Hígtrágya tárolók építési feltételei és lehetőségei I.

Az állattartó telepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatásokról szóló 27/2007. (IV.17) FVM rendelet a 143/2009. (XI.5.) FVM rendelettel módosításra került. Ebben ÁTK III. jogcímen 2009.november 16. és december 15.-e között újból lehetőség nyílt – igaz a korábbiaknál alacsonyabb intenzitású – támogatás megpályázására, többek között hígtrágya tároló építése céljából.

Nemcsak az újabb támogatási lehetőség megjelenése, hanem egy másik iparág szabályozási területén történt változás is aktuálissá teszi annak áttekintését, hogy miként közelítsünk meg egy „hígtrágya tárolós” projektet. Ez utóbbi a 191/2009 (IX.15.) kormányrendelet az építőipari kivitelezésről, mely több ponton módosította ill. kiegészítette a 1997.évi építési törvényt. A rendelet az építésüggyel kapcsolatos új részletszabályozást tartalmaz, definiálja a folyamatban résztvevőket, azok feladatait és felelősségi körét, valamint több más részterületet is szabályoz (pl. építési napló vezetése). A gyakorlat alapján azon gazdálkodóknak érdemes betekintést nyerni erre a területre, akik hígtrágya projekt megvalósítása előtt állnak. Feltehetőleg az érintettek száma magas, mivel az ún. “Nitrát direktíva” által a gazdálkodókra rótt feladatok teljesülése a jelentős támogatások ellenére is jelentős csúszásban van. Az eddigi projekt tapasztalatokról és a támogatási pénzek hasznosulásáról egy igen érdekes és tartalmas elemzést találhatunk az EMVA Vidékfejlesztési Tanácsadó Kft. 2009 évi értekezésében „Beruházási támogatások elszivárgása címmel”.

A továbbiakban áttekintést adunk arról, hogy miként zajlik egy „hígtrágyás beruházás” bonyolítása, mely általában nem önálló projekt, hanem az állattartó telepi korszerűsítés része, a későbbikben azonban e környezetéből kiragadva kerül tárgyalásra.

Három részre osztva elemezzük a kérdéskört, vagyis hogyan kezdjünk neki a munkának, azaz melyek az (1) előkészületi fázis teendői, második részben mire kell figyelnünk a (2) megvalósulási szakaszban, és a végül hogyan végezzük a (3) projekt zárását és az elszámolását. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az egyes pontokban vastagított betűkkel kiemelésre kerülnek a kulcsszavak ill. főbb teendők.

1. Az előkészítési szakasz

Finanszírozást előrelátóan kell megtervezni még támogatás mellett is. Feltételezzük, hogy támogatott projektekről beszélünk, ahol az önrész rendelkezésre áll. Ezt azonban célszerű úgy kalkulálni, hogy a kifizetési késedelemből eredő többlet finanszírozási igényre is fel legyünk készülve (pl. áthidaló kölcsönnel), hiszen a cél az, hogy olyan forrás struktúra álljon össze, amely biztosítja a folyamatos munkavégzés lehetőségét. Arra is figyelni kell, hogy egy komplex projekt során keveredhetnek az egyenes és fordított ÁFA-s tételek!

Tervezéshez alapvetően azt kell tudni, hogy mit szeretnénk megvalósítani. Ez triviálisnak tűnik, a gyakorlatban mégsem az. Az igények, szükségletek felmérésétől, pontosításától és annak konkrét megfogalmazásától kezdve az anyagi lehetőségek által meghatározott korlátokon át sok tényezőt figyelembe kell venni. Többen úgy nyújtottak be/nyertek pályázati támogatást, hogy a „beltartalommal” nem voltak teljesen tisztában, és ennek eredménye a projekt bekerülési költségének félre számítása lett.

Arra az „egyszerű” kérdésre, hogy mit is kívánunk megvalósítani, a tervező ad választ, hiszen ő tudja összehangolni ill. körülhatárolni a műszaki feladatot, és tudja megbecsülni annak költségeit. Ez a „válasz” először is egy szintén egyszerűnek tűnő építmény elhelyezési vázrajzban, ill. engedélyezési terv formájában realizálódik. Ezen első lépések a legnehezebbek, a leginkább időigényesek.

Lássuk, hogy miért?

Jól kell kiválasztani a trágyatároló helyét, ha a telepen belülre kerül a többi építményhez való kapcsolat rendszerét is vizsgálni kell (pl. fejőház környéke-legyek). Ha a telepen kívülre kerül attól lehetőleg ne túl távol legyen, és a művelési ágból való kivonástól kezdve általában többlet feladatokat, járulékos beruházásokat is igényel (pl.út, kerítés stb.). Ezért az egyik legfontosabb kérdés, hogy hol, és mekkora helyünk van akár telepen belül, akár kívül.

Különféle környezetvédelmi előírásoknak is eleget kell tennünk, melyek vonatkoznak pl. a vízfolyásoktól, élővizektől, víznyerő helyektől, lakott területtől való távolságra is (szaghatás stb.). Lehet, hogy amelyik területrész az előző feltételeknek megfelel, ott éppen lokálisan kedvezőtlenek az altalaj viszonyok. Mivel ez ránézésre nem állapítható meg, nem lehet eléggé hangsúlyozni mennyire fontos, hogy legalább áttekintésünk legyen a terület altalaj viszonyairól, és a vízjárásról. Ezért érdemes több építmény esetén szelvényezni a területet. Ha már a tároló lehetséges helye körvonalazódott, mindenképpen szükséges a konkrét helyen a talajrétegződés meghatározása a tervezett tározó középpontjában és két egymástól eltérő irányban felvett további két-két fúrással, zavartalan mintavétellel. A furatok talpmélysége legalább 4-4,5 m legyen. A talajvíz mértékadó szintjét ugyancsak a talajmechanikus határozza meg, és szakvéleményében meghatározza a beépítési feltételeket, javaslatokat. A furatok készítését össze lehet hangolni a talajvíz minta vételezéssel, ill. a monitoring kutak elkészítésével, mivel az induló környezeti állapotot a vízminták alapján rögzíteni szükséges. A felszíni lejtésviszonyok bemérése szükséges. Fontos meghatározni a felszín alatti talajrétegek esetleges dőlését (fekű) a tároló besüllyesztése, és az a körüli vízelvezetési kérdések megoldása miatt. Lejtős területre nem célszerű tárolót elhelyezni! Gondolni kell a hígtrágya kiszállítás útvonalára, az időszakosan megnövekvő teherforgalom hatásaira. Figyelemmel kell lenni a tározó tervezett helyén, vagy közvetlen közelében a fákra is. Természetesen nem feledkezhetünk meg az esetlegesen szükségessé váló közmű kiváltásokról/áthelyezésekről sem. Fontos, hogy a projekt a reális igényekhez, lehetőségekhez igazodjon és ne feltétlenül a támogatási keret maximális igénybevételéhez.

Ehhez kapcsolódva szemlélet váltásra is szükség lehet!

Konkrétan ez azt jelenti, hogy ne ragaszkodjunk feltétlenül az évtizedes szokásokhoz (pl. ahhoz, hogy eddig a terület legmélyebb pontjára folyt le a hígtrágya, vagy ott gyűjtötték össze) mivel az elszennyeződött terület rekultivációja, merev falú tározó alapozására alkalmassá tétele (teljes talajcsere) jelentősen megdrágíthatja a kivitelezést. Célszerű valamekkora (teherbíró altalajtól is függő) minimális besüllyesztéssel tervezni a tározó fenékszintjét, figyelemmel a talajvízszint ingadozásra (mely a tározó leürítési határa), valamint fagyvédelemre, és a többlet feltöltés mennyiségének csökkentésére.

Az építési engedély benyújtásához még további információkat kell beszerezni ill. egyéb döntéseket kell meghozni. Ezek közül talán a legfontosabb, és a legnehezebb feladat az optimális hígtrágya tárolási technológia kiválasztása. Az engedélyeztetés, a szakhatósági állásfoglalások beszerzésével együtt több hónapos (vagy sajnos akár éves!) időigényű folyamat is lehet, így a későbbi változtatással sok időt veszíthetünk.

Tekintsük át a lehetőségeket! Abból indultunk ki, hogy a trágyatároló megvalósításához támogatást veszünk igénybe. Ehhez az MVH által támogatott technológiák közül kell kiválasztanunk azt, amelyik számunkra a legmegfelelőbb.

A választás megkönnyítése érdekében két főbb szempont szerint sorrendbe raktuk az egyes technológiákat

1. Bekerülési költség szempontjából (mérettartomány árakban kis eltérés lehetséges) a legalacsonyabb költségűtől kezdve (bélelés nélküli tároló nem létesíthető):

– fólia bélelésű földmedrű

– zsákos jellegű tárolók

– előregyártott vasbeton falelemekből álló

– felület kezelt acéllemezes (tüzihorgany)

– monolit vasbeton

– magasabb minőségű felületkezelt acéllemezes tárolók

– koracél tározók

Technológiai kezelhetőség, rugalmasság tekintetében (legrugalmasabb elöl)

– előregyártott vasbeton falelemekből álló

– monolit vasbeton

– acéllemezes tárolók

– zsákos jellegű

– fólia bélelésű földmedrű

Megjegyzendő, hogy a felsorolás több rész-szempont súlyozott figyelembevételével került összeállításra, és mint ilyen szubjektív elemeket tartalmaz, de a piaci visszajelzéseken is nyugszik ill. a 27/2007. (IV.17.) FVM rendelet 3.sz. mellékletének elszámolható maximális értékeinek figyelembevételével került sorba rendezésre. Technológiai oldalról a megközelítés a Bauernzeitung-Landtechnik: „Hauptsache dicht” (Lényeg a szigetelő képesség) című cikk 2008.35.hét 32-33.oldal alapján történt. A választás nem egyszerű és a döntés legtöbbször csak azon alapul, hogy mire van pénz (támogatás). Egy dolgot azonban nem kerülhetünk meg, csak olyan minősített technológia alkalmazható, mely rendelkezik forgalomba hozatali engedéllyel (ÉME, ETA). Célszerű időt áldozni a referenciák megtekintésére (akár több technológiát is érdemes megnézni) és nemcsak bekérni a szállítótól a referencia listáját, de a helyszínen informálódni az adott projekt megvalósításáról. Vitathatatlan, hogy manapság a legtöbb tároló földmedrű, fólia béleléssel készül, melynek elsődlegesen az az oka, hogy általában már adott a hely, csak ezt kell korszerűsíteni (kitisztítani), vagy bővíteni, valamint hogy ez a legolcsóbb megoldás. A régi tároló szanálásával, jó minőségű anyagok használatával (EPDM) a tározó korszerűsítésével (gépészettel) a környezeti elvárásoknak ugyan maradéktalanul eleget teszünk, de nem biztos, hogy a nagy felületű, így helyigényes, nagyobb szaghatással járó, kártevők elszaporodására alkalmasabb, károsodásra sok szempontból érzékenyebb olcsóbb megoldás jelenti az optimumot. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a hellyel való takarékoskodás nem csak azért fontos, mert a területnek ára (költsége) van, hanem a feleslegesen összegyűjtött esővíz hígító és térfogatnövelő kedvezőtlen hatásától kezdve az egyéb járulékos hatásokig más szempontokat is figyelembe kell venni (szaghatás). Ha ezeket csökkenteni akarjuk, akkor a magasabb költségű, de egyszerűbben gépesíthető és jobban kezelhető, nagyobb biztonságot nyújtó merev falú tárolókban lehet gondolkodni. Ezekkel általában kisebb alapterületen nagy térfogatú tározók építhetők. Ha szükséges, bizonyos mérettartományig fedéssel is készülhetnek.

Ha kiválasztottuk a számunkra kedvező műszaki megoldást, akkor célszerű a kivitelezés peremfeltételeinek figyelembevételével (beépítési helyigény, altalajviszonyok stb.) a gyártóktól/kivitelezőktől költségbecsléseket bekérni, nemcsak a támogatási pályázatunk pontosabbá tételéhez, esetlegesen a közbeszerzési pályázat előkészítéséhez, hanem a későbbi eljárásokhoz is. Amennyiben egyszerűbb eljárás rend keretében valósul meg a projekt, a lehetséges szállítóktól ártartási nyilatkozatokat is érdemes bekérni, hogy ne érjen minket meglepetés, ha a megvalósításra kerül sor. Sok esetben még így sem lehet kivédeni az árfolyam ingadozás kedvezőtlen hatását. Az építési engedély beszerzéséhez a terveken felül sok mindenre szükség van, de leginkább hozzáértő és a területen jártassággal bíró tervezőre. Mint építtető az építési jogosultságunktól kezdve (tulajdonosként, vagy bérlőként a tulajdonosi hozzájárulást beszerezve) a szükséges részletezettségű terveken és a szennyvíz befogadó nyilatkozatokon, talaj és talajvíz monitoringon át a szakhatósági állásfoglalásokig sok teendő van. Rengeteg időt igényel általában a telekszomszédok felkutatása és nyilatkoztatása, mely nagyon megnöveli az engedély beszerzésének időigényét. A területrendezésről nem is beszélve, mely osztatlan közös tulajdon esetén szinte leküzdhetetlen akadály elé állítja az építtetőt. A munkálatokat megkezdeni csak jogerős építési engedély birtokában lehet! Számítani kell arra is, hogy maga a jogerősítés is jelentősen elhúzódhat, s erre mindenképpen tekintettel kell lennünk, ha a megvalósítás teljes időszükségletét meg akarjuk határozni. Néha olyan előre nem látható időigényű feladat is közbejöhet (melynek esetenként jelentős a költsége is), mint például a régészeti feltárás szükségessége. Ha olyan területen kívánjuk a beruházást lebonyolítani, ahol leletek felbukkanása várható jól tesszük, ha időben megkezdjük a feltárási munkát (még az építési engedély megszerzése előtt) és a szükséges forrást is biztosítjuk ehhez (lsd. finanszírozás).

A megfelelő technológiához szervesen kapcsolódik a méretezés kérdése. Ma már nem 4 hanem 6 hónapra kell a tározó térfogatot számítani és megfelelő tartalékkal kell kalkulálni (kihordás időszak szabályai miatt). Ezért fontos a jól kezelhető, gyors kitárolási lehetőség, (azaz a rövid ciklusidő) Itt nemcsak a jelen állapotot, de a távlati terveket, növekedési elképzeléseket is figyelembe kell venni. A tervező nyilván informálódik, de jó ha tisztában vagyunk a helyi önkormányzati építési és állattartási rendeletekkel. Ezek ugyan nem írhatják felül a magasabb szintű jogszabályokat, de egyéb pl. építéshatósági szempontból külön követelményeket támaszthatnak (pl. építmény magasság maximum), vagy a beépítést szigoríthatják, mely előírás visszahathat a tározó helyének kijelölésére, a hígtrágya szállítási útvonal kijelölésére.

A kiviteli terv készítése mind a támogatási rendelet, mind az új építési előírások miatt kötelező. Ezen tervek esetében már nem a koncepció megalkotása, hanem a gyakorlati megvalósítás áll a középpontban. A részletek kidolgozásához nem elég a rajzos tervek összeállítása, statikai számítások, csomóponti részletek stb., hanem szükséges egy tervezői méret és mennyiség kimutatás is. Ebből készül a költségvetés, de az építőiparban megszokottaktól eltérő rendszerben (lásd. 3 pontban).

Reméljük fentiek hozzájárulnak a sikeres projekt megvalósításhoz, a projekt megvalósulási és zárási szakaszát a következő lapszámban mutatom be.

Horváth Zoltán

okl. építőmérnök

Szebeton Zrt.

+36-26-310-622 

+36-26-310-622

Kapcsolódó hírek