Nagyon hintázott idén a mezőgazdaság

Évszázadokig az volt a közmondás, hogy a gazdálkodást csak az időjárás befolyásolhatja. Idén kiderült, hogy legalább négy komoly kihívással kell szembenéznie az ágazatnak. Kérdés, képes-e megőrizni az ágazat a 2012 óta dinamikus kibocsátás-növekedési potenciált.

Hideget-meleget

Az első tényező természetesen továbbra is az időjárás. Noha idén – egyelőre – nem kellett olyan katasztrofális anomáliát elszenvednünk, mint a 2018-as őszi szárazság, azért az év első fele igencsak megtépázta a növénytermesztők idegeit. A rendkívül enyhe január-február után kemény tavaszi fagyok, aztán csapadékhiány és -bőség, hőmérsékleti anomáliák egyszerre jellemezték az ország időjárási átlagát. Ez döntően hatott a zöldség- és gyümölcstermény-mennyiségekre, ezzel pedig árakra. Szakértők szerint egyenesen vége az olcsó gyümölcsök korszakának, amiben az időjárás – konkrétan a klímaváltozás – csak az egyik kényszerítő ok.

Jó pénzért sincs munkaerő

A másik ok a munkaerőhiány. A betakarítási költségek jelentős emelkedését egyfelől az okozza, hogy mind nagyobb összegekért lehet csak – ráadásul gyakran még napi 10-15 ezer forintos napszámos-fizetség ellenére sem – megfelelő, megbízható és minőségi munkára alkalmas-hajlandó munkaerőt találni. Azok a gazdaságok, amelyek ezt a trendet gépesítéssel ellensúlyozzák, a beruházási és hitelköltségeik, illetve az inputanyagáram növekedése miatt gyakran kénytelenek drágábban adni a terményeiket. Egy korszerű, üvegházas paradicsomtermesztő létesítmény durván 300 milliós beruházás hektáronként, amit még a mostanában mind jobb kertészeti pályázatokkal, fejlesztésihitel-konstrukciókkal együtt sem könnyű kigazdálkodni.

Járványcsapás

A harmadik ok egyben kettős irányú: az embereket, illetve az állományokat sújtó járványos megbetegedések piacra ható következményeiben található. Az idei év első két-három hónapjában szinte semmi előjele nem volt/lehetett a Kínából elterjedő vírusjárványnak, ami a szállítási és utazási korlátozásokkal, az ellátási láncokban beállt problémákkal – és elsősorban a fogyasztás szűkülésével súlyos csapást mértek a mezőgazdaság termékei szempontjából fontos piacokon: a tágan vett vendéglátóipari szektorban, de emellett például a dísznövénytermesztők, a sör- és boripari szegmensekben is.

Piacvesztés

Azokban a hónapokban a legsúlyosabb sérülést a húságazat szenvedte el. A járvány első hullámának idején spanyol és német sertéshús érkezett a hazai piacokra. Bár idehaza csak a vadállományban találtak sertéspestist, fontos távol-keleti piacokról szorultunk ki épp akkor, amikor az EU kínai exportja nőtt a tavalyihoz képest. S ehhez még egy beszédes adat: az ezredforduló óta több m int 60%-kal nőtt a vágósertés felvásárlási átlagára idehaza, sőt, idén is bő ötödével nőtt az átlagár.

A baj marad

Ugyancsak megsínyli az idei év válságait a baromfiágazat. Noha a korlátozásokat nyáron és a napokban feloldották, a tavaszi-nyári tapasztalatok megmutatták az exportorientált szegmens sérülékenységét. Hogy tartósan jelenlévő kihívásról van-lesz szó holnap is, arra bizonyíték egy szintén sokatmondó adat: 2016-2017-ben csaknem 17 és 19 milliárd forintos kárt okozott a bő 3 millió leölt állat miatt keletkezett (illetve az összes védintézkedés révén előállt) veszteség.

A géppiac nem fékez

Érdekes ugyanakkor, hogy a mezőgazdasági gépek piaca szinte szárnyal idén, sőt, összességében az ágazat válságállónak bizonyult, amiben szerepe volt az energia- és inputárak alakulásának. A gazdaságok 93 milliárd forint értékben vásároltak új mezőgazdasági gépeket és eszközöket az idei első félévben, ami durván 1%-os növekedés a tavalyi azonos időszakhoz mérve. Alkatrészekre is elköltöttek a gazdák-gazdaságok bő 30 milliárdot, ami már 12%-os növekedés a vizsgált időszakban – mindez úgy, hogy a tavalyi év is szép rekordot hozott.

Öntözés nélkül

A negyedik, minden hasonló összegzésből kihagyhatatlan gyenge pontja a hazai agráriumnak: az öntözés. Az idei, a csapadék-anomáliák formájában érkező károk jó része bizonyára elkerülhető vagy a károk mértéke enyhíthető lett volna, ha már állna, működne az öntözésfejlesztéssel felálló rendszer. A klímaváltozás ugyanabba a körbe sorolható e téren, mint az ember és az állat egészségét fenyegető világjárványok: a természeti környezet elpusztításával mind az időjárás, mind a vírusok mindennapos kockázatot jelentenek a növénytermesztésre, az állattartásra is.

Trendforduló idén?

Mindeközben a mezőgazdaság nemcsak jól hangzó frázisok, hanem a legközvetlenebb gazdasági-társadalmi stabilitás szempontjából is stratégiai ágazat marad. A járvány bebizonyította, hogy alapvető fontossága miatt az agrárium képes megtartani a jövedelmezőségét, bizonyos „logisztikai állóképességét”. A hazai agrárium kibocsátása tavaly 3%-ot nőtt, és szintén emelkedtek a termésmennyiségek. Idén a zöldség-gyümölcságazat és – bár kevésbé – a szántóföldi is gyengébben muzsikált, de a stabilitásához a fent vázolt megpróbáltatások ellenére sem fér semmi kétség. Ebben pedig az állattenyésztési ágazat is szerepet játszik (játszott eddig). Míg ugyanis a mezőgazdaság egészének produktivitása durván 28-29%-kal tudott gyarapodni az elmúlt 8-9 évben, addig az állattartás kibocsátása több mint 32%-kal  32,6 százalékkal bővült ebben az időszakban.

Forrás: KSH, AM, Horizont Média-archív