Őszi árpát követő csemegekukorica-másodvetés technológia jövedelmezősége

Ahogy a profitorientált szektor más területein, úgy a mezőgazdaságban is jelentős szempont a jövedelmező irányzatok kutatása. Ezzel elősegíthető, hogy hosszú távon megfelelő anyagi biztonsággal dolgozhassanak a termelők.

„Az alapművelési módok hatása a másodvetésű csemegekukorica termésének mennyiségére és minőségére” elnevezésű EIP-pályázati kísérletben az őszi árpa után másodvetésként táblára kerülő csemegekukorica jövedelmezősége került vizsgálatra egy kétéves projekt keretében. A kísérlet a 2019–20 és 2020–21-es években zajlott, 5 különböző helyszínen, eltérő alapművelések alkalmazásával.

A kutatás egyik célja az adott éven belüli bevétel növelése és az alapművelés költségének csökkentése volt. Mégpedig azon módon, hogy őszi árpa betakarítása után, újabb alapművelés nélkül került elvetésre másodnövényként egy csemegekukorica-állomány. Mint az köztudott, a legnagyobb költséggel járó talajművelési eljárás az alapművelés. Rendkívül időigényes folyamat, magas az üzemanyag-felhasználása, illetve jelentős kopási költséget is generál. Mindezek ellenére nem hiába alkalmazzák szinte minden esetben valamely formáját, legyen az forgatásos vagy forgatás nélküli. Hatása ugyanis nagy befolyással van a vetett kultúra eredményességére.

Két fő kultúra egy éven belüli termesztésével ugyan nő az adott évi ráfordítás összege, de jelentős megtérülés érhető el, ha a technológiát megfelelően alkalmazzák. Az őszi árpa vetése előtt végzett alapművelésnek megnő a jelentősége, mert két kultúra számára kell megfelelő talajállapotot biztosítania. A kalászos betakarítását követően csak néhány nap áll rendelkezésre a kukorica vetéséig, hogy az még kellő biztonsággal vethető legyen, és ne tolódjon túl késői időpontra a betakarítása, ami komoly gazdasági kárral járhat. A szűk időintervallumból adódik, hogy nincs lehetőség a két növény közötti újabb alapművelés elvégzésére. Az árpatarló elmunkálása után tápanyag-utánpótlás, majd annak bedolgozása és máris a kukorica vetése következik.

A 2019–20-as évben fejlődő őszi árpa termése (1. grafikon) kifejezetten jónak volt mondható, hiszen egyik termelőnél sem született 4 t/ha alatti termésmennyiség. A 2. kísérleti helyszínen alkalmazott kultivátoros alapműveléses tábla mutatta a legmagasabb értéket a maga 9,2 tonnájával, amit a kétszeri tárcsázással művelt 1. helyszín területe követett, 7,3 tonnával hektáronként. Hajdúszoboszlón 6,5 t/ha-t takarítottak be a lazítózott területről. A két szántással kezelt kísérleti parcellán alacsonyabb eredmények születtek. A 4. kísérleti helyszínnél 5,9, az ökológiai gazdálkodással művelt eperjesi táblán pedig 4,6 tonnás átlagmennyiség termett a kísérlet első évében.

A csemegekukorica esetében szintén a kultivátorral alapművelt terület teljesített a legjobban, melyen15,8 t/ha-os átlagtermést takarítottak be, Kabán. Ezt követte a hajdúszoboszlói lazított terület, 14,7 tonnás átlaggal. Az 1. kísérleti helyszín sávos művelésű csemegekukoricájának hozama lett a harmadik legtöbb, 13,9 t/ha-os eredménnyel. Az őszi árpa eredményéhez hasonlóan a szántással művelt területek hozták a legkisebb termésátlagokat. Csárdaszálláson 13,1 tonna átlagmennyiség termett, ami csak minimális lemaradás a forgatás nélküli eredményektől. Utolsó helyen az eperjesi ökológiai gazdálkodású parcella teljesített, 10,6 t/ha-os átlaggal.

A kísérlet második évében némiképp alacsonyabban alakultak a termésátlagok mindkét termesztett növény esetében. Árpa tekintetében az előző évhez hasonlóan a kultivátoros alapművelés eredményeként takarították be a legmagasabb hozamot, a kabai kísérleti parcellán, 6,6 tonnás átlaggal. Második a sorban a lazítást alkalmazó 3. helyszín, 6,2 t/ha-ral, amit alig lemaradva követett 5,9 tonnával a kétszeri tárcsázást alkalmazó hajdúszováti helyszín. A szántással művelt táblák estében az előző évihez hasonló eredmény született, ugyanis a konvencionális művelésű csárdaszállási parcella 5,5 t/ha-os, a biotermesztést alkalmazó eperjesi pedig 5,1 t/ha-os terméseredményt hozott.

Csemegekukoricánál (2. grafikon) a 2. kísérleti helyszín kultivátoros alapművelése teljesített legjobban, 13,8 t/ha-os mennyiséggel, amit az 1. helyszínen, kukorica alá alkalmazott sávos művelés követett, 12,6 tonnás átlagmennyiséggel. Ebben az évben a4. helyszín forgatásos művelésű parcellája (12,2 t/h) megelőzte a 3. helyszínen lazítással művelt táblát (11,7 t/ha), ami jó példa arra, hogy megfelelő körülmények között szántással is elérhető magasabb hozam. Utolsó helyen az ökológiai termesztést alkalmazó eperjesi kísérleti parcella szántott területe végzett, 9,4 tonnás átlaggal.

Jövedelmezőség szempontjából vizsgálva hektárra bontva látható a haszon kultúránként és évenként az 1. táblázatban. A hajdúszováti helyszín kivételével – ahol sávos művelést alkalmaztak – minden esetben az őszi árpa alá történt az alapművelés, ami megmutatkozik a táblázatban látható adatokon is. Csemegekukorica tekintetében főként a tárcsával történő tarlóhántást alkalmazták, ezenkívül egy-két kezelés tért el a kísérleti helyszínek között.

A jövedelmezőséget bemutató 1. táblázatban nagyságrendileg jól tükröződik a kísérleti helyszínek termésátlagainak eredménye. Kaba érte el a legjobb eredményt a kísérlet két évében mindkét kultúra termésmennyiségében, a legnagyobb haszonnal is ez a helyszín zárta a kutatást. A két év jövedelmezőségi átlagát tekintve Hajdúszovát érte el a második legjobb eredményt, majd harmadikként Hajdúszoboszló végzett, az utolsó két helyre utasítva így a forgatásos alapművelést alkalmazó kísérleti helyszíneket. Eperjes zárt a legkisebb haszonnal, csak egy esetben teljesített jobban Csárdaszállásnál, ez pedig 2021-ben, az árpakultúránál történt. Eperjesen biotermesztést alkalmaztak, így a vetőmag ára magasabb volt, de nem juttattak ki műtrágyát, ebből kifolyólag kisebb lett a szükséges ráfordítás mértéke.

A két éves kísérletben tapasztaltak alapján az alapművelések közül a forgatás nélküliek teljesítettek jobban hozam és jövedelmezőség szempontjából is. Az említett művelésekkel szemben a forgatásos eljárás a legköltségesebb formája ennek a műveleti kategóriának. Érdemes megemlíteni, hogy a szántás következtében keletkező ún. „eketalp” elnevezésű talajtömörödés kialakulása is megakadályozható a forgatás mellőzésével, így a terület vízgazdálkodása is nagyban javítható, ami kedvező hatással van a termesztett kultúrákra. Egy ideális módon elvégzett forgatás nélküli alapművelés lehetőséget nyújt őszi árpa után csemegekukorica másodvetésére, így csökkenthető a technológia költsége, és növelhető az egy éven belüli jövedelem.

Ez a kutatás az Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás keretében, a 3023660406 azonosítószámú támogatói okirathoz kapcsolódóan valósult meg.

Czakó Iván, Dr. Láng Vince
Discovery Center Nonprofit Kft.
Dr. Balla István
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem