Az állattenyésztésben keletkező szerves trágyák – istálló- és hígtrágyák – a növénytermesztésben felhasználható értékes tápanyagforrások. A műtrágyaárak drasztikus növekedése mellett felhasználásuk éppen ezért a növénytermesztés hozamának növelésén túl a termelés fajlagos költségeit is csökkentheti. Az ide vonatkozó szakirodalom szerint az istállótrágya magas szervesanyag-tartalma és több évig tartó hatóanyag-mechanizmusa a talajszerkezetre is kedvező hatással van.
A hígtrágya hatóanyag-tartalma pedig közvetlenül felvehető a növények számára. Mindezek az előnyös tulajdonságok csak megfelelő tárolási, kezelési, kijuttatási technológiák és műszaki eszközök használatával érhetők el. Az alkalmazott technológiákat, valamint műszaki eszközök használatát számos EU-konform hazai törvény – kormány- és a mezőgazdasági szaktárca rendelete – szabályozza.
A mezőgazdasági termelés, ezen belül az állattenyésztés fejlesztését a mindenkori és jelen mezőgazdasági szaktárca a különböző ÁTK-s, az „Állattartó telepek fejlesztése” címszóval folyamatos pályázati lehetőségekkel támogatja. Így a hazai állattartó telepek trágyatechnológiai vonala is megújul. Ennek eredményeként az almos, mélyalmos istállótrágya-technológiák, -telepek és így a trágyatermelés volumene stagnál, míg a korszerű alom- és víztakarékos hígtrágyás technológia nagyobb arányban terjed. A termelt és hasznosított szerves trágya volumenére viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, de a volumen, illetve a felhasználás és kijuttatás mértékére jellemző számadatokat a fenti, a KSH STADAT-forrásból összeállított 1. táblázat szemlélteti.
Az 1. táblázat adataiból tovább számolható a hazai állattartó telepeken keletkező hígtrágya jellemző átlagos beltartalmi értékei (N = 2,15 kg/m3, K = 0,9 kg/m3, P = 15 kg/m3) alapján az összeshatóanyag-volumen. Ennek értékeit a 2. táblázatban foglaltuk össze.
A hígtrágya tárolását, kezelését, kijuttatását, hasznosítását számos EU-konform jogszabály szabályozza. Ezeket a szabályokat, előírásokat érdemes figyelemmel kísérni, mert időnként változhatnak.
Ezek közül a legfontosabbak:
• 49/2001 (IV. 03.) kormányrendelet: A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről.
• 4/2004 (I. 13.) FVM-rendelet, mely tartalmazza többek között a tápanyag-gazdálkodással, így a hígtrágya-kijuttatással kapcsolatos „Helyes gazdálkodási gyakorlat előírásait”.
• Az 59/2008 (IV. 29.) FVM-rendelet: a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni szükséges cselekvési program részletes szabályait, valamint az adatszolgáltatás nyilvános rendjét tartalmazza.
Célszerű a hígtrágya-technológiával érintetteknek a jogszabályokat időnként áttekinteni, ezeket ugyanis – a változó körülményeknek megfelelően – időnként módosítják. Tájékoztatásul néhány fontosabb, a hígtrágya mezőgazdasági területen történő kezelésére vonatkozó elő írást az alábbiakban kiemelünk az említett jogszabályokból.
Talán egyik legfontosabb betartandó szabály a hektáronként és évenként kijuttatandó hatóanyag-tartalomra vonatkozik. A „Helyes gazdasági gyakorlat” szabályai szerinti adagmennyiségeket a 3. táblázat szemlélteti.
A táblázat adatait összevetve a 2. táblázat 4. oszlopával a hazai viszonyok között hígtrágyával kijuttatható mennyiség jóval alatta marad a „Nitrátdirektíva”, illetve a 4/2004 (I. 13.), illetve az 59/2008 (IV. 29.) FVM-rendeletek előírásaiban megengedett értéknek. Egyébként istállótrágya hasznosítása területén is hasonló a helyzet.
A táblázatban szereplő mennyiségek a hatóanyag maximumára vonatkoznak, figyelembe kell azonban venni a termesztett kultúra hatóanyagra vonatkozó igényét, viszont a táblázatban szereplő mennyiségeket semmi esetben sem lehet túllépni. A jogszabályok időszakos, területi, terepadottságokra vonatkozó korlátozásokat is tartalmaznak, és a műszaki alkalmazásokat is megszabják.
A hígtrágya-kijuttatás talajvédelmi hatósági eljáráshoz kötöttengedélyköteles tevékenység, amelyhez a 2007. évi CXXIX, a Termőföld védelméről szóló törvény 49. § 1. bek. d. pontja is kapcsolódik; az engedély öt évig érvényes, ezután további öt évre adható. Az ezzel kapcsolatos engedélyt a kormányhivatalok megyei növény- és talajvédelmi igazgatósága adja ki, figyelembe véve a vonatkozó talajvizsgálati és a hígtrágyavizsgálati eredményeit. Az engedély kiadásához talajvédelmi tervet kell készíteni, melynek pontos tartalmát a „90/2008 (VII. 18.) FVM-rendelet, a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályai” dokumentum határozza meg.
A hígtrágyás tartástechnológiában a technológia munkafolyamatait az 1. ábra szemlélteti.
Amint a blokkvázlatból látható, az előzőekben ismertetett szigorú jogszabályi előírásnak megfelelő technológia számos bonyolult munkafolyamatból áll, melyek végrehajtása komoly műszaki hátteret igényel.
A sertés- vagy tehenészeti telepeken keletkező hígtrágyát a kitrágyázás után fém vagy földbe süllyesztett, a szivárgás elleni védelem céljából betonozott vagy erre a célra kifejlesztett műanyag fóliával bélelt medencékbe kitárolják. A tárolás vonatkozásában fontos, hogy minimum 6 hónapra elegendő kapacitással rendelkezzen a tároló, és a szivárgás megakadályozására is szigorú előírások vonatkoznak (1/a-b. kép).
A továbbiakban a keletkezett hígtrágya kezelése homogenizálással és fázisbontással történhet.
A homogenizálással történő trágyakezelés és a hozzá kapcsolódó kijuttatás a kisebb állattartó telepeken valósítható meg, kisebb volumen és a hasznosító terület közelsége esetén. Ilyen körülmények mellett a kijuttatási technológia tartálykocsis + kijuttatóadapteres megoldással is viszonylag alacsony költségszinten, alacsony hatóanyag-veszteséggel, környezetkímélő módon valósítható meg. A hígtrágya homogenizálása történhet fixen beépített mechanikus keverőkkel, propellerekkel vagy a traktor TLT-jéről meghajtott telepíthető berendezésekkel vagy beépített homogenizáló szivattyúkkal (2. kép).
A nagyobb állattartó telepeken az átmeneti tárolókban homogenizált hígtrágyát különböző konstrukciójú berendezésekkel szilárd és híg fázisra bontják, a további tárolás, illetve hasznosítás céljából. A szilárd rész leválasztására különböző lengő- vagy ívszitákat, illetve leggyakrabban – a mai korszerű telepeken – trágyaszeparátorokat használnak. A hígtrágya-szeparátorok telepíthetők, és stabilan beépített változatban építhetők be a technológiai vonalba (3. kép).
A villanymotorral meghajtott hígtrágya-szeparátorok konstrukciójukat tekintve csavarszivattyús prések, melyek rendszerint súlyterhelésű, rácsszerkezetű szűrőn keresztül préselik át a száraz anyagot. A szilárd fázis szárazanyagtartalma a szűrő állítható ellenállásától függ. Az átpréselt száraz fázis természetesen sokféleképpen felhasználható, komposztálható, kertészeti tápföld készíthető belőle, de az istállótrágyához keverve, azzal együtt is a mezőgazdasági területen felhasználható (4. kép).
A biogáztelepeken a termelési ciklusban felhasznált homogenizált hígtrágya, illetve a beadagolt biomassza-keverék felhasználása is hasonlóképpen történik (5. kép).
A fázisbontás során leválasztott híg rész a különböző beton műtárgyakkal épített és fóliával bélelt földmedencébe kerül. A tárolás során a hígfázisból további szilárd részek ülepedhetnek ki. A kiülepedés és az „eliszaposodás” megakadályozására a földmedencékbe is homogenizáló szivattyúkat építenek be. A szivattyúk meghatározott időszakonkénti üzemeltetésével a kiülepedés, eliszaposodás elkerülhető. A tárolás során a híg rész kezelésére különböző baktériumkészítményeket fejlesztettek ki, melyek alkalmazásával a felületi kérgesedés elkerülhető, a szagkibocsátás pedig csökkenthető.
A hígtrágya szántóföldi kijuttatására különböző technológiák és műszaki eszközök állnak rendelkezésre. A hígtrágya kijuttatása legkisebb költséggel az öntözéssel történő hasznosítás során valósítható meg. A tárolóból a hígtrágya az egyébként kiépített hidránshálózatra az átemelőszivattyúval juttatható el. A hidránsra csatlakoztatható, megfelelő szórófejjel ellátott esőztető berendezések konzolos vagy csévélhető körszóró berendezések lehetnek. Fontos megjegyezni, hogy a homogenizált hígtrágyák esőztető öntözőberendezéssel történő kiöntözése során célszerű a trágyát minden esetben öntözővízzel hígítani, míg a fázisbontású hígrész esetében ez nem minden esetben szükséges. A hígtrágya esőztető öntözéssel való kijuttatása 6% lejtőhatárig megengedett (6. kép).
A homogenizált hígtrágyák és a hígfázis csővezetéken történő szállítása esetén a jogszabályi előírások gazdaságosan, költségkímélő módon tarthatók be, ha a rendszerbe a mezőgazdasági területen elhelyezett mobil, nagy tárolótérfogatú konténereket építünk be. A mobil konténerek a csővezetéken feltölthetők, de nagyobb szállítási távolságú telepítés esetén a feltöltés, illetve a hígtrágya folyamatos utántöltése, pótlása nagy tartálytérfogatú tartálykocsiból és nagy haladási sebességgel (max. 40 km/h) rendelkező univerzális traktorból álló, nagy szállítási teljesítményt biztosító szerelvénnyel is gazdaságosan oldható meg. A mezőgazdasági területen elhelyezett konténerhez a „köldökcsövön” keresztül csatlakozik a nehéz univerzális traktor hidraulikus hárompont-emelő berendezéséhez a hígtrágyát talajba juttató adapter (7. kép).
A hígtrágya szállítására és kijuttatására a legszélesebb körben a különböző konstrukciójú traktorvontatású tartály- és traktorvontatású pótkocsikat használják. A traktorvontatású tartálykocsikkal a tengelyen történő szállítás ugyan költségesebb a csővezetéken történő szállításnál, azonban számos szállítási, szervezési, logisztikai előnnyel rendelkezik. Konstrukciójukat tekintve ezek jól alkalmazkodnak a sokszor nehéz mezőgazdasági üzemi körülményekhez. A hígtrágya környezetkímélő, illetve a jogszabálynak megfelelő kijuttatása érdekében a gyártók a tartálykocsikhoz különböző kijuttatóadaptereket fejlesztettek ki. Ezek a berendezések lehetnek felszínre kijuttató csőfüggönyös vagy lengőcsöves berendezések, vagy mélyebb bedolgozást biztosító tárcsás vagy kultivátoros adapterek (8. kép).
A nagyteljesítményű és biztonságos logisztikával megvalósítható kijuttatás gépei – elsősorban a bérvállalkozóknál – a különböző konstrukciójú magajáró gépek. Ezek a nagy, 25–30 m3 tartálytérfogatú gépek nagy teljesítményű, 300/220 LE/kW vagy akár ennél nagyobb motorteljesítményű erőforrásokkal rendelkeznek. Ezek a nagy motorteljesítmény leterhelésére és a környezetkímélő kijuttatás céljából szinte kivétel nélkül talajba juttató adapterrel vannak felszerelve. Az egyéb típusok pedig a költségek csökkentésére egyes műveletek, például a zöldítés céljából talajművelő géppel kombinált szórvavető géppel vannak egybeépítve (9. kép).
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő
