A termőtalajok minőségének gyorsuló romlása egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. A tendencia többek között az elmúlt 5-6 évtizedben folyó intenzív mezőgazdasági termelés egyes termesztéstechnológiai elemeinek is következménye. A minőségi romlás egyik mutatója lehet a talajok szervesanyag-tartalmának csökkenése. A mezőgazdasági területek termékenységét ronthatják olyan káros folyamatok is, amelyek nem közvetlenül az emberi tevékenységtől függenek. Így például erózió, defl áció, aszály, ár- és belvizek, kedvezőtlen talajtulajdonságok: savanyúság, szikesség, tömörödöttség, stb. Jelentős probléma továbbá a vetésszerkezetben, illetve vetésforgókban alkalmazott kultúrák egyre nagyobb mértékű beszűkülése és a talajművelés sok esetben korszerűtlen gyakorlata, a nem okszerű műtrágya- és növényvédőszer-használat.
De mi történt?
A szerves anyag tartalom csökkenése minden esetben, amikor művelésiág-váltás történik, szinte azonnal elkezdődik (pl.: gyepből vagy erdőből szántó művelési ágba). Ezt a folyamatot erősítik az úgynevezett forgatásos technológiák. A talajok szervesanyag-tartalma a folyamatos oxidatív körülmények, a víz- és szélerózió következtében jelentős mértékben csökkenhet. Sajnos az elmúlt évtizedekben a szervesanyagpótlása egyes táblákon szinte lehetetlenné vált. Ennek oka az állatállomány csökkenése és az esetleg rendelkezésre álló szerves anyagok területileg heterogén eloszlása. Az a tendencia sem járható út, hogy a visszamaradó szármaradványokat lehordjuk a táblákról, ahelyett, hogy szervesanyagpótlás céljából szakszerű kezeléssel felhasználnánk azt a termőföldön.
A forgatásos talajművelési eljárások során a fentiek mellett a talajok természetes „ökológiai”, mikrobiológiai életébe is beavatkozunk. Bár a talajok pufferkapacitásának és az egyes élőlények rekolonizációs képességének köszönhetően az egészséges talaj esetében a zavar viszonylag rövid ideig tart.
A talajok termőképességének romlása összetett folyamat, amelyet nehéz pusztán egy tényező változásának ok-okozati viszonyaira vetíteni. A nemzetközi kutatások is igazolják, hogy a talajok minőségi mutatói folyamatosan romlanak. A mikrobiológiai élet változása a szerves anyagok és a tápanyag csökkenéséhez vezethet. E negatív változások pedig növelik a talajok aszály és erózió érzékenységét, csökkentik tápanyag-szolgáltató, vízvisszatartó, aggregátumképző, stb. képességüket.
Cselekvési lehetőségek
Napjaink egyik legsürgetőbb megoldandó problémája a mezőgazdasági táblák vízellátása, azaz az öntözés kérdése. Az öntözés bizonyos esetekben az aggregátum stabilitáscsökkenésével, a talajok eliszapolódásával, a tápanyag-körforgalom negatív irányú változásával is járhat. Ezért a talajok mikrobiológiai életének védelme, fejlesztése és javítása a fenti kérdésekben is nagy segítségünkre lehet, napjainkban a kutatások is a lehetséges biológiai megoldások felé mutatnak.
Az öntözés hatására teljesen másképp működnek az úgynevezett szerkezettel rendelkező talajaink (pl.: csernozjom), mint a szerkezet nélküliek (pl.: homok). Az előbbieknél a szakmailag helytelen módon kivitelezett öntözés az aprómorzsás, agronómiailag kívánatos szerkezet jelentős romlásával járhat, és mikrobiológiai változásokat is generálhat az eliszapolódás miatt. Ez a szerves anyagok bontásában is változásokat okozhat. Az utóbbi, vagyis a szerkezet nélküli talajok esetében alapvető, erózió elleni védekezési formát is jelenthet az öntözés, ami a szerves anyagok, mikrobiológiai élet megóvását szolgálhatja. Összességében kijelenthető, hogy a talajok mikrobiológiai élete, annak fenntartása, javítása kulcskérdés minden technológia esetében. Az egyik járható út a talajoltó baktérium készítmények használata, mely hozzájárul a fenntartható és jövedelmező gazdálkodáshoz. Azok a termelők, akik figyelemmel kísérik talajaik mikrobiológiai életének alakulását, nagyobb hozamokkal és minőségben is jobb termésekkel számolhatnak, és mindezt hosszú távon tehetik.
Magyar Talajbaktérium-gyártók és -forgalmazók Szakmai Szervezete
