Szántóföldi zöldségtermesztésben a műtrágyázás hatékonysága

A növények fejlődését, termőképességét négy élettényező – fény, hő, víz és a tápanyagok – együttesen határozza meg. Esetükben fontossági sorrendiséget megállapítani nem lehet. Leghatékonyabban a minimumban lévő élettényező vagy éppen tápelem pótlásával növelhetjük a termést, javíthatjuk a minőséget és a termésbiztonságot. Ebből következik, hogy az egyes élettényezők, konkrétabban környezeti tényezők, egymásra is hatással vannak.

Szabadföldi körülmények

Minél intenzívebb termesztést folytatunk, annál nagyobb jelentőséggel bírnak ezek a kölcsönhatások. Míg a zöldséghajtatásban szinte minden élettényező, így a fény és a hő is egy bizonyos határig szabályozható, addig szabadföldi körülmények között sokkal kevesebb lehetőségünk van a beavatkozásra.

A zöldségtermesztés környezeti tényezői

Az említett szabály vonatkozik a növényi tápanyagokra is; hatékony tápanyagpótlást úgy végezni, hogy nem veszem figyelembe a termesztett növényre ható valamennyi környezeti tényezőt, nem lehetséges. Nem biztos, hogy mindig a műtrágyaadagok növelésével vagy a műtrágyák változtatásával érünk el sikert; a tápanyagok hasznosulását akadályozó tényezők javítása, illetve megszüntetése lehet gyorsabb, hatékonyabb, sőt olcsóbb is. A műtrágyázás gyenge vagy egyenesen rossz hatékonysága adódhat belső, azaz növényi és a már említett külső, vagyis környezeti tényezőkből.

Belső ok: a különféle növényi betegségek és kártevők. Egy gombás eredetű szártőbetegség lassíthatja vagy megakadályozhatja a tápelemek transzspirációját, aminek következtében a hajtáson vagy a leveleken az egyes tápelemek hiányára jellemző klorotikus tünetek alakulhatnak ki. Csak a tünetek alapján nem lehet tudni, hogy a talajból hiányzik-e az adott tápanyag (abszolút hiány), vagy ott van, csak a felvételét valami akadályozza (relatív tápanyaghiány). Ugyanígy szárazságra vagy tápelemhiányra emlékeztető hervadás, sárgulás mutatkozhat fonálféreg hatására is. A megoldást nem a tápanyagellátás fokozása jelenti, hanem a kórokozók és a kártevők elpusztítása, az ellenük lehetséges védekezési módok alkalmazása, arról nem is beszélve, hogy sokszor ilyen esetben a tápanyagadagok növelésével esetleg tovább rontjuk a növény egészségi állapotát!

Külső ok: bonyolult összefüggésnek tűnik a klimatikus tényezők és a tápanyagok felvétele közötti kapcsolat. Az utóbbi években rendszeresen jelentkező légköri aszály kifejezetten káros hatással van a tápanyag-hasznosulásra. Azt gondolhatnánk, hogy a nyári melegben intenzíven képes párologtatni a növény, a száraz levegő elősegíti az asszimilációt, ebből adódóan a tápanyagok hasznosulása még kedvezőbb és gyorsabb. Az 50% körüli légnedvesség hatására azonban leáll az asszimiláció, a növény – védekezve az erős párologtatás és kiszáradás ellen –bezárja légzőnyílásait, nem párologtat. Párologtatás hiányában pedig nincs vízfelvétel, így víz hiányában tápanyagfelvétel sincs. Egyre többen védekeznek árnyékolással a növények túlzott felmelegedése és az alacsony páratartalom ellen (1. kép), ezzel segítve a növény tápanyagfelvételét.

Átgondoltabb védekezéssel

A paradicsom esetében jellegzetes káliumhiány-tünetként tartjuk számon az úgynevezett zöldtalpasság betegséget, a csészelevelek körül kialakuló előbb sárgászöld, majd sárgásbarna karimát (2. kép). Magas, 35 ^oC feletti hőmérsékleten a piros szint adó likopin helyett más, karotin jellegű színanyagok képződnek, a tünet megtévesztésig hasonlít a káliumhiányra, holott semmi összefüggés nincs a talaj káliumtartalma és a tünet megjelenése között. Ilyen esetben is az árnyékolás mint a lehetséges legjobb megoldás jön számításba.

A klimatikus tényezők kedvezőtlen hatásai mellett a rossz talaj, sőt maguk a tápanyagok is akadályozhatják egymás felvételét. A talajtulajdonságok közül a rossz szerkezet, a levegőtlen talaj a gyakori ok, amire néhány zöldségfajta (pl. paprika, paradicsom, uborka, dinnye, karfiol stb.) különösen érzékeny. Nem véletlenül emelik ki ezeknek a zöldségnövényeknek az őszi talajművelésénél a talajjavító anyagok, így a szerves trágyák kedvező hatásait. A zöldségfélék a semleges vagy enyhén savanyú (6,5–7 pH) talajokat kedvelik. Ilyen kémhatású közeg esetén valamennyi tápanyag jól hasznosul. Ettől eltérő értékek esetén savasabb talajokon a makroelemek, lúgosabb közegben a mikroelemek felvétele nehezebb vagy akadályozott. Meszezéssel, esetleg savas kémhatású műtrágyák használatával a talaj semleges kémhatásának beállítása feltétele a hatékony trágyázásnak.

Egy-egy tápanyag túladagolásából adódó tápelem-aránytalanság is oka lehet a relatív tápanyaghiány-tünetek kialakulásának (a szaknyelv a jelenséget ionantagonizmusnak is nevezi). A zöldségtermesztésben gyakoribb, tipikus esetnek is mondhatnánk a kálium túladagolásából kialakuló magnéziumhiányt, ami gyakori paprikánál, paradicsomnál és dinnyénél (3. kép); a sok ammónia-nitrogén hatására mutatkozó kalciumhiányt, a rosszul végzett meszezés következményét, a bórhiányt.

A növekvő termelési költségekre adott helyes válasz – különösen tápanyagigényes zöldségek esetében – nem biztos, hogy egy rosszul értelmezett spórolás, a műtrágyázás visszafogása, sokkal inkább célra vezető egy átgondoltabb, a többi környezeti tényezővel összehangolt tápanyagellátás!

Terbe István