A juhásznak jól van dolga

Mondja a népdal. De tényleg? Ennek nézünk utána ebben a hónapban. Keveset beszélünk ugyanis a juh- és kecskeágazatról. Még a mezőgazdálkodók is keveset is tudnak róla, nem is beszélve a fogyasztókról, akiknek túlnyomó többsége még nem is tudja, mennyire szereti a juhhúst.

A szektor elindult a precíziós gazdálkodás irányában. Ezen az úton hatalmas potenciál képe tűnt fel. A kérdés, mennyit tudunk kihasználni belőle, és mekkora mélyütést vitt be nekik a tavalyi aszály? Kevesen tudják azt is, hogy ebben a szektorban már igen előrehaladott a generációváltás. A kiskérődző-ágazat igazi hullámvasúton utazik. A bárányárak trendszerűen emelkednek, de ebben vannak azért komoly korrekciós időszakok. Mivel az exportorientáció továbbra is erős, a nemzetközi piacok alapján fogok előrejelzést adni arról, folytatódik-e az árak emelkedése. Lehet itt komoly támogatási háttér, azért e szektorban is a piaci árak képezik a legfontosabb motivációs tényezőt. Az AKI adatai szerint novemberben 18 százalékkal voltak a bárányárak magasabbak az egy évvel korábbiaknál, míg az előző egy évben11–13 százalékos volt az emelkedés. A vágójuh ára októberben 16 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel előtte. Ez azonban 2022-ben már inkább csak oldalazik, mint nő. Mivel a magyar bárány – mint a legfontosabb terméke egy amúgy több lábon is állni képes szektornak – leginkább a kontinensen talál vevőre, így ezeknek az országoknak a várható keresletére kell alapoznunk e szektor középtávú stratégiáját. Ez a 600–650 ezer bárány élve kerül exportra. Bár súlya csökken, legnagyobb piacunk továbbra is Olaszország. Aránya kétharmados. Mögötte Németország részesedése emelkedik, közelít a 20 százalékhoz, de növekszik Ausztria, Svájc és az arab országok súlya is. Az exportfüggés sajátos, hiszen a kivitel 90 százalékban élő formában történik. Miközben az elmúlt három évben az export mennyiségben csökkent, addig értékben emelkedést mutat. 2022 első tíz hónapjában is ez történt. Azért az első félév 15 százalékos mennyiségi visszaeséséből 4 százalékra változott a csökkenés októberig, forintban mérve viszont az első félévi 6-ról 19 százalékra emelkedett.

Hol a többi láb?

Nézzük csak, milyen termékei vannak a juhnak, kecskének! A hús és a tej mellett ugyanis a gyapjú és a gerezna is hagyományos termékük. Aztán itt van a trágya, amelynek jelentősége ismét növekszik. De ha már a méltatásnál tartunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a kiskérődzők olyan területeket hasznosítanak, amelyek más mezőgazdasági tevékenységre kevésbé alkalmasak. Mintegy 450 ezer hektárt. Ráadásul ezt úgy teszik, hogy elősegítik a terület természetes megújulását, a biológiai sokszínűség megőrzését.

• Tavaly már nyár elején legeltetési gondokat okozott az aszály, a hőstressz és az UV-sugárzás, így sok helyen kiegészítő takarmányozásra volt szükség, ami– tekintve annak áremelkedését –igen megdrágította a termelést. Aztán nyár végén, ősszel már megérkeztek az esők, és eddig a tél is sok esőt hozott. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a piaci kereslettel továbbra sem volt ugyan gond, de a költségemelkedések elvitték a jövedelmet az ágazatból, azt kell mondjam, koránt sem kedvező most a helyzet. Ahogy az lenni szokott, a drága takarmány inkább a könnyű bárány irányába tolja el a termelést.

• A tejtermelést is a költségek emelkedése üti agyon. Növekszik ugyan a felvásárlási ár, de mértéke nem elegendő a költségemelkedés ellensúlyozására, így elfogy a termelők lelkesedése. A vendéglátás bizonytalanodó piaca sajnos zsugorítani fogja a termelést. Leginkább a tejtermeléstől a direkt értékesítésig egy kézben lévő értékláncok fogják ezt túlélni.

• A gyapjú továbbra is inkább a gondok forrása, mint a jövedelemé. A nyírás, válogatás, mosás, értékesítés egyaránt kritikus. A nemzetközi kereslet a válságok kitörése óta még rosszabb, mint annak előtte. Ráadásul, a hazai gyapjú leginkább Ukrajnán – az ottani válogatókon, mosókon – keresztül jutott el a vevőkhöz (jellemzően Kínába). Nem elég azonban abban reménykedni, hogy a válságból kilábal a piac, sokat kell tenni az egységes és jó minőségű, szépen válogatott termék érdekében. Vannak ugyan más hasznosítási lehetőségek, például szerves trágya készítése pelletálással vagy a szigetelőanyagként való használat, de ezek egyelőre a mintegy háromezer tonnás éves gyapjútermelésnek csak kis részét szívják fel.

Stabil állomány?

A szakmai szervezet adatai szerint a juhtenyészetek száma nőtt, viszont az anyaállat-létszám kismértékben csökkent 2022-ben. A regisztrált kecsketenyészetek és anyakecskék száma stagnált. Mivel az ágazat 2010 és 2017 között tartósan bővült, és azóta csökkent vagy oldalazott, nagy kérdés a jövő iránya. Az MJKSZ adatai szerint mintegy 8062 juhtartó, 8217 juhászat mintegy 820 ezer állatot tart, míg a 26 ezer anyakecskét 1033gazdaság tartja. Ezek nyilván egy adott pillanat (2022. szeptember) adatai, amelyek a szektor adottságai miatt még nem tartalmazzák például a tavasszal és nyáron született állatokat. Ami a szektor szerkezetét illeti, a juhtartók több mint fele 50 anyánál kevesebbet tart, míg a felső 3 százalék az állomány 23 százalékát tartja. Az idők során növekedett a kisüzemek aránya.

Globális és európai piacok

Tavaly a világ juhhústermelése tovább bővült 1 százalékkal. A szektor sajátja, hogy a termelés kis arányban (7%, lassan csökkenő trendben) kerül a világpiacra. A világ legnagyobb juhhúsexportőre Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Királyság, míg az import oldalán Kína és az USA vitézkedik az élen. A kínai igény növekedése a két nagy exportőrtől több árut vesz fel, ezért kevesebb jut Európának. Az EU 95 százalékban önellátó juh- és kecskehúsból. 2022-ben ez mintegy 576 ezer tonnás termelést és 656 ezer tonnás fogyasztást takart. A trend viszont az állomány tartós csökkenése, miközben a kereslet növekszik. Ráadásul a kivágások tavaly fel is gyorsultak a kevés és igen drága takarmány miatt. A legnagyobb juhtermelő Spanyolország (27%), Románia (17%) és Görögország (12%). Az EU importja túlnyomó többségben Új-Zélandról érkezik, de minden irányból erős növekedést mutat, ami azt jelzi, hogy a kereslet növekedésével a belső termelés nem tud lépést tartani. Ezt az EU csökkenő exportja és a magas árak is alátámasztják. A bárányárak egész évben magasan, 700 és 750 euró/100 kg között ingadoztak. Az év eleji csökkenés után húsvétra rekordszintre ugrottak, egészen júliusig, aztán jött némi korrekció. A magas belső árak nyilván szerepet játszottak az export esésében.

Stabil támogatottság

És igen. A támogatási rendszer továbbra is erős támasza marad a kiskérődző-ágazatnak. Az anya és tenyészállatok támogatásai mellé megérkezett az állatjóléti támogatás, és a vidékfejlesztési pályázatok is rendelkezésre állnak a kiskérődzőket tartók számára. Aktuálisan (I) az ENAR naprakészségére és a megszemélyesítésre hívja fel a szaktárca a kiskérődzők tartóinak figyelmét. Így lehet majd gördülékeny idén az Egységes Kérelem beadása (II). Újra nyitva a 148-as rendelet.

Következtetések, előrejelzések

• Az Egyesült Királyság kilépésével átalakult, keresletivé vált az EU juhhúspiaca. Ennek nagy hatása volt az áremelkedésekre. Nemcsak a jellemzően élő szigetországi export nehezülése miatt, hanem azért is, mert az ausztrál és új-zélandi import is rajtuk keresztül érkezik leginkább.

• Az exportpiacok diverzifikációja jó úton halad. A könnyű bárányok olasz piaca mindig is fontos lesz számunkra, de már több felzárkózó is van. Például Németország, Ausztria, Jordánia, Szaúd-Arábia. Ne feledjük azonban, hogy az arab országokban keresett nagy súlyú bárányokat hizlalni kell, amihez elengedhetetlen az abrak.

• Ennek jelentőségét emeli, hogy itthon alig 40 dekás az egy főre jutó éves juhhúsfogyasztás, ami még a közel 2 kilogramm EU-s átlagtól is messze van. A Magyarországon tenyésztett bárányok mintegy 10–15%-át értékesítik csak belföldön. Őszintén szólva érdemi emelkedésére nem szabad hosszú távú stratégiát építeni.

• Maradva a fogyasztói szokásoknál, tőlünk nyugatra növekszik az igény a feldolgozott, konyhakész termékek iránt. Ezen a piacon megjelenni más műfaj, más pálya, mint amin most játszunk.

• Évtizedes kérdés a vágókapacitásoké. Mivel kereslet leginkább élve mutatkozik bárányaink iránt, nem érdemes nagy vágóüzemi kapacitásokban gondolkodni. A mostani honi vágókapacitások alig 80 ezer állathoz elegendőek, ami főleg annak a fenyegetésnek az árnyékában alacsony, hogy az EU az élőállat-szállítások szigorítására, majd betiltására törekszik. Mi történhet ebben az esetben? Vagy el tudjuk adni bárányunkat vágva, vagy a harmadik országok fagyasztott importja legyűr minket. Tekintve, hogy a juhhús egy prémium termék, joggal számíthatunk a fizetőképes és tudatos fogyasztók felénk való kötődésére. De erre fel kell készülni! Kellenek kisebb vágóhidak több helyen az országban, és kell versenyképes vágóalapanyag.

• A tavalyi aszályos év hatása idén fog megmutatkozni abban, hogy a kevesebb vemhesülés miatt kevesebb választott bárány várható idén.

• Meglátásom szerint az előző évtized növekedését felváltó stagnálás a szektorban biztos jele annak, hogy nem a mennyiségi növekedés kell hogy az első helyen álljon stratégiánkban. Sokkal inkább a versenyképesség javítására, a kereslet elvárásainak való megfelelésre kell koncentrálnunk erőforrásainkat. A tartási körülmények, a takarmányozás, a fenntarthatósági szempontrendszer, az állategészségügy komplex megközelítésén keresztül lehet esély a jövedelemezőség tartós javítására. Ezt erősíti a nyomasztó munkaerőhiány is.

• A bárányárak lassú növekedésére továbbra is számíthatunk, de ennek üteme a jövőben is ingadozó lesz.

• Az, hogy egy igen jól működő szakmai szervezet van a szektor mögött, amely kivételesen mély adatszolgáltatást, erős információáramlást biztosít a gazdálkodóknak, komoly előny a szervezettség és a hatékonyság növelése terén.

• Dacára a fejlesztési forrásoknak, a sok nyertes pályázatnak és a magas piaci áraknak a szektorban arra számítok, hogy idén kevés juhászat mer komolyabb beruházásba kezdeni. Pedig az intenzifikálás, az adatalapú tenyésztés, a takarmányozás színvonalának emelése elkerülhetetlen. A szemléletváltozás terén újabb lendületet kell vennie a szektornak, az együttműködéseket fejleszteni kell, és a koncentrálódásnak sem szabad megállnia.

• Abban egyetérthetünk, hogy a juhászat nem egy gyors reagálású szektor. Jelentős lemaradásban vannak a fejlesztésekben. Ez mutatkozott meg tavaly is, amikor a takarmányproblémákra bizony sokan csak igen későn ébredtek rá.

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Kompetencia Központ