Esélytelen az európai búza, maradnak a pocsék gabonaárak

Lassan ott tartunk, hogy már a tavalyi középgyenge árakkal is kibékülnénk – akkora az olcsó orosz és ukrán búza nyomása, hogy az európai áru labdába sem rúg a nagyobb pályázatokon. Úgy fest, maradnak a gyenge árak, még a kisebb búza-vetőterület ellenére is.

Már decemberben látszott, hogy a gabonaárak közelítik az éves mélypontot. A repce ára 430 euró alá süllyedt, a búza alig haladta meg a tavalyi mélypontot 220-223 euró körüli árakkal. A kukorica ára is nyomás alatt volt, el sem érte a 200 eurós tonnánkénti árat. Az ok főleg – az exportot nem segítő euró–dollár-árfolyam mellett – az export gyenge versenyképessége volt. Azaz nem csak volt: a búza tartja sajnos a tonnánkénti 220 eurós szintet az új évben is – ez 80 euróval kevesebb a tavalyitól. A kukorica és a repce esetében is tartós nyomásra számítanak az elemzők. Az okok között szerepel továbbá a rendkívül csapadékos időjárás és – különös módon – a nyugat-európai búza-vetőterület visszaesése. Ez utóbbi tényező a termésmennyiség csökkenését vetítené előre, azaz árfelhajtó hatást kellene gyakoroljon, mégsem ez történik: még a csökkenés sem lassul, nemhogy fordulna a trend.

A helyzet az, hogy a Fekete-tenger medencéjében várható bő termés – és az ott folyó gazdálkodás eleve kisebb költsége (bérek, input- és üzemanyagok, stb.) – továbbra is nyomás alatt tartják majd az európai gabonaárakat. Az Agritel arra is számít, hogy az idei aratás után a francia és az európai búzaexport továbbra is elmarad az árak emelkedését előidéző mennyiségtől. Vagyis a fő probléma az európai export gyenge versenyképessége továbbra a nagy mennyiséget olcsón produkáló orosz és ukrán kínálattal szemben. (Az Agritel szerint a legjobb francia ajánlatok is 4-7 dollárral drágábbak, mint például az oroszoké, akik egyrészt elhordják az ukrán gabona egy jó részét, másrészt uralják a közel-keleti térséghez közelebb fekvő fekete-tengeri logisztikát.)