Nagyobb gyökértömeg, magasabb tőszám és könnyebb állományba jutás – ezek miatt az új hibridek tápanyag-gazdálkodása eltérő megközelítést igényel.
Az alacsony habitusú kukoricahibridek agronómiai sajátosságainak vizsgálata az elmúlt években az amerikai kukoricatermesztési kutatások egyik kiemelt területévé vált. A témában több vezető egyetem és kutatóintézet – többek között a University of Minnesota és a Purdue University – folytat több helyszínes, szántóföldi körülmények között végzett vizsgálatokat, míg a modern kukoricahibridek hosszú távú teljesítményének értékelését az Ohio Corn Performance Test több mint 50 éves adatbázisa támogatja, amely közel 53 000 hibrid × környezet kombináció eredményeit dolgozta fel.
A kutatások nem csupán az állóképesség vagy a növénymagasság kérdésére fókuszálnak, hanem az eltérő növényarchitektúra víz- és tápanyag-hasznosításra gyakorolt hatását is vizsgálják. A Purdue University eredményei szerint az alacsony habitusú hibridek gyökértömege akár 35–42%-kal nagyobb lehet a hagyományos hibridekhez képest, miközben a nitrogén-hasznosítás hatékonysága közel 18,5%-os javulást mutatott. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy ezek a hibridek a virágzást követő időszakban mintegy 20%-kal intenzívebb nitrogénfelvételre képesek, és a felvett nitrogén nagyobb hányadát a szemtermésbe építik be.
A több évjáraton, eltérő nitrogénszinteken és magas tőszámok mellett végzett kísérletek eredményei egyre inkább arra utalnak, hogy az alacsony habitusú hibridek termesztéstechnológiája – különösen tápanyag-gazdálkodási szempontból – új szemléletet igényelhet a hagyományos kukoricatermesztési rendszerekhez képest.
Nem csak alacsonyabb: másként is működik
Kutatások szerint az alacsony habitusú kukoricahibridek nitrogén-betakarítási indexe 3,5%-kal magasabb, mint a hagyományos hibrideké, ami azt jelenti, hogy a felvett nitrogén nagyobb része a szemtermésben, és kisebb része pedig a szárban és a levelekben halmozódik fel.
Az alacsony habitusú kukorica megjelenése óta a figyelem leginkább a jobb állóképességre irányult – arra az ígéretre, hogy az állomány kevésbé dől meg egy nyári vihar során. Ahogy azonban ezek a hibridek egyre inkább kilépnek a kísérleti parcellákból és megjelennek az üzemi gyakorlatban, a termelők rájönnek, hogy az állóképesség csak egy része a történetnek.
Egy átfogó elemzés során a Minnesotai Egyetem szaktanácsadó agronómusa, Jeff Coulter arra hívta fel a figyelmet, hogy ne csak az „alacsonyabb” megjelenés alapján ítéljük meg ezeket a hibrideket (amelyek általában 2,1 méternél alacsonyabbak, míg a hagyományos hibridek 2,7–3,6 méter magasak).
Véleménye szerint sokkal fontosabb, hogy ezek a hibridek hogyan veszik fel és hasznosítják a nitrogént, más tápanyagokat és a vizet – ez lehet a kulcsa hosszú távú sikerüknek a gyakorlatban.
Eltérő gyökérarchitektúra
A legjelentősebb különbségek a talaj alatt találhatók. A Purdue Egyetem kutatásai szerint ezek a hibridek jóval nagyobb és mélyebb gyökérrendszerrel rendelkeznek.
Egy vizsgálat kimutatta, hogy az alacsony habitusú hibridek teljes gyökértömege 35–42%-kal nagyobb, mint a hagyományos hibrideké, és a gyökérzet mélyebbre hatol.
Ez a kiterjedt gyökérzóna „hálóként” működik, amely hatékonyabban képes felvenni a tápanyagokat és a vizet a tenyészidőszak során.
„Taktikusabb” nitrogénhasznosítás
Gyakori kérdés, hogy a kisebb növények kevesebb tápanyagot igényelnek-e. A kutatási eredmények alapján a válasz: nem feltétlenül. Bár a termésszint hasonló a hagyományos hibridekéhez, az alacsony habitusú kukorica hatékonyabban és „taktikusabban” használja fel a nitrogént.
Főbb megállapítások– Magasabb nitrogén-betakarítási index: +3,5% – több N kerül a szemtermésbe.
– Nagyobb késői N-felvétel: címerhányástól érésig 20%-kal nagyobb N-felvétel.
– Jobb hasznosulás: a kijuttatott N 18,5%-kal nagyobb arányban hasznosul.
Ahogy Coulter fogalmaz: ha nagyobb a nitrogénfelvétel, akkor kevesebb marad vissza a talajban, ami csökkenti a kimosódási veszteségeket és a környezeti terhelést.
A kijuttatás időzítése kulcskérdés
Illinois és Indiana államokban végzett kísérletek azt mutatják, hogy az alacsony habitusú hibridek különösen jól reagálnak a megosztott tápanyagkijuttatásra.
Ha a teljes nitrogénmennyiséget vetéskor juttatjuk ki, az kevésbé hatékony. A kísérletekben akkor tapasztaltak kedvezőbb eredményt, amikor a nitrogén egy részét hatleveles fenológiai állapotban adták ki: ez az esetek 60%-ában termésnövekedést eredményezett. A későbbi, tizenkét leveles állapotban végzett kijuttatás már kevésbé bizonyult megbízhatónak, mivel csak az esetek mintegy 25%-ában hozott többletet.
A legjobb stratégia tehát: alaptrágyázás vetéskor, majd jelentős fejtrágyázás hat levél körül, a dózisokat nem szabad csökkenteni! Bár a növények alacsonyabbak, ez nem indokolja a tápanyagdózisok csökkentését. A teljes tápanyagigényt elsősorban a tőszám és a termésszint határozza meg, nem a növénymagasság.
Mivel az alacsony habitusú hibrideket jellemzően magasabb tőszámmal vetik (100–125 ezer növény/ha felett), a teljes N-, P- és K-igény akár még magasabb is lehet, mint a hagyományos rendszerekben.
Három gyakorlati tanács termesztőknek
1. Ne csökkentsük a dózisokat! A nagyobb gyökérzet és a magasabb tőszám teljes tápanyagellátást igényel.
2. A hatleveles állapot kulcsfontosságú. Alaptrágyázás után célszerű egy jelentős állománykezelés 6 levél körül.
3. Végezzen saját kísérleteket! Az alacsonyabb növénymagasság lehetővé teszi a könnyebb állománykezelést és a helyspecifikus összehasonlító vizsgálatokat.
Kevesebb veszteség, célzottabb kijuttatás
Az alacsony habitusú kukorica egy új szemléletet hoz a termesztésbe:
– stabilabb állomány,
– erősebb gyökérrendszer,
– hatékonyabb N-hasznosítás,
– rugalmasabb tápanyag-utánpótlás.
Mindez lehetővé teszi, hogy a nitrogént később, célzottabban juttassuk ki, ami egyszerre javíthatja a gazdaságosságot és csökkentheti a környezeti terhelést.
A felhasznált források a szerkesztőségben és a szerzőnél elérhetők.
Raj Péter
Agro Masters Hungary Kft.
Agrárágazat Tudástár: nitrogén-hasznosítás – A növények által felvett nitrogénnek az a hányada, amely a termésképzésben hasznosul. Hatékonyságát a hibrid genetikai adottságai, a gyökérzet fejlettsége, a tápanyag-kijuttatás időzítése és a termesztéstechnológia egyaránt befolyásolja. A jobb nitrogén-hasznosítás növelheti a termést, miközben mérsékelheti a tápanyagveszteséget és a környezeti terhelést.
