Nyári talajmunkák: lehetőségek és hibák az alapművelésben

Előző lapszámunkban a szakszerű tarlóhántás és tarlóápolás jelentőségéről adtam számot. Jelen cikkemben a nyáron végzendő alapművelés lehetséges módjaira összpontosítok. Az egyes műveletek talajra ártalmas hatásait figyelembe véve próbálok olyan eljárásokat, eszközöket javasolni, amelyekkel a műveléssel járó kár csökkenthető, akár megelőzhető.

Szántás

Alapművelési módként számos esetben előnyt kap a szántás. Valójában az lenne a jó, ha műveléskor nem hagynák figyelmen kívül a talaj állapotát és nedvességét, mivel e tényezők alapvetően befolyásolják a növénytermesztés sikerét. Sőt, hosszabb távon hatással vannak a talaj szerkezetére és a benne zajló biológiai folyamatokra.

Annak, aki szánt, tudnia kell, hogy a munka megkezdésével több időt kell várni a tarlóhántás után azért, hogy a talaj beéredésnek induljon. Ekkor többnyire csökkent energiaigénnyel, mérsékeltebb eszközkopással és kevesebb talajszerkezet károsítással művelhető a talaj. Kivételt tehetünk csapadékhullást követően, ha a szántás tervezett mélységéig beázik a talaj. Mind a talaj beéredését, mind a beázott réteg mélységét, egyszerűen és gyorsan ellenőrizhetjük ásópróbás vizsgálattal. Amennyiben megfelelő a talajállapot, a beázott, beéredett réteg mélységéig járassuk az ekét, így csökkentve a rögösödés mértékét. Ekkor kedvező a szántás minősége, valamint kifogástalan az egyengető és tömörítő elemek munkája, akár egyszerű eszköz-kapcsolat esetén is (1. ábra). Amely talajon ugyanakkor, a beázott, beérett rétegnél mélyebben szántanak, rögös felszínt kaphatnak (2. ábra).

1. ábra: Beéredett, középkötött csernozjom barna-erdőtalaj szántása. Az egyengetést a simítóvas, a tömörítést a gyűrűshenger végzi, 2007. (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

2. ábra: A beázott, beéredett rétegnél mélyebben járatták az ekét. Azonnali elmunkálásra lett volna szükség, 2007. (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

Az alapműveléssel rögösített talajt a további művelések porosítják. Az elporosított feltalajt a szél elhordja, az esővíz el-, illetve lemossa. A lemosódó por és ásványi frakciók fokozzák a művelt talajréteg tömörödésre való hajlamát. Fontos megemlíteni, hogy kiszáradt talaj művelésekor a talaj biológiai élete is károsodik.

A szántás felszínét azonnal el kell munkálni, és mellette tömöríteni is ajánlott, akár egy, akár külön menetes eljárással. A tömörítéssel szabályozható a talaj biológiai élete. Kiemelt fontosságú tömörítést végezni minden művelést követően, mivel ennek hiányában a bolygatott talajrétegben túlságosan nagymértékű marad az átlevegőzés. Nem csupán jelentős nedvesség-vesztéssel kell ekkor számolni, hanem a levegőkedvelő mikroszervezetek felélénkült tevékenysége révén a talaj humuszkészletének fogyásával is. A szántással egymenetben végzett elmunkálás előnye az azonnali fokozott porhanyítás és a felszínegyengetés, csökkentve ezzel a nedvesség- és szénvesztést. Egymenetes elmunkálással továbbá kevesebb lesz a taposási kár: akár egy munkamenet elegendő lehet a vetésig. A szántás üzemanyag-fogyasztása ugyan kis mértékben növekszik az elmunkálással, arányaiban kevesebb lesz, mint a külön menetben végzett elmunkálásnak.

Közép-mélylazítás

A korábbi évtizedek tévhitei szerint elegendő 5-7 évente lazítani a talajt. Napjainkban már tudjuk, hogy a lazítás évente is szükséges lehet, ésszerűen alkalmazva. A lazítókat korábban elmunkáló-elem nélkül üzemeltették, így a nyitva hagyott, rögös felszínen keresztül elpárolgott a talajnedvesség. Ezzel szemben csak megfelelő tömörítő elemmel ellátott lazító használata javasolt. Régebbi konstrukció alkalmazása esetén kapcsolt Cambridge vagy gyűrűs henger is kielégítő munkát végezhet.

Lazítást akkor is kívánatos elvégezni, ha a későbbiekben szántás mellett döntünk. A lazító eljárások, így a közép-mélylazítás is, kevesebb kárral jár nyári időszakban, mint a szántás. Az optimális talaj-nedvességtartomány értékek a szántás és a lazítás esetében különbözőek. A lazítás száraz, de nem kiszáradt talajon a leghatékonyabb. Ez az eljárás megszünteti a művelés és taposás eredetű tömörödést (3. ábra), jótékony hatással van a talaj biológiai életére, és a lazult talaj könnyen be tudja fogadni a csapadékvizet.

3. ábra: Eketalp tömörödés a művelt réteg alatt. Több évig azonos mélységben szántottak, a lazítós művelést mellőzték, 2013. (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

A betakarítás után hántatlanul, hőszigetelő és nedvesség-visszatartó réteg nélkül hagyott, takaratlan tarló talaja túlságosan kiszárad, így elmarad a biológiai beéredés. Kiszáradt talajon a lazítás többnyire rögösít. A rögöket a lazítóra szerelt tömörítő elem nem képes egyengetni. A nagyobb rögösödés még a külön menetes rövidtárcsás elmunkálás során is gondot okozhat (4. ábra).

4. ábra: Síktárcsa lapjai közé beszorult rög, 2013. (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

Optimális talajállapotnál a lazítást követő azonnali, sekély rövidtárcsás művelés maradéktalanul lezárhatja a bolygatott talajfelszínt. A rövidtárcsa kiirtja a gyom- és árvakelés állományát, annak zöldtömegét pedig egyenletesen bekeveri a talaj felső rétegébe. Ezáltal a talajban szervesanyag bontó folyamatok kezdődnek, ám a szármaradványok felszínen hagyott része védelmet nyújt a napsugárzás szárító, valamint a hirtelen lezúduló csapadékvíz szerkezet-romboló hatása ellen.

Szántóföldi-kultivátorozás használata alapművelésre

Optimális csapadékviszonyokkal rendelkező vagy mérsékelten száraz gazdasági évben a kultivátor igen hasznos alapművelő eszköz. A tarlómaradványokat, az árvakelést és a gyomokat egyenletesen bekeveri a művelt rétegbe; a mulcs egy része viszont a felszínen maradva védelmet ad a talajnak. Száraz körülmények között azonban előfordul, hogy a kultivátor kapák után felszerelt egyengető-tárcsák munkája nem kielégítő. Így nagyobb a rögös felszín kialakulásának esélye, főként kötött talajon (5. ábra). Az eszköz alkalmazásával nem lehet elérni a közép-mélylazítás munkamélységét. Száraz talajállapot mellett így kedvezőbb inkább lazítani, majd – ha szükséges – síktárcsázni.

5. ábra: Nehéz tárcsás kultivátorok munkája a zöldborsó betakarítását követő napon, 2014. (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

Összegzés

Hazánkban előfordulnak olyan talajadottságok és körülmények, amelyek között sokszor nagyon nehéz a terveknek megfelelő munkát végezni. Ám a lehetőségekhez képest ezeken a talajokon is törekedni kell a szerkezetkímélésre, a nedvesség és a szervesanyag megőrzésére. A műveléseket az adott eljáráshoz alkalmas optimális nedvességnél szükséges elvégezni. Mindenkor gondot kell fordítani a talaj beéredésének elősegítésére. Nem szabad megfeledkezni a bolygatott talaj vízvesztő felszínének csökkentéséről és megfelelő tömörítéséről sem.

Végezetül fontos megjegyeznem, hogy amennyiben adott gazdaság munkaszervezése lehetővé teszi, nyári talajművelési eljárások esetén javasolt elkerülni a legforróbb órákat (főként a szeles napokon), mert ekkor még a legkorszerűbb eszköz használata esetén is fokozott a nedvességvesztés. Mi magunk is arra törekszünk gazdaságunkban, hogy a nyári talajmunkákat a hűvösebb napszakokban végezzük. Amely talajon nappal learatunk, este már a tarlóhántást végezzük.

Zsár Ernő Tamás

egyetemi hallgató

Szent István Egyetem

Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

Mezőgazdasági mérnöki szak

Gödöllő