Ritkán emlegetett tápanyagellátási szempontok kalászosoknál

A kalászosok tápanyag-utánpótlási technológiáját vizsgálva több olyan tényező felett hunyunk szemet, amellyel a hatékonyságot tudjuk emelni. Az elmúlt évek tapasztalatai és az előttünk lévő időszak kilátásai alapján érdemes néhány olyan szempontot is előtérbe helyeznünk, melyeknek eddig nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget.

A kalászosok hozama több komponensből tevődik össze, mint a területegységenkénti kalászok száma, a kalászonkénti szemszám, valamint az ezermagtömeg. Mivel a tápanyagellátás mindhárom említett tényezővel szoros összefüggésben van, így a tervezett és okszerűen alkalmazott tápanyag-kijuttatások ezeknek a paramétereknek a növelésén keresztül a hozam fokozását eredményezik. Gyakorlati szempontból ez nem azt jelenti, hogy a több nitrogén több termést is magával hoz. Számos tényezőnek kell összhangban lennie, hogy ez teljesüljön.

Elsődleges a nitrogén

Említsük első helyen a kalászosoknál a nitrogénkijuttatás összetevőit. A fajlagos igényt tekintve jelentős eltérések vannak termőhelyi és fajtatulajdonságok tekintetében, éppen ezért mennyiségi szempontból általános javaslatot adni nagyon nehéz. A nitrogén felvételének fő időszaka a bokrosodás végétől kezdődik, ekkor a növénynek naponta 4–4,5 kg/ha nitrogénre is szüksége van. Ha nem áll rendelkezésre ez a mennyiség, látványos a hiány, illetve jelentős mértékű lehet a terméskiesés (1. kép). Lehetőségünk van az adott fejlettségi állapotban fennálló igény meghatározására, különböző növényi szenzorokkal, mérőeszközökkel (2. kép), melyek használatával, a ténylegesen szükséges mennyiség kijuttatása valósítható meg. Ezeknek a műszereknek a mérési elvét az adja, hogy a levélzet klorofilltartalma szoros összefüggésben van a nitrogénellátottsággal, így ezt megmérve pontos értéket adnak a nitrogén hatóanyag kijuttatására vonatkozóan. Az így kapott eredményt – a fajták közötti különbségeket is figyelembe véve – adott műtrágyatípusnak megfelelő hatóanyagra szükséges átszámolni, segítve ezzel a fejtrágyázások hatékonyságának fokozását. Gyakorlati jelentőségük a második, harmadik fejtrágya dózisának meghatározásában van.

Önmagában a nitrogén viszont nem elegendő. Tapasztalható, hogy sok esetben a folyamatos és magas dózisú nitrogénpótlás mellett is sárguló, gyengén fejlett állományokkal találkozunk. Ilyenkor elsősorban a kénre kell gondolnunk mint „negyedik makroelemre”, szerepénél fogva megadva neki ezt a rangot. A gyakorlatban széles körben elterjedt a kénes kiegészítésű fejtrágya használata. Amit viszont nem feltétlenül veszünk figyelembe, hogy a kalászosok kénigénye a nitrogénnel párhuzamosan folyamatos. A növény fejlődése alatt 4:1 arányban igényli ezeket, vagyis minden felvett 4 kg nitrogén mellé 1 kg kén is szükséges. A gyakorlat általában a tavaszi, első fejtrágyára szorítkozik a tenyészidőszak teljes kénigényének megfelelő dózisú kijuttatásával. A kijuttatás időzítését nézve helyesen, mert a talajban ilyenkor az elérhető kén az alacsony hőmérséklet következtében a lassú bakteriális tevékenység miatt nem érhető el a szükséges mennyiségben. Célszerű azonban a későbbi fejtrágyázásokat is hasonlóan, kénes nitrogénműtrágyával elvégezni a folyamatos 4:1 arányra tekintettel. Általánosan igaz, hogy a korai időpontban kijuttatott kén a mennyiséget, míg a későbbi kijuttatások már a minőségi paraméterek fokozását eredményezik.

A magas hozamok további feltétele, hogy a levélzet hosszú ideig egészséges és zöld maradjon, a fotoszintézisben betöltött központi szerepe miatt. A nitrogén mellett a magnéziumnak van még kiemelt szerepe a zöld szín fenntartásában, ezért a megfelelő magnéziumellátottságról is gondoskodni kell.

Levélvizsgálatra alapozva

A mikroelemek ellátottságának meghatározásához célszerű levélvizsgálat elvégzése, mely egyelőre nincs benne az általános gyakorlatban. A tenyészidőszakban szedett és vizsgálatra küldött minták értékelésével pontos képet kaphatunk az állományunk ellátottsági szintjéről, amely alapján okszerű lombkezeléseket végezhetünk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján néhány olyan megfigyelést tudunk tenni, amire érdemes figyelemmel lenni a következő időszakban is. A kalászosok számára a réz, a cink és a mangán a három legfontosabb, legnagyobb jelentőséggel bíró mikroelem, melyek hiánya szemmel is látható terméskiesést okozhat. Szerepük sokrétű és jól ismert, pótlásukra, ellátottságukra kiemelt figyelmet kell fordítani. Levélvizsgálati eredmények alapján szinte mindenhol megfigyelhető, hogy ebből a hármasból kettő, különböző mértékben, de a szükségesnél alacsonyabb szinten van (kora tavaszi, lombtrágyázatlan állományokat figyelembe véve). Szerepük a kalászdifferenciálódás során már jelentős, ezért a bokrosodás végén és a szármegnyúlás időszakában megfelelő szintű ellátottságukról meg kell bizonyosodni.

Még két mikroelem

A megfigyelt állományokban, a fentieken túl még két mikroelem szerepe emelendő ki, melyekről a kalászosok esetében nem, vagy csak nagyon ritkán szoktunk szót ejteni. Az olajosok esetében már bevett gyakorlat a bór pótlása. Ezeknek a levéltrágyáknak az alkalmazása a repce vagy a napraforgó lombtrágyázási technológiák alapja. A vizsgálatok alapján pedig egyre több alkalommal kerül elő, hogy a bór, kalászosokban ugyancsak a szükségesnél alacsonyabb szinten található meg. Szerepe sokrétű, hiányában a hajtások növekedése csökken, a tenyészőcsúcsok elhalnak. A kalászosok igénye mindössze 25 g/ha (összehasonlítva a repce teljes igénye 500–600 g/ha is lehet). Jellemző rá, hogy a talajban mobilis, a növénybe kerülve viszont már kevésbé mozgékony. Legnagyobb mennyiségben a kalászolás, virágzás időszakában igénylik, az ekkor 0,5–1,0 l/ha dózisban kijuttatott bóros (etanol-amin formájú) lombtrágyák az ebben az időszakban jellemző növényvédelmi kezelések kiegészítéseként javasoltak.

A másik ritkán emlegetett és háttérbe szorult mikroelem a molibdén. Az igény meghatározását nehezíti, hogy a gyakorlatban elterjedt vizsgálati módszerek sem a talajban, sem a levélben nem térnek ki az ellátottsági szintjére. Nagyon alacsony mennyiségben található meg a talajban és a növényben is, de szerepe nem elhanyagolható, ugyanis a nitrogén felvételében és hasznosulásában játszik igen fontos szerepet. Az egyedüli tápelem, amely mind a talajban, mind a növényben mobilis. Hiánytünete nehezen ismerhető fel, jellemzően a nitrogénhiányra jellemző sárgulás jelentkezhet. Pótlása jelenleg ugyancsak az olajosok technológiájában jellemző, a kalászosok esetében a hiány egyelőre elvétve, 1-1 levélmintában figyelhető meg. Azonosított hiány esetén lombtrágyákkal hatékonyan pótolható.

A kalászosok tápanyag-utánpótlási technológiája a fentiek alapján nem áll meg a nitrogén kijuttatásában, és nem is szorítkozhat csak arra. A mennyiségi szemlélet mellett a minőségi tápanyag-utánpótlást kell előtérbe helyezni, ami kiterjed a teljes mikroelemsor vizsgálatára is, egészen a molibdénig bezárólag. A fentiek nem jelentik azt, hogy a kalászosokban is minden esetben pótolni kell a bórt, valamint a molibdént is, hanem a különböző vizsgálatok és megfigyelések elvégzésére való figyelemfelhívást szolgálják. Az iskolapadban megtanultuk a harmonikus tápanyagellátás fogalmát, a gyakorlatban is erre kell törekednünk, melynek négy komponense van: a megfelelő terméket a megfelelő dózisban, a megfelelő időben és a megfelelő módon kijuttatva.

Makra Máté