akkor messze az első helyen áll a gazdasági válság, a második a teljes régiót, de hazánkat különösen érintő madárinfluenza, és csak a harmadik a sorban a kötelező technológiaváltás.

Az átállás ára

A legutóbbi ketreccserekor 750 cm² férőhelyet kellett garantálni egy tojótyúk számára, valamint ülőrudat, tojófészket és kapirgálót kellett biztosítani. A tartás egyéb körülményeit önálló vállalásokkal lehetett még állatbarátabbá tenni (állatsűrűség, takarmány- és vízminőség, mikroklíma, állatmozgatás stb.), ezekért nemzeti hatáskörben állatjóléti extratámogatást lehetett elnyerni, amire minden gazdaság törekedett is. Tavaly ősz óta a Vidékfejlesztési Programon belül is lehet pályázni az állatsűrűség, a jó minőségű takarmány és itatóvíz biztosítására, illetve a mechanikai sérülések elkerülésére. A kiírás az egész baromfiágazatra tartalmaz önkéntesen vállalható előírásokat.

Mindezeken túl a termelő saját de minimis-kerete terhére is tehet állatjóléti vállalásokat. Az előíráshalmazok együttesen a tartástechnológia összes elemére kiterjedek a levegő károsgáz-koncentrációjától kezdve az etetőhosszon át az alomanyagig. Az újabb tartásmódváltás az előzetes kalkulációk szerint 180 millió madarat érinthet az EU-ban, ezek elhelyezése az új szabályok szerint mintegy 20%-kal nagyobb teret igényelne a jelenleginél, és a szabad mozgás miatt mintegy 6-8 százalékkal nagyobb takarmányfelhasználással járna. Az átállás teljes költsége Magyarországon – jérceneveléstől a tojástermelésig – a becslések szerint 28,5 milliárd forintot vinne el (385 forintos euróárfolyam mellett). Vagyis rengeteg pénzt igényel a termelőktől és az adófizetőktől is. Az átállás ellen érvelnek azok a tanulmányok, amelyek szerint mélyalmos rendszerben ötször szennyezettebb tojást hagynak hátra a tyúkok, mint ketrecben, nagyobb a tojástörés valószínűsége is, miközben hétszer magasabb ammóniakoncentrációjú levegőt szívnak be, és kétszer nagyobb elhullási arányt produkálnak a madarak.

Mások szerint ezek a számok az új technológiák elterjedésének hajnalán voltak jellemzőek, ma már nincsenek nagy szalmonellabotrányok, és arról sem hallani, hogy a nyugati termelők belerokkannának az alternatív tartásmódok költségeibe. Mielőtt a Nyugatot egységesen kezelnénk, vessünk egy pillantást a mellékelt táblázatra. Azt látjuk, hogy az EU négy legnagyobb tojótyúktartója fej fej mellett: Németország, Lengyelország, Franciaország és Spanyolország. Egyenként 12–15%-ban részesednek az unió teljes tojótyúkállományából. Ketten közülük 70%-ot meghaladó mértékben ketrecben tartják a madarakat (a lengyelek és a spanyolok), de a harmadik államban, Franciaországban is az állomány több mint fele itt található. Csak a németek mondhatják el magukról, hogy szinte felszámolták ezt a tartásmódot, és jobbára volierben tartják a tyúkokat. Sajnos az olyan civil szervezetek, mint az End the cage age vagy a Négy Mancs sokkal nagyobb hatással vannak a germán néplélekre, mint a lakosság pár százalékát kitevő tojástermelők, plusz Németország gazdasági súlyánál fogva hatékonyan érvényesít mindenki más számára kötelező, új irányvonalakat.

Következő lépés: szexálás tojásban

Hozzá kell tenni, hogy Németországban már most sokkal „durvább” előírások vannak érvényben, mint amiket most kér – és ez rossz előjel. Itt 2022 óta tilos megölni a napos csibék közül a kakasokat, ehelyett a tojásban szexálásra törekszenek. Az egyik eljárás során egy lézernyaláb vesz apró mintát a 8-10 napos tojásból, amin egy hormonteszt igazolja, hogy tyúk lesz belőle. Egy másik eljárás a mintavétel után DNS-tesztet végez ugyanebben az „életkorban”. Az előbbit a REWE, az utóbbit az Aldi követeli meg a németországi tojásforgalomban. A harmadik eljárás során egy spektroszkóppal világítanak bele a tojásba, ehhez azonban akkora lyuk szükséges, hogy a vizsgálat végén le kell ragasztani a héjat. Ez viszont már a negyedik napon biztos eredményt mond. 2024-től Németországban is csak azokat az eljárásokat engedélyezik a tojásszexálásra, melyek legkésőbb a 7. napon biztos eredményt mondanak.

És itt jön be a génszerkesztés a képbe: ausztrál és izraeli kutatók egy fluoreszkáló fehérje génjét viszik be a madarak DNS-ébe, amelyik kizárólag a szexkromoszómába tud beépülni, ezután az embrió egy UV-lámpa alatt világítva jelzi, hogy kakas. A nem „világító” tyúkok nem minősülnek génmódosítottnak. Az izraeliek már olyan gént is beültettek, amelyik nemcsak szexálja, de csírakorban el is öli az UV-lámpázott kakasokat a tojásban, így a probléma idejekorán megoldódik. Az ausztrálok most a hollandokkal karöltve fejlesztik az eljárás nagyüzemi módszerét, az izraeliek pedig az amerikaiakkal fogtak össze ugyanezért.

Nincs több idő

Az előző technológiaváltáshoz 10 évet biztosított az EU, és a következőhöz is ennyit akar adni, ám most nehezebbek a körülmények. Egyrészt Európa egyik válságból a másikba bukdácsol, megrendült a bankokba vetett bizalom, és a hitelkamatok is elszálltak. Másrészt most nem ketrecről ketrecre, hanem egy egészen más technológiára kell átállni. Harmadrészt: biztosan nem lesz ennyi időnk az átállásra, hiszen a hipermarketek pár éven belül kikényszerítik a váltást. „Van olyan multi, amelyik már 2025-re kéri az átállást” – jegyzi meg Fuchs Zsolt, aki összesen 180 ezer madarat tart a cégcsoportjában, beleértve az előnevelést is, és szabadtartásos–mélyalmos rendszerben keresi a boldogulását Veszprém vármegyében. „Ez egészen más, mint a ketreces tartás. A csibeneveléstől kezdve a tojásbegyűjtésig, a dolgozóállománytól a marketingig mindennek ezt kell szolgálnia. Mi ezt az utat végigszenvedtük, de nem mindenki képes rá.” A termelő a fokozatos átállásban a hiányos ellenőrzést látja a legveszélyesebbnek.

„Biztosan lesznek, akik, mondjuk, 100 ezer madarat ketrecben, tízezret meg madárházban tartanak majd, és az utóbbiban hirtelen évi ezer tojást fognak tojni a tyúkok…” – céloz arra, hogy mennyire nehéz ellenőrizni egy vegyes tartásmódú gazdaságban a tojások előállítási módját és értékét. Szerinte nem azok lesznek versenyelőnyben, akik már alkalmaznak egy alternatív módszert, hanem a „rossz tanulók”, akik minden anyagi támogatást és ügyeskedési lehetőséget ki fognak aknázni az átállás időszakában. Azok, akik ketreces tojásokat termelnek, alapvetően a méretükkel arányosan „aggódnak”, illetve tesznek a jövőjükért. Míg 100 ezres állománynagyság alatt gyakran halljuk azt, hogy „megvárjuk az EU döntését” és „amit muszáj, majd megteszünk”, addig a nagyobb telepeken már évek óta zajlik a lassú irányváltás.

„Elnyertünk egy állattartótelep-korszerűsítési pályázatot, de csak most tudtuk elkezdeni a megvalósítását. Kettő ólban technológiacserét végzünk, kettőben építéssel járó átalakítás zajlik. Az egyik ól az előnevelést fogja szolgálni. Apró léptek ezek, de tudom, hogy nem lesz 10 évünk a váltásra, az Aldi 2027-től már nem fogad ketreces tojást” – mondja a 360 ezer madarat tartó Szíjártó Attila Kerekegyházán. A technológiát egy osztrák partnertől vásárolják, aki be is tanítja a kedves megrendelőt: „Viszem ki a dolgozókat, hogy lássák, mert enélkül már a csibenevelésen elbuknánk a volierre váltást…” Szíjártó Attila szerint mára túl vannak a gyerekbetegségeken az alternatív tartásmódok, az egyetlen dolog, ami fájni fog, az a tojás-előállítás önköltségének emelkedése legalább 10 százalékkal, a megnövekedett takarmányfogyasztás miatt. A Bács-Kiskun vármegyei termelő ezenfelül fontosnak tartja, hogy a madárinfluenza ellen vakcinázással lehessen védekezni. A hírek szerint már nagyon közel állunk az oltóanyagok engedélyezéséhez.

Izmos, drága brojlerek

A brojlertartásban is a kisebb termelőkre jellemző a kivárás, sőt, az optimizmus. „Amíg a felvásárlónk nem pedzegeti, hogy valamit változtatnunk kéne, nem tesszük” – hangzik el egy 30 ezres telepen. Egy 60 ezer madárral dolgozó termelő pedig úgy véli, ő már most is eléggé állatbarát, mivel kisebb egyedsűrűséggel és lassúbb hizlalással dolgozik, mint a nagyok, így neki lesz egyszerűbb váltania. Bárány László, az ország legnagyobb csirketartója és egyben a McDonald’s elsőszámú európai beszállítója indokolatlannak látja ezt az optimizmust.

„Az emberek nem tudják, mi vár rájuk. Az EFSA szerint maximum 11 kg csirke lehet egy négyzetméteren, ami 4 madarat jelent a mostani 17 helyett. Ha negyedannyi csirke hizlalható ugyanakkora térben, akkor az negyedannyi bevételt hoz, miközben a telepi költségek változatlanok. Hányan fogják ezt kigazdálkodni?”

A boldog tyúk és csirke ára: 
1. nagyobb ökológiai lábnyom,
2. drágább termelés,
3. drágább végtermék,
4. versenyképességi hátrányok, lemorzsolódás,
5. üzemkoncentráció,
6. EU-n kívüli import fokozódása,
7. élelmiszer-biztonsági aggályok.

A kisvárdai Master Good cégcsoportban évente több mint 80 millió csirkét vágnak, ennek 2 százaléka „tanyasi”, azaz szabadtartásos. A cégcsoport a hizlalás minden „be- és kimeneti” pontján ott van: a takarmánygyártástól a szülőpártartáson át egészen a vágóhídig, és a folyamat összes melléktermékét is hasznosítja (baromfitrágyából pellet, vágóhídi hulladékból petfood).

A cégtulajdonos szerint a vásárlók sincsenek tisztában az állatjóléti szigorítások következményeivel. A termelés drágulása a boltban a mellfilé jelenlegi árát 650-700 forinttal, a combét 450–500 forinttal emelheti. Saját tapasztalatból mondja, hogy a szabadtartás költsége a duplája a klasszikus brojlerhizlalásnak. Ennek oka az erőforrások intenzívebb használata: több helyre, vízre, takarmányra, energiára és emberre van szükség ebben a rendszerben.

Terápia – súlyos mellékhatással

„Az állatvédők hajlamosak elfelejteni, hogy miközben védik az állatot, a termelés nagyobb ökológiai lábnyomával a bolygó egészének ártanak. Azonkívül az embereket nem elég ideológiával etetni” – jegyzi meg a cégvezető. A magyar piac vásárlóerejét jelzi, hogy csak a tanyasi csirkék felét tudja itthon eladni, ami heti 30–35 ezer darabot jelent. Bárány László szerint az állatok jólétéről megfelelően informálnának a vágóhídi mutatók. A végtermék mai minősége sem indokolja a drasztikus állománycsökkentést. „Ha a McDonald’s objektív auditrendszere elfogadta a mi 40 kilós telepítési sűrűségünket, mert nincs talpfekély, nincs bőrsérülés, akkor ez az EU-nak miért nem felel meg?”

Ismét szóba kerül az is, hogy ez mekkora versenyhátrányt jelent Európának a nemzetközi piacon. „Próbálunk lobbizni egy értelmesebb szabályozásért, de ha az alku végén 22 kg lesz a négyzetméterenkénti tömeg, az is visszaveti az uniós termelést. Ha Ukrajnából vagy Brazíliából vámmentesen jön majd be a csirke, és megroppan az európai ellátás, akkor az élelmiszer-biztonság sem az uniós standardok szintjén lesz, továbbá megszűnhet Európában mintegy 2 millió csirkehizlalásból élő ember munkája, nem beszélve a kapcsolódó ágazatokról. A hollandok és a dánok letették a fegyvert az állatvédők előtt, de így is találunk szövetségest a céljainkhoz.” Hozzátesszük: az Európai Bizottság mostanra belátta, hogy az Ukrajnával határos országokban a gabona, tojás, baromfi és méz piacán árleszorító hatással bírt a vámmentesség, de szerinte ez csak átmeneti, és támogatásokkal kompenzálni lehet. Újabban az is felmerült, hogy az érzékeny termékek körében visszaállítják a vámokat, és meghatároznak kedvezményes kontingenseket.

Gönczi Krisztina