fbpx

Zárja az évet a gazda

Írta: Agrárágazat-2024/1. lapszám cikke - 2024 január 08.

Az adóév végéhez közeledve célszerű az őstermelőknek, a családi gazdaságok tagjainak is átgondolniuk, milyen nagyságú bevétellel és kedvezményekkel számolhatnak, melyek azok a lehetőségek, amelyek kihasználása még intézkedéseket kíván.

Az őstermelők családi gazdaságáról a 2020. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Csgtv.) rendelkezik. Többek között meghatározza a kiegészítő tevékenység, valamint az e kategóriába tartozó tevékenységek fogalmait is. Ez azért lényeges, és azoknak az őstermelőknek is, akik nem tagjai családi gazdaságnak, mert – ugyancsak a Csgtv. rendelkezése szerint – a mezőgazdasági őstermelő kiegészítő őstermelői tevékenységéből származó éves bevétele nem haladhatja meg az őstermelői tevékenységből származó éves bevételének negyedét.

Az a bizonyos egynegyed

Ha az őstermelő (családi gazdaság tagja) kiegészítő őstermelői tevékenységből származó éves bevétele meghaladja a teljes őstermelői tevékenységből származó éves bevétele negyedét, akkor a kiegészítő őstermelői tevékenység teljes bevétele nem minősül őstermelői tevékenységből származó bevételnek, és nem folytatható a kiegészítő őstermelői tevékenység mezőgazdasági őstermelőként.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmezésében pedig az őstermelőkre, a családi gazdaságokra vonatkozó különleges szabályok csak és kizárólag az őstermelői tevékenységből származó bevételre alkalmazhatóak.

Amennyiben az őstermelő egy évben többfajta kiegészítő tevékenységet is végez, akkor az ebből származó bevételeknek együttesen kell az éves összes bevétel egynegyede alatt maradniuk. Az értékhatár átlépésekor pedig az összes kiegészítő tevékenységből származó bevételére érvényes, hogy azok nem minősülhetnek őstermelői tevékenységből származó bevételnek.

Önmagában az tehát, hogy egy tevékenység besorolható a kiegészítő őstermelői tevékenység kategóriájába, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az abból származó bevétel mindenképpen őstermelői tevékenység bevételeként adózik majd, mivel a fentebb említett bevételi értékhatár túllépése esetén már ez a bevétel részben sem minősíthető őstermelői tevékenység bevételének: ilyen esetben a kiegészítő tevékenységből származó teljes bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Például, ha egy őstermelő vagy családi gazdaság sokféle mezőgazdasági géppel rendelkezik, azokat rendszeresen bérmunka-szolgáltatásra is használják, és okkal feltételezhető, hogy az ebből eredő bevétel biztosan átlépi az összes bevétel összegét, akkor célszerű ezt a szolgáltató tevékenységet eleve nem őstermelőként folytatni. Alternatíva lehet az e tevékenységre létrehozott vagy ezzel kibővített egyéni vállalkozás vagy az adószámos magánszemélyként végzett szolgáltatás.

Az előzőeket egy példával is bemutatva, tegyük fel, hogy az őstermelő mezőgazdasági tevékenységként sertéstenyésztéssel foglalkozik, ezenkívül kiegészítő őstermelői tevékenységként takarmány-előállítást is végez. Az őstermelő bevételei 2023-ban:

• állattenyésztésből származó bevétel: 5 400 000 Ft,

• takarmány-előállításból származó bevétel: 2 600 000 Ft, azaz

• összesen: 8 000 000 Ft.

A takarmány-előállítás kiegészítő őstermelői tevékenység, amiből az őstermelőnek 2023-ban összesen 2 600 000 forint bevétele keletkezett. Az összes bevétel negyede 2 000 000 forint, és mivel ezt meghaladja a kiegészítő őstermelői tevékenységek bevétele, így ezek nem tekinthetők őstermelői bevételnek: vagyis önálló tevékenységből származó jövedelemként adókötelesek.

(Megjegyzés: Természetesen az őstermelés maga is önálló tevékenység. Az adótörvény boncolgatott szabálya mögött az áll, hogy az önálló tevékenységekre irányadó szabályokon belül, a kifejezetten az őstermelőkre vonatkozó – és számos szempontból kedvezőbb – előírásokat nem engedi alkalmazni, ha az adózó túllépi a meghatározott bevételarányokat.)

gazda

Mi lehet őstermelői tevékenység?

Fontossága miatt térjünk vissza arra a kérdésre, hogy mely tevékenységeket sorolhatjuk az őstermelői kategóriába!

A Csgtv. az őstermelői tevékenységet az őstermelői nyilvántartásba felvett mező-, erdőgazdasági tevékenységként, valamint kiegészítő őstermelői tevékenységként határozza meg [Csg tv. 2. § g) pont].

Ne vegyük félvállról az „őstermelői nyilvántartásba felvett” kitételt! A tevékenység őstermelői minősítéséhez ugyanis az is elengedhetetlen, hogy a termelő intézkedjék arról, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara területi szervénél az őstermelői nyilvántartásba felvegyék, hogy az adott tevékenységet folytatja.

Ráadásul a Csgtv. és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) mellett egy további jogszabályban is el kell mélyednünk, ha a mező-, erdőgazdasági tevékenység mibenlétét szeretnénk tisztázni.

Maga a Csgtv. azzal „intézi el” e fogalom meghatározását, hogy a Földforgalmi törvényre (2013. évi CXXII. törvény) hivatkozik. Az ennek 5. § 18. pontjában meghatározott mező-, erdőgazdasági tevékenység minősül ekként, továbbá e tevékenységből származó termékfeldolgozás, ha az a saját gazdaságban előállított alapanyag felhasználásával történik, és nem haladja meg az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mennyiséget.

Azaz, mező-, erdőgazdasági tevékenység: növénytermesztés, kertészet, állattartás, állattenyésztés, halgazdálkodás, szaporítóanyag-termesztés, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, valamint a Földforgalmi törvény szerinti kiegészítő tevékenységgel vegyesen végzett gazdálkodás, ha a kiegészítő tevékenységből származó bevétel nem haladja meg a más mező- és erdőgazdasági tevékenységből származó bevételt.

Ez utóbbi fogalom szerint a tevékenységből származó termények, állatok, állati eredetű termékek fajtája, vámtarifaszáma nem befolyásolja az őstermelői tevékenységként való minősítését.

Ugyancsak a mező- és erdőgazdasági tevékenységek közé sorolandó a saját gazdaságban előállított alapanyag felhasználásával történt termékfeldolgozás, azzal a további feltétellel, hogy az e tevékenységből származó termékek értékesítése nem lépheti át azokat a területi és mennyiségi értékhatárokat, amelyek a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló 52/2010. (IV. 30.) FVM-rendelet (FVM-rendelet) 1. számú mellékletében szerepelnek.

tej, tejtermek ertekesites
[*Tej és tejtermék esetében napi maximális mennyiség; **az adott termékre vagy alaptermékre vonatkozó napi, heti vagy havi maximális mennyiségek betartásával.]

A rendelet 40 km távolságban húzza meg azt a területi határt, amelyen belül az őstermelő kiskereskedelmi vagy vendéglátó, illetve közétkeztetési létesítményt elláthat a termékeivel: Ez a régión belüli vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva legfeljebb 40 km távolságon belüli piaci szereplők számára történő értékesítést jelenti.

A mennyiségi korlátokat érintően a rendelet 1. számú mellékletéből nézzünk néhány példát!

A kiegészítő őstermelői tevékenység fogalmát a Csgtv. 2. § c) pontja határozza meg, amely alapján e kategóriába tartozik – egyebek mellett – a mező- és erdőgazdasági szolgáltatás és a mezőgazdasági termékből történő élelmiszer előállítása is.

A jogszabályi felsorolásból azért fontos kitérnünk a mező- és erdőgazdasági szolgáltatásra, mert jellemzően ide tartozik a gépibérmunka-szolgáltatás, azaz a nem saját gazdaságban végzett munka. Viszont akkor, ha az őstermelő csak a mezőgazdasági gépet adja kölcsönzésre (szolgáltatást ezen túlmenően nem nyújt az ügyletben), az már nem tartozik e körbe, azaz az ebből származó bevételt nem lehet őstermelői tevékenység bevételeként elszámolni (más önálló tevékenységből származó bevételnek kell tekinteni).

Fontos tudni azt is, hogy a mezőgazdasági termékből történő élelmiszer előállítása akkor tartozik ide, ha a hozzá való alapanyagok nem a saját gazdaságból származnak.

Ha az őstermelő a saját gazdaságából származó alapanyagokból állít elő élelmiszert, akkor e tevékenysége a mező-, erdőgazdasági tevékenység kategóriába tartozik.

Továbbá azt is szem előtt kell tartani, hogy akár saját termesztésű, akár vásárolt alapanyagokból állítja elő az őstermelő az élelmiszert, mindkét esetben számolnia kell ezek mennyiségi, illetve értékbeni korlátaival: az előbbi esetben az előzőekben már hivatkozott FVM-rendelet szerinti mennyiségű korlátok, míg az utóbbi esetben a bevételi felső korlát szab határt az élelmiszer-előállítás őstermelői tevékenységkénti minősítésének.

A traktor és az istálló ára is számít, csak másképp

Viszonylag új – 2022-től érvényes – szabály, hogy a termelési tényezők hasznosításából, értékesítéséből származó bevétel nem minősül kiegészítő tevékenységből származó bevételnek. Ezért, ha például az őstermelő értékesíti a tevékenysége során használt traktort, istállót, akkor ezt a bevételt nem a kiegészítő őstermelői tevékenység bevételei közt kell figyelembe vennie. Ilyenkor a jövedelmet az értékesített vagyontárgy jellegétől függően az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre, ingatlan esetében pedig az ingatlan átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani.

Az eszköz őstermelésben még le nem írt (van leírtnak nem minősülő) értékcsökkenési leírását viszont ez esetben is figyelembe lehet venni a jövedelem számításakor. (Ez fordítva is igaz: ha a gazda tárgyi eszközt szerez be az őstermelői tevékenységéhez, akkor ennek bevételével szemben figyelembe veheti az eszköz értékcsökkenési leírását. A beruházási költségnek az átruházásból származó bevételt meghaladó része a 11. számú melléklet szerint értékcsökkenési leírásként elszámolható. Ezért is van kiemelt szerepe az őstermelő által vezetett nyilvántartásoknak, amelyeket úgy kell vezetnie, hogy abból megállapítható legyen, hogy a tárgyi eszköz értékesítéséből származó bevételét mely tárgyi eszköz beruházási költségével csökkenti.) Nézzünk erre egy példát is!

Az őstermelő 2020. február 10én vásárolt egy használt traktort, amelynek értékcsökkenés alá vonható (bekerülési) értéke 35 millió forint volt. A traktort 2023. november 1-jén eladta, az áfa összege nélküli eladási ár 12 millió forint. Az őstermelő könyvelési adatai, nyilvántartásai szerint a traktor 2023. október 31-ig elszámolt értékcsökkenési leírása 9 millió 737 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy az ingóság értékesítésére irányadó szabályok alkalmazásával 2 millió 263 ezer forint (12 000 Ft–9 737 Ft) után kell 15 százalék személyi jövedelemadót fizetnie a példánkban szereplő gazdának.

(Amennyiben az Áfa tv. előírásai szerint az értékesítést terheli áfa, azt az őstermelőnek e minőségében kell rendeznie. A mezőgazdasági termelőket a kompenzációs felárra vonatkozó előírások, illetve alanyi adómentesség választása mellett is érintő áfaszabályokról egy következő cikkünkben lesz majd szó.)

Fontos tudni, hogy a termőföld nem számít kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek, így ennek értékesítésekor az ellenérték nem őstermelői bevétel, az adókötelezettséget az ingatlanértékesítésre vonatkozó szabályok alapján kell meghatározni. Nem számít kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek a személygépkocsi sem, eladásakor az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályok az irányadók. Az őstermelők családi gazdaságának tagjai által használt személygépkocsi, termőföld értékesítésekor az ellenérték kizárólag az azt értékesítő tulajdonos bevétele.

Néhány gondolat erejéig még időzzünk el az értékcsökkenésnél!

Az Szja tv. szerint a mezőgazdasági őstermelő őstermelői tevékenységből származó bevétele esetében a kizárólag üzemi célú tárgyi eszközök, nem anyagi javak beruházási költségének értékcsökkenési leírását a törvény 11. számú melléklete II. fejezete – amely melléklet egyebekben az egyéni vállalkozók költségelszámolását szabályozza – szerint állapítja meg.

Az őstermelők családi gazdasága tagjának minősülő magánszemély az őstermelők családi gazdaságához tartozó tárgyi eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét – választása szerint – az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni.

Az őstermelők jellemzően az Szja tv. átalányadózásra irányadó szabályait alkalmazzák. Számukra fontos, hogy a tevékenységüknek az átalányadózás évében felmerült összes költségét elszámoltnak kell tekinteniük, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének az átalányadózás időszakára jutó, a 11. számú melléklet II. fejezete szerint megállapított értékcsökkenési leírását is.

[Szja tv. 17.§ (3) bekezdése a) pont és aa) alpont; 54. § (1) bekezdése; 3. számú melléklet I./20. pont, III./1. pont]A traktor az a tárgyi eszköz, amelynek értékcsökkenési leírási kulcsáról gyakran érdeklődnek a gazdák, de a könyvelők is a különféle adó- és számviteli szakmai portálokon. Ennek kapcsán jó, ha tudják az őstermelők is, hogy a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 1. számú mellékletének II. fejezete határozza meg a közúti járművekkel kapcsolatos fogalmakat. A melléklet e fejezetének a) és l) pontja alapján a traktor mezőgazdasági vontatójármű. A KSH besorolási száma (vtsz) szerint pedig a 8701 csoportba tartozó eszközről beszélünk. Ennek alapján az Szja tv. már hivatkozott mellékletében foglaltak szerint a 20 százalékos leírási kulcs érvényes erre a vagyonelemre.

2023. július 15-től az őstermelő az ingóvagyon körébe tartozó eszközök értékesítésekor a bevételt csökkenti az őstermelői tevékenység keretében hasznosított, kizárólag üzemi célt szolgáló azon tárgyi eszköz értékcsökkenésként még el nem számolt beruházási költségével, amelyet a tárgyévben, illetve a tárgyévet követő évben az adóbevallás benyújtásáig, de legfeljebb a bevallás benyújtási határidejéig megszerez. Amennyiben az újonnan beszerzett ingó vagyontárgy beruházási költsége meghaladja az átruházásból származó bevételt, akkor a fennmaradó összeg az értékcsökkenési leírásra vonatkozó szabályok (Szja tv. 11. számú melléklet II. fejezet) szerint számolható el.

szarvasmarha

Kell egy (nagyobb) csapat?

A családi őstermelői tevékenység esetén az őstermelők családi gazdasága tagjainak az őstermelői jövedelemre ugyanazt az adózási módot kell alkalmazniuk a személyi jövedelemadózásban ahhoz, hogy a jövedelem taglétszám alapján történő megosztásának szabályait alkalmazhassák. Ha e feltételnek nem felel meg a családi gazdaság, akkor a tagoknak önállóan kell megállapítaniuk az adókötelezettségüket.

Továbbá, az őstermelők családi gazdasága tagjai az átalányadózást abban az esetben alkalmazhatják, ha a családi őstermelői tevékenység keretében végzett őstermelői tevékenység bevétele az adóévben nem haladja meg a tagok (ideértve a képviselőt is) adóév utolsó napja szerinti létszáma és az éves minimálbér tízszerese szorzatának összegét, de legfeljebb az éves minimálbér negyvenszeresét, azaz 2023-ban 111 360 000 Ft-ot.

Nézzük meg e szabály lényegét egy konkrét példán keresztül is!

Egy őstermelők családi gazdaságának három tagja van, a szülők és a felnőtt lányuk. A tagok az átalányadózást akkor alkalmazhatják, ha az általuk együttesen elért bevétel nem haladja meg az éves minimálbér 30-szorosát, azaz 2 784 000 × 30 = 83 520 000forintot. Ha 2023 júliusában belép az őstermelők családi gazdaságába a szülők másik gyermeke is, akkor az átalányadózás az éves minimálbér 40-szeresét meg nem haladó bevétel erejéig, azaz 111 360 000 Ft-ig alkalmazható. Ez a felső bevételi értékhatár, ezért ha júliusban a másik gyermek és annak házastársa is csatlakozik az őstermelők családi gazdaságához, akkor is 111 360 000 forint bevételi értékhatárig alkalmazható az átalányadózás.

A fenti előírások tükrében tehát optimális létszámnak a négy fő tűnik a családi gazdaságok számára. Így – maradva a fenti családnál –, ha a családi gazdaságnak három tagja van, de már év közben is látható, hogy túllépik majd a 111 360 000 Ft bevételi értékhatárt, akkor érdemes „becsalogatniuk” a tagok sorába még egy arra alkalmas családtagot. Ezzel a lépéssel maradhatnak az átalányadózás keretei között, amely előnyösebb számukra, mint a tételes költségelszámolás szerinti jövedelemszámítás.

Mivel a bevétel felosztásakor az adóév utolsó napján meglévő létszám az irányadó, ha a családi gazdaságban kevesen vannak, még 2023. év végéig volt idő a létszámot növelniük.

A tételes költségelszámolást tekintve is hasznos lehet a létszám bővítése. Ugyanis, ha az őstermelők családi gazdaságának tagjai az őstermelők családi gazdaságát alapító szerződés alapján a tagok egyenlő arányban részesednek a nyereségből, és viselik a veszteséget, akkor a családi őstermelői tevékenységet folytató őstermelő e tevékenységéből származó bevételét és azzal kapcsolatos költségét a közösen elért összes bevételnek, illetve összes költségnek a tagok számával történő elosztásával állapítja meg. A bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű.

A gépjármű használatával összefüggő költségeket a családi őstermelői tevékenységüket folytató tagok csak azonos elszámolási mód választásával vehetik figyelembe, a tagok közül azonban csak annak a költségét – a tag nevére és a gépjármű rendszámára kiállított számla, számlák alapján –, aki egyébként az Szja tv. alapján jogosult a gépjárműhasználattal összefüggő költségelszámolásra.

Akkor, ha az alapító szerződés szerint a tagok nem egyenlő arányban részesednek a nyereségből és viselik a veszteséget, akkor a családi őstermelői tevékenységet folytató őstermelő e tevékenységéből származó bevételét és azzal kapcsolatos költségét az őstermelők családi gazdaságát alapító szerződésben meghatározott módon állapítja meg.

Ha az őstermelők családi gazdaságának tagja év közben meghal, vagy kilép (azaz: kiválik) a közös gazdálkodásból, akkor a kiváló tag jövedelmét úgy kell meghatározni, hogy a kiválás időpontjáig megszerzett bevételt és a költségeket fel kell osztani az addig közös tevékenységet folytató családtagok között.

Ettől eltérően a tagok megállapodhatnak a kiválás előtti időszakot érintő, de azt követően érkező bevételek és felmerült költségek megosztásának a módjáról. A közös gazdálkodást tovább folytató tagok és az esetlegesen év közben belépő új tag vagy tagok jövedelmét év végén úgy kell meghatározni, hogy az őstermelők családi gazdasága év végén meglévő tagjai által az adóévben megszerzett összes bevételt és elismert költséget (aminek nem része a kilépők részére elszámolt bevétel és költség) az előzőekben meghatározottak szerint az év végén fennálló taglétszám figyelembevételével kell felosztani.

Pályázatok és támogatások

Nem minősül bevételnek a mezőgazdasági őstermelő által e tevékenységével összefüggésben kapott – jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított – támogatás összege. Az őstermelőknél ezeket a támogatásokat tehát sem a bevételi értékhatár, sem a jövedelem számításakor nem kell figyelembe venni. Ez vonatkozik a költségek fedezetére vagy a fejlesztési célra folyósított támogatásokra is. Ilyen támogatás a jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján folyósított támogatás, amelyet a magánszemély kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási kötelezettsége mellett kap. Ide tartozik a tevékenység megvalósulásának ellenőrzését követően juttatott, továbbá az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból társfinanszírozott, a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához, gazdaságalapításához, valamint a mezőgazdasági kisüzemek fejlesztéséhez nyújtandó támogatások.

Noha az őstermelők jellemzően az átalányadózás szabályait követve adóznak – maga az adótörvény is ezt tekinti a vonatkozó főszabálynak, és az őstermelőnek nyilatkozatban kell e státuszáról lemondania, ha más elszámolási módot kíván alkalmazni –, de akadnak olyan termelők is, akik számára a tételes költségelszámolás kedvezőbb, így amellett döntenek. Az ő pályázati támogatásaik kapcsán fontos kiemelni, hogy az e forrásaik elszámolása során benyújtott (és az adott pályázathoz záradékolt) számláikkal igazolt költségeiket az adóköteles bevételeiből nem vonhatják le (hiszen ez az adott ráfordítások kétszeres elszámolását jelentené). Esetükben kiemelt jelentősége van a befogadott számlák ezen szempontok alapján történő elkülönítését biztosító nyilvántartásoknak.

növény

Mezei leltár és az „új” gazdálkodási napló a személyi jövedelemadó törvény keretei között

Az őstermelők és a személyi jövedelemadó rendelkezései szerint adózó egyéni vállalkozók számára az Szja tv. nem csupán az adókötelezettségeiket érintő szabályokat írja elő, de nyilvántartási (azaz könyvelési) kötelezettségeiket érintően is ez a jogszabály ad iránymutatást. Az adótörvény 5. számú melléklete sorolja fel az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek – így egyebek mellett az őstermelők – által vezetendő alap- és részletező nyilvántartások körét és elvárt adattartalmát.
A szóban forgó melléklet 13. pontja a nyilvántartások között említi a leltárt is. A törvény arra is ad útmutatást, hogy azt hogyan kell elkészíteni, így többek között előírja, milyen csoportosításban kell felvenni az egyes készletelemeket a leltárba.

SZAKÉRTŐI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÉS TANÁCSADÁS DÍJMENTESEN, ÖNNEK!

Gazdálkodásban, adózásban, járulékfizetésben, munkaügyben és több más jogterületen kompetens szakértőink a vállalkozása szempontjából rendkívül lényeges adózási kérdésekben bármikor segítséget nyújtanak Önnek díjmentesen az Agrárágazat mezőgazdasági havilappal történő együttműködésünknek köszönhetően.

Telefonos szakértőinket a 06-1880-76-00 telefonszámon éri el munkaidőben, hívjon minket, és használja ki az egyedi konzultációs lehetőséget szakértőinkkel. Az alábbiakban összeszedtük Önnek a legfontosabb, biztosításával és járulékfizetésével kapcsolatos kérdéseket.

Sinka Júlia
a szerző a Menedzser Praxis okleveles áfa- és nemzetközi adószakértője