Nem elég a kéknyelv, itt a halálos marhabetegség is

Míg az elmúlt hónapokban a szarvasmarhák kéknyelv-betegsége adott témát a mezőgazdasági sajtónak, most a már kihaltnak számító, de még mindig újra és újra előforduló, gyors lefolyású és általában az állal pusztulásával végződő vad- és szarvasmarha-betegség üti fel a fejét. Német gazdák és állategészségügyi források szerint farkas lehet hordozója a halálos marhabetegségnek.

24 órán belül elpusztulnak

Németországban a gazdálkodók aggódnak a vad- és szarvasmarha-betegség további terjedése miatt. Az északi tartományokban egy gazda 14 bivalyát veszítette el egy betegség kitörése után. Állatorvosa képes volt a minták felhasználásával speciális vakcinát kifejleszteni állománya számára. Ez lehetővé tette a gazdának, hogy megvédje állománya többi részét. Az eset különlegessége, hogy a szarvasmarha-paszteurellózist Németországban valójában felszámolták, de az elmúlt években más néven újra és újra előfordul. Tavaly Szászországban több szarvasmarhatelepen is kimutatták a paszteurellózist. Az állományokban megnövekedett az állatveszteség, miután a szarvasmarhák a tünetek megjelenése után, jellemzően 24 órán belül elpusztulnak. Ezt megelőzően a megbetegedett álaltok depressziót mutatnak, vonakodnak mozogni és enni, magas lázuk és erős nyáladzásuk van, de a tünetek között szerepel véres hasmenés és/vagy orrfolyás, szubkután ödéma, köhögés és légszomj; ritka a lassabb progresszió vagy spontán gyógyulás.

Fogékony minden kérődző

Jelenleg az egyébként inkább Délkelet-Ázsia, a Közel-Kelet és Afrika régióiban előforduló betegséget nem kell jelenteni Németországban. A járvány 2013-ban jelent meg Spanyol-, majd később és Németországban. A paszteurella a talajban és a vízben több napig életben marad; fogékony rá minden házi és vadon élő kérődző (szarvasmarha, juh, kecske, bivaly, bölény, őz, gímszarvas, dámszarvas), házisertés és vaddisznó. A vadon élő kérődzők és a többi említett állatfaj azonban ritkábban és kevésbé súlyosan betegszik meg, mint a szarvasmarha. A betegség emberre ártalmatlan.

A kórokozó nedves talajban és vízben több napig is életben marad. A kórokozók terjedése és fertőzése a fertőzött állatokkal való közvetlen érintkezés útján vagy közvetetten, szennyezett élelmiszer- vagy vízforrásokon keresztül történik.

Elhullott farkasokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a baktérium az állatok szájflórájában fordul elő, ezért nagy távolságokra szállítható.