Egy 2020. áprilisi felmérés szerint a földrajzi árujelzővel ellátott termékek eladási értéke átlagosan több mint kétszerese a földrajzi árujelzővel nem rendelkező hasonló termékek eladási értékének.
Jelölések útvesztői
Hazánk az uniós tagállamok közül a hetedik helyen áll az oltalomban részesülő földrajzi árujelzők számát tekintve. Az idén májusban hatályba lépő törvényi szabályozás kizárólag az agrártermékekre vonatkozó szabályozás megalkotásával, a termelői csoportosulások szerepének erősítésével a földrajzi árujelzők magas színvonalú közösségi menedzsmentjéhez szükséges előfeltételeket és jogköröket teremti meg.
A földrajzi árujelzők az iparjogvédelem 1880-as években létrejött rendszerébe tartoznak, a védjegyek és kereskedelmi nevek mellett az árujelzők nagyobb csoportját alkotják. Nemzetközi szinten három kategóriát különböztetünk meg: származási jelzés (közvetve-közvetlenül a származási országra, helyre mutat rá), eredetmegjelölés, földrajzi megjelölés. Az eredetmegjelölés és a földrajzi megjelölés vagy földrajzi jelzés nemcsak a nemzetközi jogban, hanem az európai uniós jogban is létező kategóriák, amelyek összessége adja a földrajzi árujelzést. Az eredetmegjelölés egy meghatározott helyről, régióból származó terméket jelöl, mely termék minősége adott földrajzi környezetnek, kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhető. E termékek (például derecskei alma) esetén az előállítás minden lépésének adott földrajzi helyen kell megtörténnie.
A földrajzi jelzés ezzel szemben azt jelenti, hogy a termék előállításának csak egyetlen lépése történik adott területen, tehát a termék valamely tulajdonsága földrajzi eredetének tulajdonítható. Utóbbira példa a balatoni hal vagy a nagykun rizs. A vonatkozó szabályozás meglehetősen összetett, hiszen például ipari, tipikusan manufakturális termékek esetén kizárólag a magyar nemzeti szabályok az irányadók, de mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetén a hangsúly egyértelműen az uniós szabályozáson van, igaz, ezt a hazai rendelkezések kiegészítik.
Szeszes italok esetén a helyzet ehhez nagyon hasonló, míg a leginkább összetett szabályokkal a borok földrajzi árujelzőinek védelme kapcsán találkozhatunk. E termékek 2009 óta kizárólagosan uniós oltalomban részesülhetnek, ugyanakkor a nemzeti szabályozásnak – bortörvény és hegyközségi törvény – is komoly szerepe van.
A földrajzi árujelzők európai uniós és nemzetközi szabályozásának alapját elsősorban a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól Szóló Egyezmény (TRIPS) képezi, amely a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó „egyezménycsomag” része volt, illetve az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmára vonatkozó, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által létrehozott lisszaboni megállapodás.
Az Európai Gazdasági Közösség (1993 előtt az Európai Unió jogelődje) 1992-ben hozta létre a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmára vonatkozó szabályozást, amelyet idővel a borászati termékek, majd a szeszes italok, végül az ízesített borok vonatkozásában kiegészítettek. Árnyalja a képet, hogy földrajzi árujelzők oltalmáról szóló megegyezés egy uniós tagállam (vagy akár maga az Európai Unió), illetve egy harmadik ország között is létrejöhet.
A legelterjedtebb földrajzi árujelzők általában éppen a borászati termékekhez kapcsolódnak, de az is megfigyelhető, hogy az unió területén az oltalomban részesülő termékek száma folyamatosan növekszik. Magyarország ismert és elismert mezőgazdasági termékei között uniós eredetmegjelölés alatt áll az alföldi kamillavirágzat, a hajdúsági torma, kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, a makói vöröshagyma, a makói hagyma, a szegedi fűszerpaprika-őrlemény, a szegedi paprika, a szegedi szalámi, valamint a szegedi téliszalámi. Uniós oltalom alatt álló földrajzi jelzés pedig a budapesti téliszalámi, a csabai kolbász, a csabai vastagkolbász, a gönci kajszibarack, a gyulai kolbász, a gyulai páros kolbász, a magyar szürkemarha-hús, a makói petrezselyemgyökér, a szentesi paprika, valamint a szőregi rózsatő.
Egy „részegítő” példa – a pálinka földrajzi eredetvédelme jogi hátteréről
A szeszes italok – így a pálinka is – európai uniós földrajzi eredetvédelemben részesülnek az Európai Parlament és Tanács 2019/787. rendelete alapján. Az előírások szerint szeszes italnak minősül az az emberi fogyasztásra szánt alkoholtartalmú ital, amelynek különleges íze, aromája van, illetve legalább 15% alkoholtartalommal rendelkezik. Ez alól csak a tojáslikőr képez kivételt, amelynek jogszabály szempontjából előírt alkoholtartalma 14% kell, hogy legyen.
Szeszes italok esetén (is) a földrajzi eredetvédelem egyrészt megmutatja, hogy melyik földrajzi területről származik az ital, másrészt annak különleges minősége, íze, hírneve egyértelműen a földrajzi eredetnek tulajdonítható. Ez esetben gondolni kell a felhasznált, helyben előállított alapanyagra, másrészt a helyi, évtizedek, évszázadok alatt kialakult szakértelemre is.
A fent nevezett jogszabály melléklete egyébként meghatározza az unió területén engedélyezett szeszes italok kategóriáit, illetve kritériumait. 44 kategória közül a pálinka a gyümölcspárlatok közé, míg a törköly külön kategóriába tartozik. A korábbi jogi szabályozáshoz képest újdonság, hogy egyrészt az előállításhoz, hígításhoz, feloldáshoz kizárólag mezőgazdasági eredetű etilalkohol használható, vagy más, a rendelet I. melléklet 1-14. kategóriáiba tartozó szeszes ital. További új elem, hogy adott kategóriába tartozó szeszes ital a nevében hordozza valódiságát. Vagyis az aromákkal előállított utánzat nem használhatja az adott nevet, hanem a név ki kell, hogy egészüljön az „ízű” kitétellel, például „rum ízű szeszes ital”.
A szeszes ital kategória kiegészíthető ugyanakkor adott tagállami jogszabályban előírt névvel, földrajzi hivatkozással, a fogyasztók által megszokott névvel vagy egyéb, speciális kifejezésekkel (például „dry”, vagy „kevert”). Nem kötelező a címkén feltüntetni az elsődleges összetevő származási országát vagy eredetének helyét sem. Fontos – és más földrajzi árujelzős védelem alá tartozó termékre nézve is igaz – szabály, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőket bármely olyan gazdasági szereplő használhatja, amely a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készített szeszes italt forgalmaz.
Földrajzi árujelzős termékek szempontjából nagyon lényegesek a termékleírások, amelyek a teljesség igénye nélkül tartalmazzák az elnevezést, a kategóriát (szeszes ital esetén), a termék jellegzetességeit és főbb jellemzőit, a földrajzi körzetet, az autentikus előállítási módszereket stb. Kizárólag olyan vállalkozások nyújthatnak be európai uniós bejegyzés iránti kérelmet, amelyek adott szeszes itallal foglalkoznak. Tagállami kijelölt hatóság akkor nyújthat be kérelmet, ha az érintett termelők nem tudnak csoportosulást létrehozni. Egyetlen személy vagy szervezet akkor nyújthat be kérelmet, ha ő vagy ők az egyetlen gyártó, illetve az ital annyira sajátos földrajzi jellemzővel rendelkezik. A kérelem benyújtásától kezdve a tagállam ideiglenes nemzeti szintű védelmet biztosíthat a bejegyzésig vagy a kérelem elutasításáig. Pálinkák esetén már uniós oltalom alá tartozik például a szabolcsi almapálinka, az újfehértói meggypálinka, illetve nemzeti oltalom vonatkozik például a pannonhalmi törkölypálinkára.
Az Agrárminisztérium, illetve jogelődje, a Földművelésügyi Minisztérium 2015-ben földrajzi árujelzőket népszerűsítő programot indított el. Ennek eredményeképpen 2022 év végére 81 magyar földrajzi árujelző részesül európai uniós oltalomban. Ezek közül 30 mezőgazdasági és élelmiszeripari termék, 38 borászati termék és 13 pálinka. További 23 termék esetén az uniós eljárás folyamatban van. Az oltalom alá tartozó termékeket az EAMBROSIA adatbázis tartalmazza: https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/food-safety-and-quality/certification/quality-labels/geographical-indications-register/. Az Agrárminisztérium internetalapú adatbázisa tartalmazza például az uniós védelem alá tartozó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket az alábbi felületen: gi.kormany.hu/download/5/f6/f2000/Nyilv%C3%A1ntart%C3%A1s%2020220711-t%C5%91l.pdf.
Néhány gondolat a tepertős pogácsáról
A tepertős pogácsa jelentőségét nem pusztán az adja, hogy kiváló italkorcsolya, hanem az is, hogy külön jogi kategóriába, a hagyományos-különleges termékek közé tartozik. Ennek az elnevezésnek a használatára azok a termékek jogosultak – hazánkban a tepertős pogácsa mellett a rögös túró is –, amelyek adott termékre vagy élelmiszerre jellemző hagyományos előállítási vagy feldolgozási módszerrel, esetleg hagyományos összetétellel készültek. Mindebből az is következik, hogy a hagyományos-különleges termék nem védjegy és nem is földrajzi árujelző (bár külön, sajátos uniós logóval rendelkezik: gi.kormany.hu/hkt-logo), hanem csak az adott termék hagyományosan használt neve jegyezhető be, amely elnevezés védelmet élvez bármely, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas gyakorlattal szemben. Az Európai Unió a tepertős pogácsát 2013. november 14-én vette nyilvántartásba, míg a rögös túrót 2019. augusztus elsején. A hagyományos-különleges termékek nyilvántartása itt található: gi.kormany.hu/az-europai-unioban-elismert-magyar-hagyomanyos-kulonleges-termekek. Az ezzel kapcsolatos kérelmezési dokumentumok pedig itt: gi.kormany.hu/hkt-dokumentumok.
Kizárólagos szabályozás, egységes keretek, részben változó eljárás
A tavaly elfogadott jogszabály abban tér el a témában korábban elfogadott, még létező jogszabályoktól, hogy kizárólag az agrártermékekre vonatkozik, illetve egységes keretek között szabályozza a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, borászati termékek és szeszes italok eredetmegjelölésével, földrajzi jelzésével, valamint a hagyományos-különleges termékekkel kapcsolatos szabályokat. Ezeken kívül rendezi az oltalom alatt álló elnevezések védelmének speciális kérdéseit, továbbá ezen elnevezések használatának ellenőrzését, és a jogsértés esetén kiszabható követelményeket. Fő szabály szerint – az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénytől eltérően – a tagállami eljárás ügyintézési határideje 9 hónap. Borászati termékek hagyományos kifejezéseivel kapcsolatos tagállami eljárás ügyintézési ideje „csak” 4 hónap.
A benyújtott kérelmeket közzé kell tenni annak érdekében, hogy a benyújtó csoportosuláson kívüli gazdasági szereplő azzal kapcsolatban felszólalást nyújthasson be, illetve megjelölhesse azt a jogszabályi rendelkezést, amelynek a kérelem nem felelt meg. A kérelmet – leegyszerűsítve – térképmelléklettel együtt szükséges benyújtani. Ha a miniszter a kérelmet kedvezően bírálja el, azt továbbítja az Európai Bizottságnak, amely döntéséig átmeneti nemzeti oltalom keletkezik majd. Az Európai Bizottság eljárásában felmerülhet a szükségessége annak, hogy a Bizottság észrevételeire figyelemmel a tagállami eljárás során elfogadott termékleírást a miniszternek ismét közzé kell tennie. Ekkor a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező természetes személy, illetve telephellyel rendelkező jogi személy 30 napon belül felszólalást nyújthat be.
A 2022. évi LXVI. törvény külön végrehajtási rendelete szabályozza majd a csoportosulások kialakítását és működését. Ezek a szervezetek nem pusztán a védelem megszerzésében, hanem annak fenntartásában, biztosításában is fontos szerepet kell hogy játsszanak. Gyakorlatilag az elnevezést jogszerűen használók (termelők, előállítók) valamennyien jogosultak a bitorlókkal szemben fellépni, de természetesen az egyéni fellépés a kollektívval szemben mindig gyengébb, nehezebb. A jogszabály a kollektív fellépés lehetőségének előmozdítására ösztönzi kezelő szervezetek létrehozását is, amelyek ráadásul megfelelő gazdasági, anyagi háttérrel (védelmi alap) is kell hogy rendelkezzenek. Borászati termékek esetén végső soron a földrajzi árujelzőt kezelő hegyközségek lehetnek kezelőszervezetek.
A védelmi alapba a kezelő szervezet és az oltalom alatt álló elnevezéssel ellátott termék előállítására jogosult gazdasági szereplő fizethet hozzájárulást. Bitorlás esetén azonban nem pusztán csak a jogosultak, kezelő és érdekképviseleti szervezetek léphetnek fel, hanem a fogyasztóvédelem vagy akár végső soron a mindenkori agrárminiszter is. Bitorlás esetén indított pernél az eljárási előírásokat e törvény tartalmazza azzal, hogy az ügyben – miként a tagállami eljárásban hozott döntésekkel szemben indított perek esetén is – kizárólag a Fővárosi Törvényszék járhat el.
Csegődi Tibor László
