Mi történt a dióburok-fúróléggyel 2022-ben, és mi történik 2023-ban?
A dióburok-fúrólégy 2011-ben jelent meg hazánkban, és azóta sajnos a diófákat permetezni kell! Szinte az egész országban megtalálható a kártevő. Elmondhatjuk, hogy 2021-ig minden olyan diófán tönkretette a termést, amit nem kezeltek. Nincs mit tennünk, ezzel az új kártevővel kell szembenézniük a diótermesztőknek, és ez vonatkozik a kiskerttulajdonosokra is. Jelen ismereteink szerint inszekticides (rovarölős) védekezés nélkül nem lesz a diófákon számottevő termés.
Globálizált világunkban, amikor az áruforgalomnak szinte semmi sem szab határt, a csomagolóanyagok közé bújt vagy a növényi termékekben megbúvó kártevők észrevétlenül érkeznek meg Európába, így hazánkba is. Jelenleg ez ellen sokat nem tudunk tenni, ezért az előrejelzés és a felderítés az egyik meghatározó momentuma a védekezésnek. Ezek az új kártevők a kerttulajdonosoknak és a dióültetvények növényvédőseinek egyaránt feladatot adnak. Az új diókártevők felbukkanásával és az ellenük való védekezéssel a régi kártevők ellen is védekezhetünk.
A dió gyökérkártevői
Pénzben kifejezve a legnagyobb veszteséget a termésben kárt tevő fajok okozzák, de a gyökérkártevőkkel is számolnunk kell, ezekkel, még a fák fiatal korában. A megrágott gyökerű, gyengén és lassan fejlődő csemeték később, a termőre fordulás után kimutathatóan kevesebb és kisebb termést hoznak. A gyökereket rágó-pusztító rovarlárvák közül elsősorban a cserebogárfajokról lesz szó. Az áprilisi, májusi, júniusi és az erdei cserebogarak közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) okozza a legtöbb problémát. A csontszínű-fehéres lárva (pajor) élete kezdeti szakaszában kizárólag humusszal táplálkozik, ekkor még nem okoz kárt. Ilyenkor a legérzékenyebbek a növényvédő szerekre, a pajorokat ilyenkor lehet hatásosan elpusztítani. Az idősebb lárvák később a növények gyökereivel táplálkoznak, de nemcsak a gyökereket, hanem a gyökérnyaki részt is képesek teljesen átrágni, ezzel a fiatal facsemeték pusztulását okozva. A lárvákból általában 3 év fejlődés után lesz bogár. A facsemeték ültetésekor az ültetőgödör átvizsgálásával győződjünk meg arról, hogy van-e pajor a földben. Ha ültetőgödrönként 1-2 darabot találunk, akkor ott mindenképp talajfertőtlenítőt kell alkalmazni. A pattanóbogarak, az álpattanóbogarak, a fonálférgek is mind a gyökerek rágásával, szívogatásával okoznak kárt. Ha a pajorok ellen védekezünk, akkor ezek ellen is hatásosak a talajfertőtlenítő szerek.
A fatest és az ágak károsítói
Az eredményes és megfelelő terméshez nemcsak gyökerekre, hanem az egészséges fatestre és ágakra is szükség van. Így a fatestben és ágakban élő kártevők ellen is fel kell lépnünk! A törzsben, a vázágakban és a kisebb ágakban károsító rovarok, rovarlárvák is nagy veszélyt rejtenek magukban. A károsításuk sajnos már csak előrehaladott állapotban vehető észre. Ilyen kártevő a nagy farontó lepke (Cossus cossus) és a kis farontó lepke (Zeuzera pyrina) (1. kép).
Kártételükre a kis fák tövében vagy az ágvillákban összegyűlt morzsalékos ürülék hívja fel a figyelmet. A fatörzsben készített járat meggyengíti a fatörzset, és az egy erősebb szél hatására el is törhet. Az ágrészben készített járat akár 20–30 centiméter hosszú is lehet. A törzsön és az ágakon okozott sebzéssel megnyílik az út a kórokozók előtt. Itt a gombaspórák és baktériumok is meg tudnak telepedni. A taplógomba bejutása már csak akkor lesz szembetűnő, amikor a termőtestek megjelennek.
Ilyenkor már nem tudunk a gomba ellen védekezni, a fát ki kell vágni a további fertőzés elkerülése érdekében. A kis farontó lepke közepes termetű, kifeszített szárnyakkal 30–70 milliméteres. A szárnya fehér alapszínű, általában koromfekete és kékesfekete pettyekkel tarkított. Általában a fiatal fák jellegzetes kártevője. A téli időszakot lárva alakban vészeli át a fában (2 éves fejlődésű). Ilyenkor szinte észrevehetetlen a kártétele. Tavasszal indul gyors fejlődésnek, amikor is szinte napok alatt tönkre tud tenni egy fát. A nőstények elsősorban a kéregrepedések alá helyezik tojásaikat. Előszeretettel teszik olyan helyekre, ahol törzsvédő van, itt sokáig rejtve tud maradni a hernyó. Szerencsére a farontó lepkék előrejelzésére rendelkezésre áll feromoncsapda. Ezt alkalmazva pontos képet kaphatunk a rajzásról, így a feromoncsapda segítségével pontosan és takarékosan megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. Kisebb kertekben a varsacsapdákkal össze is tudjuk gyűjteni az imágókat. A metszési időszakban vegyszermentesen is el tudjuk pusztítani a hernyókat. Az ürülékes járatokat felfedezve kampós végű dróttal is kihúzhatjuk a járatban lévő hernyókat. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.
A következő kártevőfaj az eperpajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona), amelynek nagy tömegben felszaporodott telepeket alkotó egyedei szívogatásukkal a fiatal fák gyengülését és akár a pusztulását okozhatják. A nagyobb termetű fákat ellepő pajzstetvek kártétele következményeként súlyos esetben ágak, hajtások száradnak el. Az eperpajzstetűnek évente két nemzedéke fejlődik ki, ezért kétszer (májusban és júliusban) rajzanak a lárvák. Kiskertekben főleg mechanikai módszerrel az erősen fertőzött törzsekről, ágakról kéregkefével sok pajzsot el tudunk távolítani. Hasznos a tavaszi, rügypattanás előtt végzett olajos lemosópermetezés, amellyel nemcsak az eperfapajzstetű, hanem a dió teknős pajzstetve (Eulecanium ciliatum) (2. kép) és a közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni) áttelelő egyedeit is tudjuk gyéríteni.
Lombkártevők
Az asszimiláció szempontjából fontos csoport a levél-, illetve lombkártevők csoportja. Az egy gazdanövényes, csak a diófákon élő tarka diólevéltetű (Callaphis juglandis) (3. kép) lárvái és imágói a diólevél színén, elsősorban a főér mentén szívogatnak.
Táplálkozásuk során, mint általában a levéltetvek, nagy mennyiségű mézharmatot termelnek, melyen megtelepszik a korompenész. A tetveket nagyon kedvelik a hangyák, melyek a tetvek által kiválasztott édes váladékra gyűlnek. Az édes nedvért cserébe megvédik a tetveket a ragadozóktól. A tarka diólevéltetvek szívogatásának a jellegzetes tünete a főér megbarnulása, elhalása. A kifejlett nőstények 2-3 milliméter hosszúak, sárga, sötétbarna foltosak, szárnyas változataik a szomszédos fákat is megfertőzhetik. A nőstények ősszel a rügyek mellé rakják le ovális, fényes, fekete, áttelelő tojásaikat. Elsősorban ekkor tudjuk olajos lemosó permetezéssel gyéríteni az áttelelő tojások számát. Az utóbbi években több dióatkafaj vált domináns kártevővé. Ezek közé tartozik a dió szemölcsös gubacsatkája (Aceria tristriatus), a dió nemezes gubacsatkája (Aceria erinues) és a diólevélatka (Phyllocoptes unguiculatus). Mindhárom faj petéi a rügypikkelyek között telelnek, és évente 3-4 nemzedékük fejlődhet a száraz, meleg nyarakon. Mint a tarka diólevéltetű esetében, itt is az őszi olajos lemosó permetezéssel gyéríthetjük az áttelelő tojások számát. A leveleket fogyasztó bogarak közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani), a keleti cserebogár (Anoxia orientalis) és a zöld és rezes cserebogár (Anomala vitis, A, dubia) okoz számottevő kárt a diófák levelein. Szintén az utóbbi években jelent meg, és okoz nagy károkat a levélbarkók kártevőegyüttese: a közönséges lombormányos (Phyllobius oblongus), az ezüstös lombormányos (Phyllobius argentatus) és a gyümölcsfa levélormányos (Phyllobius pyri).
A lepkék közül is akad lombkártevő, mint a sok tápnövényű (polifág) amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea). Ennek a fajnak kedvelt tápnövénye a zöld juhar, mellette azonban a dión és a szilván is nagy lombveszteséget tud okozni. A kárt okozó alak a hernyó, mely az esetek nagy részében a fák külső részén alakítja ki fészkét. A petékből kikelő kis hernyók a közösen szőtt hernyófészekben hámozgatnak, majd a fejlett lárvák szétszélednek, és akár tarrá is rághatják az egész fát. A kifejlett hernyók rések, repedések között, gubókban alakulnak bábbá, amelyben áttelelnek. A medvelepkének évente 2 nemzedéke repül, az imágók fénykedvelők. A hófehér lepkék éjszaka aktívak, fénycsapdával jól előrejelezhetők. Az első nemzedék májusban, a második július-augusztusban jelenik meg.
Európában és már Magyarországon is megjelent egy új, észak-amerikai levélkárosító molylepkefaj, a dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella), melynek első példányait 2017. augusztus 24-én találták meg a Kárpát-medencében. Az aknázó életmódot folytató hernyója (4. kép) a levélen kétoldali foltaknát készít.
A hernyó az utolsó vedlést követően ovális zsákot sző, melyet egy szövedékkel rögzít az ághoz, esetleg a diófa törzséhez. A telelő alak a hernyó, majd tavasszal bábozódik. Magyarországon minden tájegységen él. A lepke hernyójának hazájában a tápnövénye a hikoridió (Carya glabra) és a pekándió (Carya tomentosa), hazánkban elsősorban közönséges dión (Juglans regia) figyelhető meg. A levélkártevő amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) mint kártevő faj szívogatásával és a mézharmat kiválasztásával okoz kárt a diófákon.
A termést károsító fajok
Minőségi és mennyiségi kárt okoznak. Ilyen kártevő molylepke az almamoly (Cydia pomonella), amely nevével ellentétben az almán kívül számos gyümölcsöt károsít. A faj 2 (3) nemzedékes, a diótermés kártevői közül ez okozta eddig a legtöbb gondot. A diót a második generáció lárvái károsítják. A lepkék július-augusztusban, késő este és éjszaka repülnek. A lepke a petéit általában a dió kocsányának tövéhez, de ágakra, levelekre is rakhatja, egy éjszaka akár 100–120-at is. A kis hernyó a legkönnyebb helyen, a köldökrészen (5. kép) rágja be magát a dióba.
Amikor eléri a fajra jellemző maximális méretet, akkor ott is mászik ki, és az ágon vagy a törzs repedéseiben laza szövedékben bábozódik be. A hernyórágás hatására másodlagos fertőzés (penészedés) léphet fel, ekkor a zöld héj megfeketedik, rászárad a csonthéjra. Amennyiben a lárvák nem tudnak időben kifejlődni, akkor a dió összeszedése után a raktározás helyén is ki tudnak bújni a dióból, és a tárolóban bábozódnak és telelnek át. Az utóbbi évek nagy mumusa a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa). A faj szintén Amerikából származik (6. kép), de 2011 óta sajnos már hazánkban is problémát okoz.
A légy egynemzedékes, a téli időszakot báb alakban töltő faj nehéz feladat elé állítja a növénytermesztőket. A nőstény legyek az érési táplálkozás után a petéiket a dió termésének zöld burkába süllyesztik fűrészes tojócsöveikkel. A szúrás helyén először kisebb, besüppedő elszíneződés látható, majd ahogy a lárvák táplálkoznak, ez a folt növekedni kezd, és igen hamar rothadásnak indul (7. kép).
Könnyen összetéveszthető a Xanthomonas arboricola pv. juglandis okozta fertőzéssel, illetve a hazánkban őshonos dióburokgabonalégy (Polyodaspis ruficornis) kártételével. Ez utóbbi azonban csak más rovar vagy baktérium károsítása után tud bejutni a zöld dióburok alá. A nyugati dióburok-fúrólégy károsítása nyomán a héj barnul, rothad, és rászárad a dióra. A dióbél ilyenkor használhatatlan lesz, összezsugorodik, megfeketedik, penészesedik. Hazánkban a nyugati dióburokfúrólégy-imágók júliustól október közepéig rajzanak. Ez az elhúzódó rajzás komoly problémát jelent a védekezés megtervezésében.
Rendelkezésre áll feromoncsapda, amellyel a faj rajzása jól jelezhető. A dióburok-fúrólégy 2022-ben számottevően kisebb számban rajzott, mint előtte bármikor. Ennek az az oka, hogy ebben az extrém száraz évben nem tudtak kikelni a bábból a legyek, mert túl kemény volt a föld. Így sokkal kisebb volt a kártétel is. Az idei évben viszont a számottevő csapadéknak köszönhetően ilyen fizikai akadálya nincs a legyek kikelésének. Ennek ellenére, az előző évi alacsony egyedszám miatt idén még nem kell nagy kártételre számítani. Ez azonban a 2024-es évre már nem lesz igaz!
Új kártevő és a védekezés lehetőségei
Új diókártevő a határainkon! Az Ázsiából érkező Garella musculana nevű apró bagolylepke a szomszéd országokban már megjelent. Ez a faj nemcsak a termést károsítja (8-9. kép), hanem a friss hajtásokat is megrágja, melyek ennek hatására elhalnak.
A permetezéseknél fontos, hogy figyelembe vegyük az élelmezésegészségügyi várakozási időt és a munkaegészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait. A kártevő elleni permetezést a szexferomoncsapdákkal jelzett rajzáscsúcs után célszerű elvégezni, amíg a tojásból kelő hernyók be nem furakodnak a termésbe.
A diósokban a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2023. augusztus 8-i adatok szerint (forrás: Nébih): feromonos rovarcsapdák, ragacsos szín- és illatanyagcsapda, Cydia pomonella Granulovírus (CpGV), Bacillus thuringiensis var. kurstaki, mészkén (kalcium-poliszulfid), paraffinolajok/(CAS 64742-46-7), spinozad, klórantraniliprol, acetamiprid, lambda-cihalotrin (2023. december 31.). Talajfertőtlenítő: dazomet.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
