Bezárás

A szója kártevői és az ellenük való védekezés lehetőségei

Írta: Agrárágazat-2022/11. lapszám cikke - 2022 november 21.

A fehérjeigény csökkenése nem következett be, sőt a zöldítésnek és az állattartásnak köszönhetően az utóbbi időben a kereslet még növekedett is. A fehérjeforrásként szolgáló szója magyarországi vetésterülete 2021-ben 65 265 hektár volt.

A szójabab észak-amerikai növény, és a károsítói eddig nem követték, így az őshonos károsítók Európában nem jelentek meg. Ezért védekezni szerencsére csak az eddig már megismert fajok ellen kell. Ezek elsősorban polifág, illetve oligofág kártevők. A kiváló szójatermés egyik lényeges feltétele a gondos talaj-előkészítés, amely a szójabab esetében különösen fontos. Az elvetett magot csírázás előtt és után számos kártevő károsíthatja, pusztíthatja el. Polifág kártevők: a szója alkalmi kártevői A madarak a frissen elvetett magot szedhetik ki a talajból. A talajlakó kártevők közül a fonálférgek a magot és a csíranövényt károsíthatják, ilyen a szárfonálféreg, a tőrös fonálféreg és a gyökérgubacs-fonálféreg. A gyökeret több faj is károsíthatja, így például a cserebogarak, a pattanóbogarak, a gyászbogarak, a vincellérbogarak és a bagolylepkék lárvái.

A frissen kicsírázott növényt lerághatja a fekete tücsök, melynek károsítása számottevő lehet. A bogárfajok közül kártevőként lép fel a sároshátú bogár, a gyökérrágó gyászbogár, a hamvasvincellérbogár, a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a kukoricabarkó és a csipkézőbarkó.

A szójanövények leveleit szívogatják a lucerna-levéltetvek, a feketebükköny-levéltetű. Ezek a fajok növényi vírusok vektorai, így nemcsak szívogatásaikkal sanyargatják a szóját, hanem növényi vírusokkal is megfertőzhetik. Napjainkban a gyapottok-bagolylepke az egyik legveszélyesebb magkártevő (1. kép).

1. kép. A gyapottok-bagolylepke imágója sok petét tud rakni (fotó: Takács Attila)

A gyapottok-bagolylepke mediterrán faj, a fő elterjedési területe a Földközi-tenger medencéje. Hazánkban az utóbbi húsz évben vált gyakori fajjá. A hazai áttelelésének és megtelepedésének az oka a klíma melegebbé és szárazabbá válásában keresendő. Az imágók (lepkék) nappal táplálkoznak, aktívan keresik a virágokat. Magyarországon 3 nemzedéke fejlődik ki.

A kártevő alak a hernyó, amely főleg a generatív hajtást károsítja, ezzel okoz mennyiségi és minőségi kárt.

A hernyója sok tápnövényű (polifág) kártevő, táplálkozását nemcsak haszonnövényeken, hanem gyomnövényeken is megfigyelték. Hazai viszonyok között a szója és a kukorica is a fő tápnövényei közé került. Más termesztett növényfajokat is károsít: a búzát, a napraforgót, a dohányt, a babot, a cukorrépát, az őszi káposztarepcét és a lucernát. Súlyos kártételt okoz még a paprika és a paradicsom termésében, amibe a hernyók befurakodnak, és azt szinte elpusztítják.

A lepke elsősorban a virágzó növényállományba rakja le a petéit. A lárvák a szójavirágokat rágják, később a fiatal hüvelyeket károsítják. A lárva rejtett életmódú, ha nem figyelünk fel rá idejében, néhány nap alatt jelentős kárt okozhat.

A kártevőt előre lehet jelezni, erre fény- és feromoncsapdák használhatók. A védekezést nehezíti, hogy a lárvák a második lárvastádiumtól a szója esetében is endofág életmódot folytatnak, így a védekezést mindenképp a lárvák keléséhez kell igazítani. A másik kártevő lepkefaj a gamma-bagolylepke, amely szélsőségesen polifág. A hernyó (2. kép) a szóján kívül számos haszonnövényen is károsít: cukorrépán, takarmányrépán, borsón, lucernán, vörösherén, dohányon.

2. kép. A gamma-bagolylepke esetében a lárva a fő kártevő (fotó: Nagy Sándor, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)
3. kép. A látványos megjelenésű bogáncslepke szójakártevőként léphet fel (fotó: Kárpáti Marcell, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A fajnak évente 2–3 nemzedéke fejlődhet, elterjedt kártevő egész Európában, Észak-Afrikában, Ázsia nagy részén és Észak-Amerikában. Egy nőstény lerakott petéinek száma 50–1400 között változhat. A petéket egyesével a levelek fonáki részére rakja, előszeretettel helyezi a petéket a zárt növényállományokba.

A kikelt kis lárvák először a leveleket, majd később a generatív részeket rágják.

A lepkék megfigyelésére a fénycsapda jó megoldás, így nyomon tudjuk követni a rajzást. Az egy négyzetméterenként jelen lévő 2–3 hernyó az a kártételi küszöbérték, ami szükségessé teszi a védekezést.

A táblaszélek ápolásának van jelentősége a védekezésben. A virágzó gyomnövények visszaszorítása esetén a gamma-bagolylepke a táblától távol tud csak táplálkozni, így a peterakás a táblától távol történik. A bogáncslepke a szója egyik legjelentősebb lombkártevője (3. kép). A szóján kívül számos tápnövénye van, többek között a csillagfürt, a borsó, a bab, illetve a gyomnövények közül a szamárbogáncsot és a bókoló bogáncsot károsítja.

A hernyó (4. kép) a hajtásokat és a leveleket összeszövi (5. kép), és itt a kis hernyó hámozgat, majd később karéjoz, ilyenkor célszerű ellene védekezni, mert a kis lárva a legérzékenyebb. Egyes években, ha gradál, tarrágást okozhat. Magyarországon nem tud áttelelni, minden esetben délről vándorol fel hozzánk tavasz végén. Szóján általában a második nemzedék lárvái okozzák a kárt. A lepke szereti a párás, meleg időjárást, így a zárt növényállományban kialakuló mikroklíma segíti fejlődését.

4. kép. A bogáncslepkénél a hernyó a kártevő alak (fotó: Balogh Diána, forrás: izeltlebuak.hu, licenc: CC BY 4.0)
5. kép. A bogáncslepke hernyója a leveleket rágja meg (fotó: Horváth Dávid, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Az akácmoly és a muszkamoly is kártevőként léphet fel a szójában. Mindkét faj pillangós virágú növények hüvelytermésében is élhet, és a magokat fogyasztja. Legfontosabb hazai tápnövénye az akác, a borsó, a szója és a csillagfürt, a lucerna, a napraforgó, a kukorica, a cukorrépa.

A hernyók berágják magukat a hüvelybe, és az ott lévő valamennyi magot megeszik. A lepkék május végétől június elejéig, az éjszakai órákban repülnek, és peterakás előtt érési táplálkozást folytatnak. A rajzás időtartama és az egyedszám, valamint a rajzáscsúcs fénycsapdával és szexferomoncsapdával mindkét faj esetében jól előrejelezhető. Súlyos károkat tud okozni a kétfoltos takácsatka. Ez a szélsőségesen polifág fajok közül is kiemelkedik (6-7. kép).

6. kép. A leveleken jól látható a szívogatás nyoma és a szövedék (fotó: Molnár Szilárd)
7. kép. A kétfoltos takácsatka imágója és nimfája a kártevő alak (fotó: Takács Attila)

A faj tömeges megjelenésére elsősorban a forró, száraz években, június közepétől kell számítani. A nimfa és az imágó a leveleken, a virágokon és a terméseken egyaránt szívogat. A károsított leveleken apró, halványsárgás foltok jelennek meg, a levél torzul, bronzbarnává válik, a fonákán finom szövedék látható. A szívogatás miatt fokozódik a párologtatás, csökken az asszimilációs felület, így jelentős lehet a termésveszteség. Védekezésnél legfontosabb a jó időzítés.

Jelenleg a szójában csak a deltametrin van engedélyezve. A többi inszekticid kizárólag szükséghelyzeti engedélyhez kötött.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus